A Nápolyt látni és meghalni szállóigét Goethének tulajdonítják. A nagy német költő azt sugallta, hogy addig nem szabad elhagyni az árnyékvilágot, ameddig nem láttuk az egykori Neopolist, magyarul Újvárost. 
Nápoly történelmének és műemlékeinek könyvtárnyi irodalma ismert, ezen írásban inkább kultúrtörténeti jelentőségének morzsáit szeretném – az én olvasatomban – felcsipegetni és megosztani.
A város fekvése lenyűgöző, a Nápolyi-öblöt Fokváros mellett a világ legszebb látványosságának tekintik sokan. Megadatott, hogy mindkettőt láthassam, így bólintok. A kivételes panoráma a festőket is megérintette; számomra a legkedvesebb idősebb Pieter Bruegel alkotása, a Tájkép Ikarosz bukásával. A remekmű a brüsszeli Szépművészeti Múzeum féltett kincse. Kétszer is elzarándokoltam a festményhez, ami egy életfilozófiát tár a szemlélő elé. A mitológiai történet ismert: a hős Ikarosz, apja, Daidalosz segítségével – Krétáról való szökéséhez – szárnyakat készített, amit méhviasszal rögzített. Mikor túl közel került a naphoz, a kötőanyag megolvadt, s a szerencsétlen ifjú a tengerben lelte halálát. Nos, Bruegel sajátosan dolgozta fel a témát, a bukott hősnek csupán a lába kandikál ki a tenger habjaiból, a gyönyörű hegyoldalban szántó paraszt pedig ügyet sem vet a tragédiára, békésen szánt tovább: nem az ő dolga.
A város vidéke az évezredek során igencsak átjáróház volt, görögök, rómaiak, szaracénok, normannok, spanyolok, no és magyarok adták egymásnak a kilincset. E kavalkád a helyiek szokásain, nyelvén s habitusán is igencsak nyomot hagyott. A nápolyiakat derűs embereknek írják le, akik saját nyelvjárást, a lengua napulitanát beszélik, s dialektusukat az UNESCO önálló regionális nyelvvé nyilvánította. A közhely szerint életük minden napja tánccal, dallal teli örömünnep. Ezt nem kívánom cáfolni, de azért az oda érkező jó, ha odafigyel az árnyas oldalra is: a rablás Dél-Olaszország fővárosában igencsak elterjedt, s a turisták nemegyszer feledhető emlékekkel térnek haza. A bűnszövetkezeteket az ottani maffia, a Camorra irányítja, s jóllehet néha lekapcsolnak egy-egy kisebb bandavezért, de a szervezet hamar regenerálódik; a viszonylag szegény környéken bőven akad utánpótlás. Elég, ha beletekintünk a Piedone filmsorozatba, állandóan rendőrautók szirénáznak keresztül a városon, s a fifikás zsarunak mindig akad feladata.