A béke üzenetével érkezik Budapestre Ferenc pápa; Dagad a botrány Nagykárolyban: a művelődési igazgatóság a Kölcsey-szobor lebontását kéri; Majdnem megfulladt a gumicukortól egy Kolozs megyei diáklány; Országos átlagszinten várható ingatlanár-csökkenés, de a nagyvárosokban jövedelmező marad az ingatlanbefektetés; Fokozott rendőri jelenlét volt a Hargita megyei utakon; Frissítette a Google Earth a mariupoli műhold képeit, alig maradt valami a városból; Közoktatási törvénytervezet: több olyan részlet módosult, amit az egyházak kifogásoltak; Iskolásokat szállító autóbuszok ütköztek össze Szeben megyében, félszáz gyermek megsérült – csak néhány cím az erdélyi magyar sajtó csütörtöki online hasábjairól. Ugye, a budapesti pápalátogatáson kívül nem sok, ami jó? Még nem is szóltam az elmúlt napok híreiről. 
Ha őszinték vagyunk magunkkal, akkor nem az a kérdés, hogy megértünk-e a pusztulásra, hanem az, hogy mikor következik be. Lásd az elmúlt napok címeit: Lánccal kötözött meg egy idős beteget három dánfalvi férfi; Általános sztrájk vethet véget a tanévnek; Oszlop dőlt egy teherautóra; Tizenhat napig volt kórházban az a férfi, akit korábban megtámadott a medve. Mindannyian tudjuk, hogy még a legkisebb társadalmi csoportban, azaz a családban sem működnek gyakran úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, de azt látni, nagyobb szinten még nagyobbak a problémák. Vannak, akik nem kaptak kellő nevelést, jobban megbecsülnek és támogatnak bizonyos ideológiákat, mint amelyeket fontos lenne, bőven akadnak olyanok is, akik mismásolva átesnek egy munkálaton, és felhajtják az érte járó busás összeget, de nem hiányoznak a társadalomból azok sem, akiknek fontosabb a medvék, a kóbor kutyák és a rágcsálók élete, mint az emberi élet. Nem azt mondom, ez nem fontos, de azért ne üljünk a ló túloldalán. 
Május elseje közeledik, sokan a természetbe készülnek. Jogos, mert a léleksüllyesztő, mókuskerekekkel teli hétköznapokból ki kell lépni időnként. Bizonyára sokan nem bírják majd magukban tartani, ezért nem felejtenek el megosztani fotókat a közösségi médiában, ezzel ellentétben sokan ott fogják felejteni az erdőn a mulatozás során felgyűlt szemetet. A feltűnési viszketegség csak az újabb kapargatásokért sóhajt. A rövid lapszemle is jól tükrözi. 
Itt jut eszembe egy kedves fiatal barátom, aki tisztességgel gazdálkodik, és nap mint nap reggeltől estig dolgozik. Ő mondta, gyakran meglátogatják bizonyos ellenőrök, és megnézik, megkérdezik: a tehenek hogy vannak? S mint megjegyezte, nem is azzal van a baja, hogy ellenőriznek, inkább azzal, hogy tőle nem kérdezik meg, hogy van. Szóval egyre gyakrabban azt látni, az emberi élet keveseket érdekel, ellentétben a pénzzel, karrierrel, önbeteljesítéssel, büszkeséggel, Facebookon villogással, hatalommal. A világ rothasztó ideológiái ellenére próbáljunk meg figyelni egymásra, ha lehet, legyünk előzékenyek, viselkedjünk kulturáltan, bárhol is járunk, ne süllyedjünk az állatok, a marhák szintjére, mert úgyis tőlünk fogják megkérdezni, a tehenek hogy vannak.