Orbán Viktor szombati évértékelő beszédéről szólnak a hírek, vele van tele a sajtó. Ez egészen biztos, ellenben a Lukács László klasszikussá vált dalszövegében leírtakról, miszerint aki a pokolra kíván jutni, annak balra a második ajtó, már nem vagyok ennyire meggyőződve. A magyar miniszterelnök évértékelő beszéde, tetszik vagy sem, meghatározó momentuma a teljes Kárpát-medencei magyar közéletnek. 
Még itt, a kies Székelyföldön sem tehetünk úgy, mintha bennünket nem érintene a dolog, csak azért, mert a budapesti Várkert Bazár messze van Csíkszeredától, Székelyudvarhelytől és Gyergyószentmiklóstól. Annál is inkább, hogy szűkebb közösségünk jelentős része már rég kedvezményesen honosult.

A miniszterelnöki beszédet sokan várták, a legtöbben nyilván arra voltak kíváncsiak, hogy mit mond Orbán Viktor a Novák Katalin államfő és Varga Judit volt igazságügyi miniszter lemondásához vezető botrányról. Nem is csalódtak, a miniszterelnök valóban ezzel kezdte beszédét. „A lemondás oka az, hogy egy gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény leplezéséért elítélt embernek elnöki kegyelmet adott” – emlékeztetett Orbán. Sportnyelvből kölcsönvett kifejezéssel ki nem kényszerített hibának nevezte Novák döntését, és úgy vélte, hogy az államfő és a volt igazságügyi miniszter lemondásával az ügyet le lehet zárni.
Az ellenzéki pártok és az ellenzéki sajtó reakcióiból – rájuk is figyelnünk kell, ha teljes képet akarunk kapni az anyaországi közéletről – ellenben egyértelműen kiderül, hogy ők korántsem tekintik lezártnak az ügyet. A legtöbben azt nehezményezik, hogy nem derült ki, hogy egész pontosan mi volt a hivatalos indoklása a kegyelmi döntésnek. Az ellenzéki pártok szerint ugyanis nemcsak az államfőnek és az igazságügyi miniszternek kellene felelősséget vállalnia, hanem a miniszterelnöknek is. Az ellenzéki sajtóban megjelent elemzések is erre a következtetésre jutottak. Ugyanakkor olvasható visszafogottabb értelmezése is a kialakult politikai helyzetnek, amely azt a következtetést vonta le csupán, hogy „Orbán az utóbbi években talán soha nem érezte magát és rendszerét annyira gyengének, mint most”.
Választási évben különösen érdemes figyelni arra, hogy mi történik Nagyváradtól nyugatra. Közvetve vagy közvetlenül ugyanis ezeknek a történéseknek ránk is hatása lesz. Ugyanis, ha a magyarországi közélet szereplői belső vitáikkal lesznek elfoglalva, az óhatatlanul azzal jár, hogy kevesebb figyelmet tudnak a „külhoni magyar állampolgárokra” fordítani. Márpedig idén nálunk is egyfeszt választásokat fognak tartani. Általában ilyenkor magyarországi elöljárók is el szoktak látogatni hozzánk, ami nyilván plusztámogatást hozhat az erdélyi magyar politikai képviseletnek. Ha erre nem lesz energiájuk, megtörténhet, hogy belekerül pár szavazatba. Hogy előfordul-e majd ilyesmi, az legkésőbb Tusványoskor kiderül. Addigra túl leszünk az európai parlamenti választásokon, de még előttünk lesz a választási kampány java. Hátha addigra arról is többet fogunk tudni, hogy pontosan milyen következményekkel járt a „kegyelmi botrány”.