„Ha az éjszakai műszak után ágyban találnám az asszonyt Marco Rossival, megkérdezném, egy vagy két cukorral issza a kávét, Mester?” – kommentálta egy drukker a közösségi oldalon, miután 2022 nyarán a magyar labdarúgó-válogatott hatvankilenc év után ismét nyert Angliában. Ráadásul nem is akárhogy! A duplázó Sallai vezérletével négy-nullára nyertek a magyarok Wolwerhamptonban, tíz nappal korábban pedig a Puskás Arénában is sikerült két vállra fektetni a „háromoroszlánosokat”, a kettő között pedig a németektől sem kaptunk ki, sőt Szalai sarkazós góljával Lipcsében vertük a Nationalelfet. A kvartettbe még az olaszok kaptak volt besorolást, a taljánok elleni utolsó meccsen egy döntetlen is elég lett volna ahhoz, hogy világszenzációt produkálva a Nemzetek Ligája négyes döntőjébe jusson a magyar válogatott. Nem sikerült, viszont a 2024-es Európa-bajnokságra 5 győzelemmel, 3 döntetlennel, veretlenül jutott ki az együttes, így sokan máris az új Aranycsapatot látták Marco Rossi együttesében. Aztán jöttek, egyre csak jöttek a hullámvölgyek...

Az Eb-n csupán Skóciát sikerült megverni a találkozó legeslegvégén, Svájc és Németország ellen két sima vereséget könyvelhettünk el, majd a következő NL-sorozatban már négyet kaptunk a hollandoktól, ötöt a németektől, Boszniát nem sikerült megverni hazai pályán, s azt már nem is mondom, hogy negyven év után sem sikerült kijutni a világbajnokságra. A Nemzetek Ligája legújabb sorozatát már a második vonalban kezdhették Szoboszlaiék, miután a törökök 6–1-es oda-visszavágóval száműzték a B divízióba a magyarokat. Itt az ukránok elleni hazai vereséggel nyitott a piros-fehér-zöld alakulat, Belfastban kicsikart egy gól nélküli döntetlent, majd – négy év után először – ismét sikerült nyerni hazai pályán a sorozatban, egy-nulla Georgia ellen. Az NL-sorozat számai a Rossi-érában: 11 győzelem, 8 döntetlen, 10 vereség, 30-33-as gólkülönbség. A grúzok elleni mérkőzés előtt a magyar válogatott hatmeccses nyeretlenségi sorozatban volt, ráadásul az NL-ben hazai pályán legutóbb több mint négy éve győzött Marco Rossi válogatottja, azóta pályaválasztóként hét mérkőzésen 4 iksz és 3 vereség a mérleg.
Lejtmenet? Vagy csak visszakerültünk oda, ahova erőnkből telik, ahova valóban tartozunk? Bevallom – mint mindig az 1986-os vb óta – nagy reményekkel vártam a legújabb sorozatot, s talán a felfokozott várakozás miatt szenvedtem három napon túl gyógyuló lelki és mentális sérülést, amikor kikaptunk az ukránoktól. Nehéz volt megemészteni az újabb kudarcot, s a belfasti halovány döntetlen sem derített jobb kedvre – hangulatomon kicsit, de csak nagyon kicsit javított a világranglistán a 72. helyet elfoglaló grúzok elleni győzelem, de azért ott is reszketett időnként a gatya. Újabb játékosok húzták magukra a címeres mezt, s beszédes tény, hogy 2018-as kinevezése óta Rossi összesen 67 újoncot avatott. Kísérletezgetés? Kapkodás? Nem tudom, de sokszorosan díjazott budapesti sportújságíró barátom azt írta az ukránoktól elszenvedett vereség után: „Egyre lejjebb... Nincs szükség Rossira Zetelakán?” 
Rossi azt mondta az írek elleni vb-selejtezős kudarc után: elfogadja, ha menesztik, ám az MLSZ-elnökség úgy döntött, maradjon. Szintén az olasz tréner nyilatkozta egy könnyedebb hangvételű interjúban, Olaszországban elkergetik az étteremből azt a szakácsot, aki ketchupot vagy ananászt tesz a pizzára, mivel vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megváltoztatni. Szóval egyszerű a recept: ha nem sikerül változtatni, akkor nem a feltétet kell leszedni a pizzáról, hanem a szakácsot kell elküldeni. Lehet, hogy ma már a szurkoló sem kínálná kávéval a mestert, hanem két maflás kíséretében kitessékelné az ajtón...
Sokan mondják, és igazuk is van, hogy Marco Rossi nem lett rosszabb edző, mint amikor elpáholtuk idegenben az angolokat. Csakhogy azóta történt néhány „baleset”. Ha egy hivatásos sofőr a piros jelzésen áthajtva balesetet okoz, attól még nem lett rosszabb vezető, de minimum alkalmassági vizsgálatnak vetik alá.
Jó, nem folytatom a sehová sem vezető parttalan siránkozást, nem kárhoztatom az évezredes magyar átkot, már csak azért sem, mert nincs, hiszen bőven van ellepélda is, nem marcangolom magam és egymást, tettük ezt eleget, csak simán nyerjünk ma este Nagyszombatban az ukránok elleni visszavágón. És akkor reménykedjünk, újra reménykedjünk...