Közeleg a gyermeknap, ami idén épp szombatra esik, így a családok akadálytalanul válogathatnak a színes programkínálatból térségünkben is. Érdekes, hogy a június elsejei ünnep Törökországból indult több mint száz éve, az ENSZ csak jóval később, 1954-ben javasolta, hogy minden ország jelöljön ki egy napot, ami a gyermekekre fókuszál. Azóta a világ számos országában van ilyen ünnep, június elsején főleg a volt kommunista országokban tartják, Magyarországon viszont május utolsó vasárnapján rendezik meg a nemzetközi gyermeknapot. Összességében mindenütt az a cél, hogy ilyenkor minél több figyelem irányuljon a gyermekek felé, de az is, hogy felhívják a figyelmet a gyermekek (aktuális) problémáira, és kiálljanak a jogaikért.
Hosszú út vezetett idáig, hogy ilyen kitüntetett figyelemmel forduljanak egyes társadalmak a gyermekek felé, miközben ez a figyelem még közel sem általános, és tartalmi mélysége is változó. Ha csak az európai kultúrkört nézzük, akkor a középkori felfogástól, miszerint a gyermek egy tökéletlen felnőtt, a gyermekmunkán, az intézményesített fenyítéseken, a háborúk rettenetein és árvagyermek-hordáin, a poroszos iskolákon, a brutális gyermekotthonokon át jutottunk el addig, hogy 1990-ben megszületett az ENSZ gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezménye, amely tartalmazza, hogy milyen jogokkal rendelkeznek a gyermekek, és amely a gyermekek érdekét mint alapjogot határozza meg. Románia elsők között ratifikálta az egyezményt.

A gyermeknek joga van pihenésre és vakációra. Joga van a szüleivel felnőni és meleg érzelmi légkörben, biztonságos anyagi és erkölcsi körülmények között növekedni. Joga van a védelemre mindenféle erőszak, elhanyagolás, bántalmazás, rossz bánásmód ellen. A felsoroltak csak néhány a gyermekjogok közül, miközben az egésznek a lényege, hogy a társadalom, a közösség, és már nemcsak a család a felelős azért, hogy minden gyermek háborítatlanul, igényei, szükségletei kielégítése közepette, biztonságban, tiszteletben élhesse meg gyermekkorát.
Annak átgondolását, hogy mindebből hogyan vizsgázunk mi, a székelyföldi társadalom 2024. június elsején, önökre bízom. Inkább azt hangsúlyoznám, hogy miért fontos ez az egész. És ezt is azért, mert gyakran hallok háborgó hangokat, miszerint a gyermekeknek bezzeg csak jogaik vannak, ne szóljon bele senki, hogy hogyan neveljük, mi az, hogy egy nyaklevest sem lehet már kiosztani, ha a helyzet úgy kívánja…
A gyermekek védelme, a gyermekek jogainak érvényesítése és tiszteletben tartása azért nem úri huncutság, mert a már a több évtizedes kutatások fényében megkérdőjelezhetetlen, hogy a gyermekkor kiemelt fontosságú az ember életében. Majdnem mindent onnan hozunk: hogy mennyire tudjuk képességeinket kibontakoztatni, hogyan kommunikálunk és hogyan oldunk meg konfliktusokat, milyen megküzdési stratégiáink lesznek, hogyan fordulunk más emberek felé, mennyire leszünk rugalmasak vagy épp befolyásolhatók, milyen értékek mentén élünk felnőttként, lesz-e önbizalmunk, elhisszük-e, hogy szerethetők vagyunk, belefutunk-e könnyen függőségekbe, mit kezdünk az agressziónkkal, a szorongással, a stresszel, hogyan kötődünk, milyenek lesznek az intim kapcsolataink, egyáltalán képesek leszünk-e intim kapcsolatok fenntartására. Ami pedig elromlott, azon később nehéz változtatni… 
Másrészt a gyermekek a jövő, amiről a szülőknek csak sejtéseik lehetnek, miközben erre az ismeretlenre kell(ene) felkészíteni őket. Lehetőleg úgy, hogy majd jól működjenek és jól éljenek. Szóval ezért sem mindegy, mit teszünk velük ma.