– Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre, hogyan és milyen célokkal indultatok el tíz évvel ezelőtt?

– Igazából mi családtagok meg barátok voltunk, akiket lekötött a zenélés. Akkor, tíz évvel ezelőtt kezdtünk el gitározni mindannyian. Ha már zenéltünk, akkor egyértelműen saját zenéket írtunk, saját zenekart alapítottunk. Már az első időkben dobszettet vittünk fel a tömbházlakásba, ahol csörömpöltünk, a szüleink meg eltűrték. A zenekar megalakulása abszolút adta magát. Mi már azelőtt zenéltünk együtt, mindenféle formációkban. Amikor megírtuk az Add vissza a játékom című dalt, és azt mindenki elkezdte hallgatni, szeretni, akkor egyértelműen ez maradt a zenekar felállása is, elindult a maga útján, és szépen, lépcsőfokonként haladtunk.

– Milyen meghatározó eseményeket, történéseket emelnél ki az elmúlt évekből, ami előrevitt benneteket a siker felé?

– Nagyon sok ilyen van. Vannak azok a belső dolgok, amik mindig hatással vannak a zenekarra, amik mindig újabb lendületet adnak ahhoz, hogy csináljuk tovább, azonkívül nyilván a közönség és a szakmai elismerések is hozzátesznek. A Cseh Tamás program nagy segítség volt az első lemezünk felvételénél, megjelenésénél. Utána a Nagyszínpad tehetségkutató szintén nívós elismerést jelentett a számukra, hisz oda nem jelentkezni kellett, hanem behívtak.

Nagy élmények még az első nagy koncertek, mint a tusványosi sátras koncertünk, amikor annyira teli volt, hogy nem fértek be az emberek, ezek mind lélekemelő dolgok voltak számukra.

Sok mindenen mentünk keresztül, most nemrégiben megtöltöttük a budapesti Papp László Sportarénát is, ami nagyon nagy lelki töltetet adott. 

– Mindig ilyen erős, összetartó csapat voltatok? Mi a titok?

– Szerintem annyi, hogy hamarabb voltunk barátok, mint zenésztársak. Mi szerettünk együtt a tábortűz mellett flekkenezni, snowboardozni, időt tölteni esténként együtt, szeretjük megfejteni a világot, és ha ez megvan, akkor igazából minden rendben van. Maga a zenekar ezt az életérzést csak erősíteni és segíteni tudja. Az, hogy én az öcsémmel (Bagossy László – a szerk.) ilyen sok időt tudok együtt tölteni, abszolút a zenekarnak köszönhető, míg ugye nagyon sok olyan testvérpár van, amely nem tud annyi időt tölteni együtt, mert a munkája vagy az életvitele távolságba szorítja.

Hullámvölgyek mindig vannak, a nyári szezon mindig húzósabb, sokat vagyunk együtt, intenzív időszak, amikor oda kell figyelni az együttlétre, türelemre van szükség.

Azokban az időkben, amikor, mondjuk, nincsen fesztiválszezon, és nem hív a koncertezés kötelessége, attól függetlenül, még ha a határok is elválasztanak néha bennünket, akkor is oda kell figyeljünk arra, hogy töltsünk minőségi időt, mert ez az alapja mindennek.

– Hogyan érintett titeket a járvány az alkotói folyamatokban?

– Mi pozitívan fogtuk fel. Amikor legelőször bejött a Covid, akkor leálltunk két-három hónapig, ami talán még jól is jött, mert azelőtt azért egy tényleg húzós nyolc-kilenc év volt mögöttünk. Jót tett, hogy pihentünk egy picit. Aztán Magyarországon bizonyos koncerteket meg lehetett tartani, bizonyos létszám alatt, mi pedig rajtra készen álltunk végig, hogy ha lehet, akkor mi teljes gőzerővel koncertezhessünk.

Próbáltuk a poharat nem félig üresnek, hanem mindig félig telinek látni.

Később ismét eltelt egy fél év, amit muszáj volt kihagyni élőzene-szempontból, de akkor is próbáltunk kreatív dolgokkal foglalkozni, amiket meg tudtunk engedni magunknak, otthon a négy fal között, és olyan projekteket kitalálni, amiket majd a későbbiekben meg tudunk valósítani.

–  A legutóbbi dalotokat négy nap alatt írtátok meg, karácsony előtt. Terveztétek, vagy spontán jött?

– Egyáltalán nem terveztünk, mi egy stúdiófelvétel kellős közepén voltunk, ami az új lemezünk kapcsán folytatódott, és amikor találkoztam a producerünkkel, Ligeti Gyurival, aki Pécsről jött át Gyergyóba, azt mondta, hogy kellene írni egy karácsonyi dalt, mert most van rá szükségük az embereknek. Odajött hozzám, és hazaküldött dalt írni. Én ott a stúdióban megírtam, másnap meghangszereltük, harmadik nap felvettük a Szent Miklós-templomban az orgonát hozzá, és végül előadtuk advent harmadik vasárnapján a gyergyószentmiklósi városi gyertyagyújtáson. 

– Tavaly télen zenélhettetek az X-faktor színpadán, és támogattátok a gyergyói győztest, Sólyom Bernadettet. Milyen élményeket kaptatok ott? 

– Nagyon jól éreztük magunkat. Nyilván az egy profi műsor, profi stábbal, jól össze van rakva. Amikor Berniék megkerestek, hogy szeretnék a mi nótánkat játszani – ugye kétszer is előfordult ez, egyszer egyedül és egyszer velünk együtt –, akkor nagyon örültünk neki.

Úgy gondoltuk, hogy ez önazonos lehet, tehát egy erdélyi banda meg egy erdélyi csajszi eljátszik egy dalt, amiben a gyergyói fenyvesek is szerepelnek.

Szerintem ez egy ilyen tiszta dolog, amit érvényesíteni kell.

– A szülinapi koncerteteket az MVM Dome-ban ünneplitek, első magyar előadóként. Milyen érzésekkel tölt el ez titeket? Ez is csúcspont?  

– Mi nagyon-nagyon sok évtizedet tervezünk magunknak.

Az a terv, hogy együtt öregedjünk meg, mint egy család. Ez az első évtizede a zenekarnak, és úgy gondoljuk, méltó, ünnepélyes koncert lesz a budapesti MVM Dome-ban.

Ez egy új kézilabdacsarnok, amely az egyik legnagyobb befogadóképességű helyszín. Grandiózus koncertet szervezünk oda, mindenféle extra dologgal. Nagyon büszkék vagyunk az elmúlt tíz évre, és örülünk, hogy együtt lehetünk, mint egy család, és ugyanígy tervezzük a következőket is. Valamint az a terv, hogy az otthoniak se maradjanak ki a tízéves jubileumból.