A Dâmbovița partján nemrég a politikusok apraja-nagyja azzal állt ki a pulpitusra dicsekedni, hogy az észak-erdélyi autópálya Berettyószéplak és Szilágynagyfalu közötti 13,5 kilométeres szakaszának átadásával az ország autópálya-hálózatának hossza elérte az ezer kilométert.

Mint ismert, az első autópálya építése Romániában 56 évvel ezelőtt kezdődött, Bukarest és Pitești között. Az 1967-ben megkezdett munka öt évig tartott, és összesen 96 kilométeres pályaszakasz kerekedett belőle, amelyet 1972. április 12-én adtak át a forgalomnak. Több mint fél évszázad telt el azóta – jó munkához idő kell, tartják a bölcsek, rosszhoz meg még több, mondják a még bölcsebbek –, így mostanra, csodák csodájára e mioritikus tájon is – Csiribú-csiribá! – előkerült a cilinderből ezer kilométernyi autópálya. Töredezetten. Néhány kilométernyi aszfaltcsík itt-ott szétszórva, mert hát a bűvészkedés sem olyan egyszerű, pláne, ha csalást kell leplezni. Olyankor a bűvész keze is megremeghet. Varázslatnak persze kitűnő, talán még taps is jár érte, de gazdasági teljesítménynek silány az eredmény. Az öntömjénező sikerpropagandának csak azok dőlnek be, akik engedik magukat félrevezetni a szemfényvesztés által. Gyors számítás szerint Romániában bő fél évszázad alatt alig több mint 1000 – olvasd: ezer – kilométernyi autópálya épült darabokban, vagyis évente 17,85 kilométer. Bravó! – mondta volna néhai tanárom, hozzáfűzve, hogy e dicséretet a szamárnak szokás mondani.

Bravó, bravó, bravó! – üzenhetjük háromszor is a bukaresti főmuftiknak a „hatalmas” teljesítményért. Hisz nézzünk csak körbe kies európai tájainkon. 2021-es adatok szerint Németországnak 13 155 kilométer autópályája van, Spanyolországnak 15 860, Franciaországnak 11 664, Törökországnak 3523. De a kisebb országokat nézve Csehországnak 1346, Svájcnak 1544, Magyarországnak 1860, Görögországnak 2159, Hollandiának 2790, de még Horvátországnak is van 1316. Vagyis több autópálya, fejlettebb gazdaság.

De révedjünk egy kicsit vissza a múltba, egészen a rómaiakig, hisz tudjuk, Surgyélánék kétezer éves álom után szeretnek a csizmabeli elődökkel dicsekedni, habár azóta a lábbeli is silányabb lett. Mi kérünk elnézést, hisz bár a rómaiak leszármazottjainak tartják magukat, az útépítés hagyományát valahogy mégsem sikerült átörökíteni. Történészektől tudjuk, hogy Itália egykori lakói kiváló mérnökök voltak. A birodalomban jól kiépített, rendszeresen karbantartott utak hossza 90 ezer kilométer, a teljes úthálózat pedig 200 ezer kilométer hosszúságú volt. Fontos tudni, hogy az útépítés volt az egyik kulcsfontosságú elem a birodalom fenntartásában és fejlődésében, és a rómaiak nagy hangsúlyt fektettek rá, amely az évszázadok során folyamatosan zajlott. Ennek tükrében Bukarest miként is áll azzal a fejlődéssel? Kevés autópálya, döcögő gazdaság. Mire is oly büszkék e mioritikus tájakon az epigonok?