Borzsova, Szentlélek, Delne, Lövéte, Keresztúr, Dánfalva, Csatószeg, Gyergyó, Szárhegy, Balánbánya, Marosfő, Szereda – Hargita megyében ezeken a településeken észlelték medvék jelenlétét legutóbb, egyetlen hét leforgása alatt. De mivel ez csak a „hivatalos”, a csendőrség, a katasztrófavédelmi felügyelőség vagy a RO-Alert rendszer statisztikáiba bekerült adat, valószínűsíthető, hogy az elmúlt napokban még több tucatszor került medve veszélyes közelségébe ember, csak ezeknek az eseteknek nincs és már nem is lesz írásos nyoma. Az évből mintegy 240 nap telt el, a megyében eddig 308 bejelentés futott be medvék jelenlétéről csak a csendőrséghez, év elejétől a medvék által gazdaságokban okozott kár valahol 500 ezer lej körül van. Ráadásul októberig a találkozások sűrűsödni fognak, mivel a telelésre készülő állatok többet és gyakrabban járnak élelem után, s még közelebb húzódnak a településekhez. A helyzetről lapunk sokszor, sok nézőpont szerint cikkezett már eddig is – sajnálatosnak tartom, hogy túl sokszor, és nem elégszer. Én sem akarok a kórusnak prédikálni, mivel érthető emberi reakció, az elménk védekezése, hogy a sokat és sokszor hallott rossz hírt, vészhelyzetet, tragédiát egy idő után már tompábban érzékeljük, kisebb súlyúként fogjuk fel. Talán még fanyar mosolyt is kiválthatnak olyan tragikomikus epizódok, mint amikor például a pünkösdi búcsú előtt Csíksomlyón több éjszaka medvéket hajkurászó intervenciós csoport tagjaként a megyeszékhely alpolgármestere lapunknak azt nyilatkozta, májusban többször találkozott medvékkel, mint a barátaival, vagy amikor a megyei önkormányzat elnöke mondja el a sajtónak, hogy a családi otthona kertjében felállított csapda a medvét semmiben sem zavarja, a család kutyáját viszont már többször kellett kiszabadítani belőle… De ha a hírdömping időnként lankadttá is teszi a közvéleményt, bágyadtabbá a közösség reflexeit, lehetetlen másképp, mint zsigeri borzalommal fogadni az emberek elleni támadásokról szóló híradásokat.

Hargita megyében idén eddig négy emberre támadt a medve. Az utóbbi két hétben Csatószegen két ilyen szerencsétlenség is történt, először augusztus 13-án egy gyermekeivel gombát gyűjtő 40 éves férfit harapott meg lábszárán, alkarján és fején a medve, az áldozat az arcát és a szemét ért trauma következtében műtéten esett át, és a találkozás nyomait örökre viseli majd. Majd augusztus 23-án egy 51 éves, ötgyermekes apa volt az áldozat, aki lovas szekéren indult gombászni az erdőbe, de amikor a patakon hajtott volna át, rárontott a medve, nyakán, mellkasán és lábszárán sebesítette meg, az arcát és a szem környékét nagy mértékben szétroncsolta. Nehéz műtéten esett át, utána hallottam nyilatkozni dr. Adrian-Cristian Dobrică csíkszeredai mellkassebész főorvost, úgy fogalmazott: ilyen sérülések békeidőben nem fordulnak elő, még súlyos autóbaleseteknél sem, s bár megtettek mindent, ami orvosilag lehetséges volt, kérdéses, a támadás áldozata milyen mértékben nyeri vissza testi funkcióit, hogyan fog majd lélegezni, nyelni, megmarad-e a látása. És hogyan birkózik meg majd a lelki traumával? – teszem hozzá én, mert valahogy arról sosem esik szó, miként lesz újra „ép” egy szétmarcangolt élet? Lehet, az erdőn, mezőn, állatok nyomában járó falusi embereknek nem jár ki a lelki hegek „luxusa”, marad a szétzúzott állkapca, megnyúzott orca, üregéből kifordított szemgolyó nagyon is testi nyoma. S talán jobb is így: láttam a közösségi médiában olyan felvételt, amelyen roncsolt arcú székelyföldi pásztor suttogta-szörtyögte el, mi történt vele, és a hozzászólók fele azt kifogásolta, hogy helytelenül beszél románul… Hát, nem is hallották meg a hangját Bukarestben. Önmagában tragikus, hogy egy, a Bucsecs-hegységben túrázó 19 éves nő borzalmas halála, s talán a választási évben a közfelháborodástól való félsz kellett ahhoz, hogy sok év után a parlament elfogadja a medvék kilövésének kvótájáról szóló jogszabályt – amelynek ügyét, tegyük hozzá, az RMDSZ-en kívül más párt nem találta elég fontosnak. Ez kétségkívül előrelépés, még ha megannyi emberi tragédiából álló gúlára kapaszkodott is fel az államfő, amikor kihirdette a törvényt. De tapasztalatból tudjuk: önmagában a jogszabály nem fogja megoldani a helyzetet, hisz hogy is előzhetné meg a szerencsétlenségeket az, hogy Székelyföldön idén és jövőre 170, Hargita megyében 73 medve kilövését teszi lehetővé a kvóta, miközben szakértők becslése szerint 2200–3000 medve él a megye területén? Nem buzdítok vérengzésre, nem gondolom, hogy hadat kellene viselni a medvék ellen, mert azok nem hibáztathatók jobban, mint mondjuk az embert agyonütő villám. De azt sem tudom aláírni, hogy a 21. században hallgatólagosan normalizáljuk az emberáldozatot.