Nem az idegeinken citeráznak, hanem a jó kedélyünkért
Úgy gondolom, voltak szép élményeink az elmúlt időszakban, és még lesznek a jövőben – mondta a csíkcsicsói citeráscsoport vezetője. A felcsíki település együttesének tagjai nemcsak muzsikálnak, egyikük immár nagy mestere is a népi húros hangszer elkészítésének.
Mindössze tízéves lehettem, amikor nagyapám testvére egy alkalommal citerát vett elő a padlásról. Büszkén mesélte, hogy dédnagyapám igen gyakran játszott a pengetős hangszeren. Akkor csak ámultam-bámultam, és nem is igazán tudtam elképzelni, hogy a poros, pókhálós citera egykor muzsikájával a szív húrjait is megpendítette. Talán az ehhez hasonló csodálat és őszinte érdeklődés járult ahhoz, hogy 2018-ban létrejött a csíkcsicsói citeráscsoport.
– 2016-ban volt egy idősek napi rendezvény, ahol egyszer csak bejelentették a Csíkborzsovai Citerazenekar fellépését. Már gyermekkoromban is érdekelt a citerán való játszás, de valahogy attól a perctől még inkább foglalkoztatott. Ezért megismerkedtem a borzsovaiakkal, és elmondtam nekik, hogy szívesen csatlakoznék a csoportjukhoz. Így két évig a borzsovai citerásokhoz jártam. Először csak furulyáztam, aztán addig néztem, hogy egyszer csak megpróbáltam a citerán is játszani, így kezdtem citerázni. Sajnos Borzsovában felbomlott a zenekar, éppen ezért elhatároztam, hogy itthon, Csíkcsicsóban is lehetne csoportot alakítani – avatott be a csíkcsicsói citerazenekar megalakításának részleteibe Nagy László néhány nappal ezelőtti ottjártunkkor.
Elmondta: a citeráscsoport megalakításánál bábáskodott a csíktaplocai Hanner Felix és a borzsovai Geréd Csaba, illetve még néhány lelkes személy. 2018-ban, karácsonykor volt az első fellépésük, azóta a csoport kezdeti felállása is változott. Egyes tagok kiléptek, majd helyettük újak jöttek.
Tavaly januártól a csoport vezetését Bálint Zsolt, Csíkmadaras egyházközségének kántora vállalta el. Tőle tudjuk, hogy a csapatban jelenleg négy citerás, egy harmonikás és egy köcsögdudás is van, illetve kisebb kórus is segíti a muzsikusokat.
– Szerettünk volna havi rendszerességgel egy próbát, de a sok elfoglaltság miatt ez nem sikerült. Ezért egy-egy fellépés előtt, ha szükséges, hetente háromszor is próbálunk, illetve annyiszor, ahányszor szükséges – mondta Bálint Zsolt.
A csicsói citerások többnyire a helyi rendezvényeken, illetve a szomszéd települések közösségi ünnepein lépnek fel. Többször muzsikáltak már a falunapokon, a káposztafesztiválon, idősek napján, március 15-i rendezvényen, de a testvér- és más településekről érkezett vendégeknek is. Idén ősszel magyarországi fellépésen is volt a csoport. Az újszásziak vendégei voltak.
– A repertoárunk nagy részét a helyi népdalokra szoktuk építeni. Tehát nagyjából felcsíki, alcsíki dalokat szólaltatunk meg. A másik legfontosabb szempontunk az, hogy az előadott szerzemények legyenek eseményhez, alkalomhoz illőek. Március 15-én katonadalokat, hazafias énekeket, népdalokat éneklünk, és például a káposztafesztiválra próbálunk válogatni a káposztás énekek közül. Aztán van olyan is, hogy ha a népdalban van női, illetve férfi rész, azokat felosztom, szóval minden előadásunkba igyekszünk színt vinni a legjobb tudásunk szerint – hangsúlyozta a citerások vezetője.
Nagy László hozzátette: valóban nem mindegy, hogy egy lére eljátszunk valamit, vagy van egy jól felépített gondolatmenet is.
– Ezelőtt jó negyven évvel Csicsóban még volt egy citeráscsoport, de abban nem voltam benne. Volt egy Kelemen Jani bácsi, aki citerákat készített, és amikor gyermekecske voltam, időnként édesapám elküldött hozzá, hogy a fűrészt fenessem meg, vagy éppen gyalultassak deszkát. Jani bácsi mindig azt mondta: „egyszer elővesszük a citerát”. Megpengette, látta, hogy érdekel, ezért ide is adta, hogy próbálgassam. Szóval gyermekkoromban csak ennyit citeráztam, de igazából négy éve kezdtem komolyabban tanulni
– részletezte László.
Mint megtudtuk, a csoport részére a citerákat Kelemen József, egy helyi asztalosmester készítette, aki maga is tagja a citerások csoportjának.
– Volt érdeklődésem a zene iránt, hat-hét-nyolcadikos koromban zeneiskolát végeztem, billentyű szakon. Aztán idővel a megélhetés miatt elhanyagoltam a zenélést. Különben asztalos vagyok. Amikor Laci bácsi szorgalmazta a csoport létesítését, akkor mondtam neki, hogy megpróbálnám a citerázást, de kéne egy hangszer. Végül Laci bácsi Borzsovából szerelt egy citerát kölcsönbe, és akkor egy idő után vissza kellett adni. Aztán gondoltam, asztalosember lévén nem hiszem, hogy ne tudnék egy citerát készíteni, pláne úgy, hogy még egy kevés zenei tudásom is van. Aztán nekifogtam. Először készítettem hármat, majd hetet-nyolcat, ez idáig több mint negyvenet készítettem – mondta Kelemen József. Megjegyezte: nemcsak a korábban látott citerák alapján készítette az első hangszert, hanem az internetről is tájékozódott.
– Nagy volt az, amikor az első citerát Jóska megcsinálta, és volt egy próba. Az egyik csoporttag örökké azt mondta, hogy jó citerát nem lehet csinálni, de nem tudta, hogy Jóska milyen ügyes asztalos. Az egyik próbára Jóska elhozta az általa készített citerát, megpendítette. Erre azt mondja az illető: milyen jól szól! Ez milyen fajta citera? Ki készítette? Közben nézegette, és hát írja benne, hogy Kelemen. Erre azt mondja Jóska, hogy én készítettem. Nagyon csodálkoztak rajta – mondta Nagy László.
A citerásoktól tudjuk azt is, hogy a fiatalok közül is érdeklődnek néhányan a citerázás iránt, illetve azt is elmondták, hogy nemcsak fellépésekkor, hanem időnként a családi ünnepeken is megpengetik a húrokat.
– Szoktunk karácsonykor is zenélgetni, de olyan is volt, hogy Laci bácsival elmentünk a templomba, és ott is citeráztunk. A pap bácsi is vevő rá – mondta Kelemen József.
Bálint Zsolt csoportvezető azt is elmondta: felszerelésre, ünnepi öltözetre nem pályáztak. A helyi kiszállásokat önköltségen biztosították. A magyarországi fellépésre való eljutást a helyi önkormányzat támogatta. Fellépőöltözetük a hagyományos székely népviselet.
– Úgy gondolom, voltak szép élményeink az elmúlt időszakban, és még lesznek is a jövőben – tette hozzá a csoportvezető.
Beszélgetésünk végén a lelkes és jó kedélyű citerások megpengették a húrokat. Az ünnep közeledtén Csendes éjen hívogatták Mennyből az angyalt, és felcsendült néhány népdal is.
A csicsói citerások csoportjának tagjai
Citerások: Becze Mátyás Vilmos, Kelemen József, Kelemen Orsolya, Nagy László
Harmonikás: Becze Géza
Köcsögdudás: Kelemen Lajos
Kórus: Becze Éva, Fodor Erika, Fodor Szilvia, Kelemen Béla, Kelemen Magdolna, Mihály Erzsébet, Silló Enikő, Silló Ferenc
Csoportvezető, ének: Bálint Zsolt