A környezeti hatások változása okán szerveznek erdészeti továbbképzőt a zetelaki erdészeti hivatal székhelyén május 16-17 között – nyilatkozta lapunk megkeresésére András Róbert erdőmérnök, a gondnokság igazgatója. Mint részletezte: környékünkön legfőképpen a tűlevelű erdőkre jelent veszélyt a nyári aszályos időszak, amely következtében jelentősen elszaporodnak a fákat támadó rovarok.
– Egyrészt a csapadék hiánya a fenyvesekre van a legnagyobb veszéllyel, ebből van az gondnokság területén a legtöbb. Ahhoz, hogy erdőink ökológiai és népjóléti funkciókat tudjanak ellátni, egészséges állományra van szükség. Másrészt eleget kell tenni a társadalmi elvárásoknak, a faszükségletet fedezni kell, ezért rendkívüli odafigyelést igényel a károkozók megfékezése – részletezte. Mint az igazgató rámutatott

a 2020-as év széldöntései – ami miatt nagyjából 350 ezer köbméter fát kellett az állományból kitermelni – kedvező környezetet nyújtanak a támadó rovarfajoknak,

mivel a kidöntött fák már nem tudnak védekezni ellenük.

Túlzottan elszaporodott a betüzőszú 
– 2020 februárjában volt egy hatalmas széltörésünk, ekkor kezdett tömegesen elszaporodni a betüzőszú , ami általában minden széltörés esetén előfordul – részletezte Dénes Albert, erdőmérnök, a gondnokság erdővédelmi felelőse. Elmondta: az időjárás függvényében nagyjából öt év kell ahhoz, hogy a támadó rovar populációját a széldöntés előtti méretére tudják csökkenteni. 
– Tudni kell, hogy

egészséges erdőállományban a betüzőszú azokat a fákat támadja meg, amelyek fiziológiailag gyengébbek, de ha már nagy területen szaporodtak el, az egészséges fák is veszélybe kerülnek

– ismertette Dénes Albert, hozzátéve, hogy a legyengült fák illata vonzza leginkább a kártevő rovart. A kártevés folyamatát bemutatva elmondta: a hím rovar a kéreg alá berágva, a fa tengelyével párhuzamosan nászkamrát rág, amit két nőstény bővít ki a peték lerakásához. Az erdővédelmi szakember szerint csak úgy tudják a fák elhárítani a támadást, ha gyantájukkal feltöltik a kamrákat, ez pedig aszályos időszakokban megterhelő a fáknak. 
– Mivel a kéreg és a fafelszín között rág a rovar, tönkreteszi a fák szállító edényeit, így az nem tudja a szükséges ásványi anyagokat a talajból felvenni. A védekezésről közölte:

friss vágtereknél és széltöréseknél helyeznek ki feromonos csapdákat, ám ezek inkább megelőzésre jók, a leghatékonyabb védekezés az lenne, ha a beteg fákat mind monitorizálnák és kivennék az állományból.

Fenyőormányostól a gyapjaslepkéig
Az erdőmérnök szerint a nagy fenyőormányos is gondokat okoz, főként a csemetéknél, amelyek törzsét és ágait körberágva teret enged a gombás megbetegedések elterjedésének. A nagy fenyőormányosok a kitermelt fenyőerdők után maradt csutakok kérge alatt fejlődnek ki. Ugyanilyen kártevőként tartják számon az apácalepkét is, amelynek a lárvái tűlevelekkel táplálkoznak, viszont jelenlegi állományuk stagnál, így nem fenyegetik az erdőállományt. Dénes Albert szerint a lombhullató erdők már nincsenek akkora veszélyben, mint a fenyvesek, mivel az élőhelyük is kedvező, és a támadók nem tudnak jelentős károkat okozni bennük.  
– A lombhullató erdőknek az az előnye, hogy teljes lombvesztést is túlélnek. Ha egyik évben, a májusi cserebogár vagy a gyapjas pille lerágja a lombjukat, bár kimarad egy vegetációs időszak, következő évben újraindul – fejtette ki az erdőmérnök.
A kétnapos továbbképzőre a brassói Transilvania, a szucsávai Ștefan cel Mare, és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanszékeiről érkeznek előadók a tűlevelű erdők kártevőiről, biológiai inváziókról és az ellenük kifejlesztett hatásos védekezésről kutatási eredményeket és hasznos tudnivalókat bemutatni. Ugyanakkor a Magyar Erdészeti Kutatóintézettől is érkeznek elismert szakértők, akik a lombhullató erdők védelméről fognak ismereteket átadni a jelenlévő erdészeti szakembereknek.