A Joyful Schools (Örömteli iskolák) című projekt keretében a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusok Háza es a csíkszeredai Spektrum Oktatási Központ Alapítvány 24 tagú csapata szakmai továbbképzésen vett részt márciusban Finnországban, a Jyväskylä-i Egyetem (University of Jyväskylä) meghívására. A Luxemburgi Egyetem és a linzi Johannes Kepler Egyetem képviselőivel közösen azt vizsgálták, hogyan törekednek a finn iskolák a tanulók és tanárok jóllétének támogatására. Két általános iskolát látogattak meg, az egyikben tanárképzés gyakorlati része zajlik, a másik egy keresztény iskola. 

Iskola és közösségi tér

Mint dr. Szántó Bíborka egyetemi adjunktus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara székelyudvarhelyi tagozatának munkatársa elmondta, mindkét tanintézet barátságos, igényes környezetet kínál a tanuláshoz, hatalmas udvarral. 

– A gyakorlóiskolában nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a közös terek valódi közösségi terekké váljanak. Mindenütt padok, asztalok, székek, ahol bárki leülhet egy beszélgetésre, közös munkára vagy egy kis pihenésre. Az egyik fal például tele van mágneses rögzítésű, különböző formájú puha párnákkal

– ezeket le lehetett venni, letenni a földre, és máris kialakult egy gyors, kényelmes ülőkör 10-15 gyermek számára. A folyosókon bordásfalak, iWall segítik, hogy a gyermekek szünetben is levezethessék a feszültséget. Emellett kisebb, félreeső, kuckós sarkokat is kialakítottak – néhol ajtóval, néhol anélkül –, ahol ketten-hárman elvonulhattak beszélgetni, olvasni, nyugodtan dolgozni vagy csak csendben lenni egy kicsit – osztotta meg.
Az osztálytermekben ott vannak a legmodernebb technológiai eszközök, de pedagógusainkat főleg a szaktermek nyűgözték le, ahol a gyermekek zenélhetnek, főzhetnek, barkácsolhatnak, minden szükséges eszköz a kezük ügyében van. A könyvtárban hatalmas kanapék és kényelmes fotelek. 

– Jól érezhető az a szemlélet, hogy a tér a tevékenységhez igazodik, és nem fordítva, illetve főként az, hogy a gyermekek igényeit helyezik középpontba

– jegyezte meg Szántó Bíborka. 

Főzés, varrás, bütykölés

A finn iskolák a gyerekek sokoldalú fejlődésére helyezik a hangsúlyt. Az egyetemi tanár elmondta, hogy minden tanulónak lehetősége van több nyelvet tanulni – a kötelező svéd mellett angolt, németet, spanyolt is választhatnak. A művészeti tantárgyak pedig nem háttérbe szorított „melléktárgyak”, hanem ugyanolyan fontos részei az oktatásnak, mint a többi tantárgy. Minden gyerek több hangszeren is megtanul játszani, a kreativitás fejlesztése pedig ugyanúgy természetes része a tanulásnak, mint például a matematika. Nagy figyelmet kapnak a gyakorlati készségek is, a tanulók főzni tanulnak az iskolai konyhákban, külön tanteremben sajátítják el a vasalást, varrást, horgolást, különféle anyagokkal való munkát. Barkácsolni is tanulnak: nemcsak apró tárgyakat készítenek, hanem megtanulják a szerszámok és gépek használatát, a biztonsági szabályok betartását is. 

– Kifejezetten tetszett, hogy az iskolák az élet gyakorlati oldalára is felkészítik a gyerekeket. Az pedig, hogy a művészeteknek és a kézzel végzett tevékenységeknek is fontos szerepe van, mélyebb üzenetet is közvetít: az egészség, a teljesség nemcsak a tanulás elméleti részéről szól, hanem a zene, a kreativitás, a gyakorlati tudás is éppúgy hozzátartozik. Hiszem, hogy mindez hozzájárul egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb élethez

– mondta Szántó Bíborka.

Egyéni igények szerint 

Finnországban az oktatás sokkal kisebb létszámú – 15 fős – osztályokban zajlik, és a tanárok munkáját pedagógiai asszisztensek is segítik. Így a gyermekek támogatása sokkal személyre szabottabb, ami hozzájárul a fejlődésükhöz is. 

– Ami leginkább megérintett, az a gyermekek egyéni igényeinek figyelembevétele, illetve az önszabályozó tanulásra fektetett hangsúly. Például az osztálytermekben elhelyezett bordásfalon akár órák közben is megnyújtózhatnak, és az ADHD-val élők is ott tölthetnek időt, miközben aktívan részt vehetnek az órán. A matematikaórákon mindenki a saját ritmusában dolgozhat, volt, aki önállóan magasabb szintű feladatokat oldott meg, mások az osztály követelményeihez igazított feladatokon dolgoztak egy munkafüzet alapján, amelyben a feladatok teljes levezetése szerepelt, így önállóan ellenőrizhették magukat. Voltak olyanok is, akik a tanár magyarázata alapján közösen oldották meg a feladatokat

– mesélte a küdöttség tagja.

Önbizalom-fejlesztés

A finn oktatási rendszerről köztudott, hogy az egyenrangú tanár-diák kapcsolaton alapszik. Dr. Szántó Bíborka is megtapasztalta, hogy a gyermekek biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy bátran véleményt formáljanak és elmondják azt. Szünetet kérhetnek, ha elfáradtak, és kérhetik, hogy egy izgalmas téma megbeszélését folytathassák a szünet után. A tanár pedig nem autoriter módon, hanem a gyermekek igényeit figyelembe véve reagál. 

–  A gyakorlati iskola bemutatása nem az igazgató feladata volt, a gyermekek vezettek körbe minket. A mi csoportunkat egy olyan páros, amely egyik tagja nem rendelkezett kiemelkedő angoltudással, mégis részt vehetett a feladatban, ami önbizalomnövelő élmény lehetett számára, és motivációt adhatott az angoltudása fejlesztésére. Tehát nemcsak a kiemelkedő képességű, „jó” tanulók kapnak feladatokat, hanem mindenki. 

Szántó Bíborkát a látogatás megerősítette abban a meggyőződésében, hogy az elfogadás és a pozitív személyes kapcsolatok alapjai és feltételei a hatékony tanulásnak. Az iskolának pedig egy olyan helynek kell lennie, ahol a gyermekek jól érzik magukat, ahol figyelembe veszik az ő igényeiket. Mint mondta, érdekes volt látni, hogy a sok felszerelés ellenére az órák viszonylag „puritánok” voltak eszközhasználatban. Az etikaórán például a gyermekek videót néztek és arról beszélgettek, zenén a Kalevala dallamára és ritmusára szöveget alkottak. A hangsúly tehát a gyermekek tevékenységén volt: önálló munkavégzésükön, véleményük kifejezésén, alkotó tevékenységükön. Ezt mi is megvalósíthatjuk a saját iskoláinkban, jegyezte meg.

Ami alkalmazható

A finn pedagógusokat segítik a felszerelt iskolák, az alacsony gyermeklétszám és a pedagógiai asszisztensek, de a rendszer működtetésében kulcsszerepe van az embereknek. 

– Ugyanez igaz a hazai iskolákra is. A körülmények eltérhetnek, de a pedagógusok és a gyermekek közötti kapcsolatok minősége mindenhol kulcsfontosságú. A pedagógusoknak éppen azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a gyermekeket egyedi személyként közelítsék meg, ne csak a teljesítményük alapján alkossanak róluk képet. A feltétel nélküli pozitív elfogadás és az empátia segíthet abban, hogy valóban megértsük a gyermekek problémáit és támogassuk őket a fejlődésükben. Ez az, ami valódi változást hozhat a pedagógiai gyakorlatban, bárhol is dolgozzunk. Bár a finn iskolarendszer sok előnnyel rendelkezik, a legfontosabb, hogy végső soron mi, pedagógusok, működtetjük a rendszert. Mi alakítjuk az iskolát olyan hellyé, ahol a gyermekek nemcsak tanulnak, hanem emberként is érvényesülhetnek

– összegzett az egyetemi tanár.