Jóllehet a legtöbb nagy forgalmú pályaudvaron lehet étkezni, a resti (a francia „étterem” szó elmagyarosodott változata) már a nosztalgia kategóriába került.
Pedig a magyar irodalomban gyakori helyszínként említik, például Krúdy Gyula egyik művében így áradozik az egyik vendéglátóhelyről: „Úgy emlékszem, a nyíregyházi vasúti restaurációban, igen, a »resti«-ben ettem olyan töltött káposztát, amelynek töltelékeit egyetlen harapásra lenyelni lehetett.”
A resti egyidős a magyar vasúttal, az első egységét Zalaegerszegen nyitották 1846-ban a Sopron–Németújhelyi Vasúttársaság üzemeltetésében. Ettől kezdve nem volt megállás.

A helyi vállalkozások jól kitalálták a formát, nem bíztak semmit a véletlenre. Akik siettek, azoknak zónapörköltet, levest, főzeléket ajánlottak, akik pedig komótosabb kiszolgálásra vágytak, azoknak bővebb étlap állt rendelkezésre. Az italválaszték gazdag volt, a krigli sört vagy a házmestert a kicsit maszatos ruhába öltözött pincér egy percen belül már hozta is, s nem kellett kétszer kérni a másodikat sem.
A leírtak nem jelentik, hogy a resti csak az átutazóknak nyújtott szolgáltatást. Egy-egy szépen fenntartott étterem a város büszkesége volt, a városi társaságoknak érdemes volt elzarándokolni a tágas helyiségekbe. Ez vasárnaponként sok városban külön programnak számított, a nobilitások (általában férfiak) beültek a restibe, s miközben a vonatok jöttek-mentek, addig megvitatták az élet sorát, valamint az akkor is megosztó politikát. Mivel a nagy forgalom miatt a sör mindig friss volt, a vasárnapi ebédre már virágos hangulatban érkeztek haza a teremtés koronái. Máskor nagyobb vacsorákat rendeztek. Sokszor a szakács a MÁV emlőin nevelkedett, s az étkezőkocsikon bejárta Európát, így ha a társaság különleges óhajjal állt elő, nem remegett meg a keze. Nem volt ritka, hogy születésnapokat, lakodalmakat rendeztek a restiben. Az utóbbi igen praktikus volt az ifjú pár számára, mivel a mulatás után nem kellett sokat gyalogolni, hogy mézesheteikre induljanak vonattal. Gyakran cigányzenekart is fogadott a vendéglátó, a zenészek húzták délelőtt, este pedig kivilágos-kivirradtig, s mikor a hangulat igazán emelkedett, a vonóba csúsztatott bankó is újabb lendületet adott a zenészeknek. Ráadásul, mivel a pályaudvarok kívülebb estek a sűrűn lakott területektől, a mulatók nem is zavartak senkit.
Az országot járva már csak néhány helyre illenek a leírtak: a legtöbb étteremben a hot dog, a hamburger dívik, viszont az italválaszték még megmaradt. Sietős világban élünk, amihez a restik is alkalmazkodtak. A Nyugati pályaudvar nagyon szép restijét egy hamburgeres cég üzemelteti, sikk odajárni.
Egy vigasztaló szó: úgy tűnik, a resti iránt mutatkozik némi nosztalgia. Kishazánkban a majd tízesztendős Resti Kornél zenekar időutazásra hívja a múlt s az irodalom iránt fogékony nézőket, s fellépéseiken nem marad üres szék.