Napra pontosan tegnap volt öt hónapja, hogy kitört a kormányválság a Bolojan-kormány megbuktatásával. Az azóta eltelt idő kevésnek bizonyult a parlament számára, hogy új kormányt iktasson be. Ide vezetett a tökéletes politikai patthelyzet és a pártvezetők versengése. Mindenféle javaslattal előálltak, de valódi kompromisszumot kötni egyik fél sem volt hajlandó. 

Öt hónapja tart tehát a kormányválság, lassan hozzászoktunk, hogy így is lehet élni. Mint az a bizonyos béka, akit annyira lassan főznek, hogy észre sem veszi, hogy bajba került. Eleinte még árgus szemmel figyeltük, hogy mi lesz a következménye a kormány bukásának, és melyik megoldás lesz a végső, amely véget vet a politikai válságnak. Ehhez képest most ott tartunk, hogy legfeljebb összevonjuk a szemöldökünket, amikor az aktuális miniszterelnök-jelölt kabinetjét leszavazzák a parlamentben. De már senki sem lepődik meg. Sokan csak megvonják a vállukat: ilyen a politika, nincs semmi látnivaló. 

Ráadásul úgy látszik, ezzel nemcsak a választópolgárok vannak így: a Standard & Poor’s (S&P) hitelminősítő még mindig befektetésre ajánlott kategóriában tartotta Románia államadósságát, annak ellenére, hogy az ország immár hónapok óta teljes jogkörű kormány nélkül működik. A gazdasági szakportálok szerint ennek egész egyszerűen az az oka, hogy a 2026-os költségvetési konszolidáció a politikai bénultság ellenére a tervezett pályán maradt. Ráadásul az uniós helyreállítási pénzek több mint 90 százalékát végül le tudta hívni az ország, az idén érkező uniós támogatások összege pedig elérheti a GDP 3,5 százalékát. Tehát a S&P-t sem érdekli túlzottan, hogy épp kormányválság van, csak a gazdaságpolitikai kilátások legyenek kiszámíthatóak. A válságot mindössze a negatív kilátással jelezték, arra az esetre, ha jövőre Románia nem tudja csökkenteni államháztartási hiányát.

Itt tartunk most. Elvileg lehetnének előrehozott választások, de az államfő ezt nagyon nem szeretné. Kérdés, hogy hány miniszterelnök-jelöltjét kell visszautasítania a parlamentnek ahhoz, hogy megunja és mégiscsak feloszlassa a parlamentet? A törvényes alapja megvan rá, de a jogszabályok nem kötelezik Nicușor Dant, hogy így cselekedjen. Így aztán azt sem tudhatjuk előre, hogy meddig tudják választott elöljáróink elhúzni még a politikai válságot.

De nézzük a jó oldalát: megtanultunk együtt élni vele. Hozzászoktunk ahhoz is, hogy az infláció napról napra több pénzt vesz ki a zsebünkből, és nem vigasztalnak az olyan hírek sem, hogy valamennyivel csökkent az üteme. Tíz lej fölött a benzin ára? Oda se neki. Egy éve még felháborodtunk volna ezen.

Az elmúlt öt hónap bebizonyította, hogy ideiglenes ügyvivő kormány irányítása mellett sem áll meg az élet. Attól még reggel mindenki felkel és elmegy dolgozni. Mintha mi sem történt volna. S hogy meddig tarthat még a politikai válság? Nehezebb megtippelni, mint a nyerőszámokat a lottón. Lassan ott tartunk: mindegy, csak egészség legyen. Csak úgy ne járjunk, mint az a béka, aki későn vette észre, hogy főzik. Bizony, ilyen a kormányválság otthonossága.