– Hogy érzi magát nálunk, szereti Erdélyben?

– Nagyon szeretem. Barátságosak és kedvesek az emberek, rengeteg látnivaló van. Most a családommal érkeztem ide, és ahogy tudunk, igyekszünk minél több jellegzetességet és helyszínt megismerni. És az ételek, nagyon remek az itteni konyha. A vállalkozók, akik most ide jöttek nagyon ambiciózusok és bátrak, és ez egy klassz dolog. Fontosnak tartom azt, hogy minél többet legyünk Erdélyben, mert szerintem az erdélyi vállalkozók nagyon jók, és szeretnénk idővel itt is befektetni.

– Hogyan látja most az erdélyi vállalkozói szférát, itt különösen a start upokra gondolok, ami még nálunk elég gyerekcipőben jár? Mit gondol, milyen tényezők akadályozzák a fejlődést?

– Azt látom, hogy amint más országban, úgy itt is a rendszerváltás után volt egy nagy generációja a vállalkozóknak, és mostanra érik be egy új generáció. Mostanra nőnek fel oda a vezetők, hogy már a szülőktől átveszik a cégeket, már sok helyen zajlik a generációváltás. Illetve, a mostani fiatal vállalkozók már sokkal több eszközt és tudást kapnak az induláshoz, úgyhogy eggyel tudatosabban indulnak, mint ahogy a 90-es évek elején indultak a vállalkozók. Ugyanakkor nehezebb is vállalkozni olyan szempontból, hogy sokkal több minden már ki van találva, de sokkal több segítség van számukra, hogy miként induljanak el. Kicsit nehezebb, kicsit könnyebb, de mindenképp más. Azt látom, hogy felhozatalból nincs hiány, vannak nagyon okos és ügyes vállalkozók. Aminek nagyon örülök, hogy a vállalkozók kíváncsiak, látszik rajtuk, hogy akarnak tanulni, többet megtudni, jó cégeket építeni.

– Meglátása szerint vannak-e nagyobb piaci rések, amiket kitölthetnek az ezután megalapuló erdélyi vállalkozások?

– Azt látom, hogy nagyon aktív a gyártási tevékenység. Ipari oldalon nagyon erős Erdélyben a vállalkozói közösség, de nagyon sok szoftvercéggel és szolgáltató céggel is találkozom. Azt gondolom, hogy valószínűleg Erdélynek még abban van lemaradása, hogy miként férnek hozzá tőkéhez, hogyan férnek hozzá a piachoz. De azt gondolom, hogy ez gyorsan fejlődik.

– Ezt a lemaradást leginkább az inkubátorházaknak, a vállalkozóknak vagy az önkormányzatoknak lenne a felelőssége és a dolga behozni?

– Nem is a felelősség szót használnám, mert azt látom, hogy ez egy gyorsan fejlődő vállalkozói ökoszisztéma, és nem másokhoz, hanem önmagához kell mérni, ha pedig fejlődik, akkor mindenki jól csinál egy kicsit valamit. Amit érzékelek a vállalkozókkal szemben, hogy egyre nagyobb az igényük arra, hogy vállalkozói közösségek legyenek. Egyre több ilyen indul, ezek erősödnek, és ebben hatalmas fejlődési lehetőség van. Hogy minél több ponton tudjanak vállalkozók egymással tudást megosztani, tapasztalatot cserélni, együttműködni, és ebben a Hargita Business Center is élen jár. Mikor először jöttem ide, meglepődtem, hogy egy ekkorka városban egy ilyen nagy inkubátorház van, de nagyon klassz, hogy ezt meg tudják tölteni élettel, és látszik, hogy ez visszahat a vállalkozói ökoszisztémára.

– Befektetőként mit gondol, lenne-e olyan erdélyi vállalkozás, amelybe szívesen befektetne?

– Igen, abszolút. Azért is jövök részben, hogy ezt a kapcsolatot kiépítsük, hogy meglegyen egymás felé a bizalom, a megismerkedés, és utána tudjunk befektetőként is támogatni egy erdélyi céget. Abszolút nyitottak vagyunk arra, hogy minél több erdélyi befektetésünk legyen, sőt már meg is van az egyik befektetésünk, a csíkszeredai Eco Tiny House-nak lettünk nemrég a befektetői. Velük szorosan együttműködünk, és együtt dolgozunk.

– A közhiedelem szerint befektetni túl nagy rizikó, többen látják a hátrányát, mint az előnyét. Székelyföldön az emberek eléggé vigyáznak és féltik a pénzüket, mit tudna ennek fényében mondani, hogyan éri meg befektetni, ha valaki erre szánja magát?

– Azt látom, hogy Magyar­országon és Erdélyben is most kezd beérni egy olyan generációja az induló vállalkozásoknak, ahol már összességében megéri befektetőnek lenni. Ugyanakkor magánbefektetőként mindig nagyon nehéz, hogy az induló vállalkozásoknak nagyobbik része még mindig bukta. Azaz kudarccal végződik. Ezért egyedül, egy-egy cégbe befektetni szerintem túl rizikós. A legjobb, amit tehetnek azok, akik befektetni vágynának, hogy találnak maguk mellé társbefektetőket, mert együtt több projektbe tudnak befektetni, jobban tudják a kockázatukat porlasztani és portfóliót tudnak építeni cégekből. Ennek nagyon nagy szerepe van abban, hogy ne bukjuk el minden pénzünket. A statisztikák azt mutatják, hogy ahhoz, hogy viszonylag kiszámítható legyen a hosszú távú megtérülésünk, ahhoz több tíz cégbe kell befektetni. Erre az egyik eszköz, ami Európában egyre népszerűbb a business angel network. Ezek a közösségek arra szolgálnak, hogy az angyalbefektetők közösen fektessenek be, ne úgy, hogy egy cégbe sokat, hanem sok cégbe kevesebb pénzt, de többen. Az új cégemmel ebben próbálunk meg segíteni, célunk, hogy lehetőséget biztosítsunk arra, hogy a tőzsdén keresztül tudjanak a mi cégünkbe befektetni, mi meg ezeket befektetjük start upokba.

– Hogyan látja az erdélyi start up vállalkozások jövőjét, mennyi idő alatt érheti el tetőpontját maga a start up támogatás régiónkban?

– Az a baja ennek az ökoszisztémának, hogy a start upok sikere főleg Kelet-Európában, Erdélyből vagy Magyarországról indulva minimum 10-15 év. Ennyi mindenképp kell, míg felnő akkora méretre, hogy érdemes legyen eladni, hogy eladásra kerüljön. Vannak néha kivételek, de hosszú az út, több tanulásra van szüksége a vállalkozónak is, míg eljut a sikerig. Bizonyára nem máról holnapra történik ez, de évről évre jobb lesz. Én azt remélem, hogy a következő tíz évben már az első kézzel fogható nagy sikerek beérnek a régióban és Erdélyben is.

– Említette azt, hogy „eladni egy céget”. Hogyan veszi rá magát egy vállalkozó, hogy megváljon attól, amibe éveken át rengeteg odaadást, pénzt, álmatlan éjszakát és időt fektetett? 

– Ez nehéz. Felépíteni a céget sem könnyű, de utána elengedni is nagyon nehéz. Viszont van az a pont, amikor már mást kezdenénk az életünkkel, vagy azt a témát már megcsináltuk, amilyenre meg lehet, és azt érezzük, hogy mennénk tovább, csinálnánk valami mást az életünkkel. Építenénk valami újat, vagy nyugdíjba mennénk egy kicsit. S hogy miért szoktak céget eladni? Lehetőleg sok pénzért.

– Mikor jön legközelebb, hívták további képzéseket tartani?

– Nyáron fogok még augusztusban jönni. Mostantól szerintem rendszeresen fogok visszajárni Erdélybe.