– Hogyan találta meg magát a színházban zeneszerzőként, mi csalogatja egyre vissza Tháliához?

– Hangszeres pedagógiát végeztem, mivel akkoriban nem mertem nagyot gondolni, nagy álmokat követni. Arra gondoltam, hogy miután befejezem a pedagógiai tanulmányaimat, visszatérek szülővárosomba, Székelyudvarhelyre és tanár leszek. Közben, az egyetem másodévében elkezdtem a színházban zongoristaként dolgozni, a harmadik évben pedig már zeneszerzőként is. Ekkor már különféle eseményeken játszottam a saját szerzeményeimet Temesváron: kiállításokon, könyvbemutatókon adtam elő. De mindaddig, amíg nem kerültem be a színház világába, bár mindig vágytam rá, a zeneszerzés nem volt tudatos út. Saját szerzeményeket már a középiskolában írtam, de ezekkel többnyire csak a barátaimat és az osztálytársaimat szórakoztattam. Most már tudom, hogy a színházi zeneszerzés a hivatásom. Már nagy tapasztalatom van benne és otthonosan érzem magam ebben a szakmában, ami valójában nem is igazán szakma, sokkal inkább életforma.

– Napjainkban még erősen dívik a rendezőközpontú színház, ami sokszor a drámaírót és a színészt is elnyomja. Van a zeneszerzőn hasonló teher?

– Természetesen néha van ilyen, de én szerencsésnek mondhatom magam. Van jó néhány olyan rendező, aki azért kér fel alkotótársnak, mert kiemelt fontosságot szán a zenének, és az lényeges részét teszi ki az előadásnak. Sokszor kezelnek egyenrangú partnerként is.

– Milyen zeneszerzőket, zenekarokat tudna megnevezni, akik és amelyek hatással vannak a munkájára?

– Elsősorban a romantika korában élt zeneszerzők voltak hatással rám, de nyilván remek inspirációforrás tud lenni a barokk meg a kortárs zene is. Azonkívül a filmzeneszerzők is hatnak rám. Bár az utóbbi években kevésbé izgalmas alkotások születnek. 

– Milyennek látja ön a minőségi zenét? Hogy érzi, van olyan alkotása, akár a színházi munkáin kívül, ami jelentősen kiemelkedik a többi közül?

– Minőségi zene szerintem az, aminek van közöl­nivalója és története. Ami jó értelemben véve hat az érzelmekre és megmarad a fülben. Nehéz megmondani, hogy van-e olyan alkotásom, amely kiemelkedik a többi közül. Ezt nem hiszem, hogy az én dolgom meghatározni, de vannak olyan alkotásaim, amelyekre büszke vagyok vagy amit nagyon szeretek. Ilyen például a budapesti Radnóti Miklós Színházban bemutatott 10 című előadás, amelynek a zenéje nagyon sok jó visszajelzést kapott és többszörösen díjazták. Vagy akár a nemrég bemutatott, Az igazság gyertyái című előadás a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban. Ezek mellett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Hamletjéhez írt zeném is fontos pont volt az életemben, de a színházi munkáimon kívül is sok, számomra nagy jelentőséggel bíró projektben vettem részt. Ilyen a parajdi sóbányában bemutatott Sculpting Sound, a Ten, a Kor-Társak zenekar, amit Sebestyen Aba színész‑rendezővel csinálok, vagy a legújabb zenekarom, a Folktronica Orchestra, aminek az első koncertje augusztusban lesz.

– Hogyan szoktak megszületni a művei? Az alkotás mindennapos rituálé, vagy inkább spontán? 

– Mivel rendelésre dolgozom, szinte naponta írok új zenét. Nincs rituálé jellege, csak leülök a zongorához és elkezdek dolgozni. Nem tusolás vagy bármilyen más tevékenység közben születnek meg az ötleteim, hanem ott és akkor, a klaviatúra előtt. Nem várom az ihletet, magától jön attól a pillanattól, ahogy elkezdek dolgozni. És ebben az a legjobb, hogy emiatt bárhol tudok dolgozni. Sok zenét írtam már vonaton, hotelszobában, kávézókban, parkokban. 

– Milyen érzés hazavinni az Uni­ter‑díjat, lát a szakmai és nézői értékelés közt különbséget?

– Jó érzés, és fontos az elismerés. Visszaigazolás arra, hogy jó az, amit csinálok. Ugyanakkor meg inkább az motivál, hogy igényes legyek önmagammal szemben, hogy tiszteljem meg saját nevemet azzal, hogy nem kötök kompromisszumokat. Fontosak a díjak, de nyilván a legnagyobb és hálásabb visszajelzést a nézőktől kaphatjuk. Végül is ők azok, akik minden előadás után minősítik a munkánkat.

– Ha küldhetne a székelyföldi olvasóknak egy zenei darabot vagy albumot, melyik lenne az?

– Ha az én zenémet kellene ajánljam, akkor a koncertjeim közül bármelyiket tudnám. Ha meg online hallgatásról lenne szó, akkor a karantén ideje alatt született alkotásaimat ajánlanám. 45 napon keresztül napi egy alkotás született akkor, a bezártságban. Azt a nevet adtam az albumnak, hogy My Everyday Songs. Az album meghallgatható a https://soundcloud.com/cari-tibor/sets/everyday-song oldalon. Tudnék olyat is ajánlani, ami nem az én zeném. Egyik nagy kedvencem Max Richter Vivaldi Négy évszakának átdolgozása. Szerintem az egy csodálatos alkotás…