Nem tudom, hogy 80 esztendővel ezelőtt, amikor 1942. november 22-én Domokos Pál Péter családjában megszületett a negyedik gyermek, s a boldog szülők először vették karjaikba a kicsi Máriácskát, gondoltak-e arra, hogy a gólya éppen Szent Cecil napján bocsátotta a boldog család bölcsőjébe a kis jövevényt. S ha a keresztségben nem is ajánlották születésnapja védőszentjének oltalmába az újszülöttet, ismerve az édesapa vallási és zenei elkötelezettségét, valószínűleg megérintette az isteni gondviselésnek ez a nyilvánvaló jele, hogy leánykájuk Szent Cecíliának, a zene védőszentjének napján érkezett hozzájuk. Népmeséinknek a legkisebb gyermekre vonatkozó tanulsága nem először érvényesült a Domokos családban! Mert amiképpen a székely földműves és kőműves Domokos Elek hat gyermeke közül a legkisebb lett a moldvai csángó magyarok tudós vándorapostola, azonképpen az ő legkisebbje vitte és viszi tovább népzene iránti vonzalmát, kutatásainak felelősségérzetét, a csángók iránti elkötelezettségét. Az ilyen szellemi örökség persze emelhet és le is nyomhat, mint a szél a havasok fölött vitorlázó sast. A tehetségen és az alázaton múlik, hogy egy nagy egyéniség fényt vagy árnyékot vet a gyermekeire, de Máriában megvan mindkettő. Ezért léphetett a csángók művelődésének, elsősorban zenei hagyományuk kutatásában – talán Szent Cecília kezét fogva – édesapja nyomába. Akik ismerik, tudják róla, hogy nemcsak eszével, de szívével és minden idegszálával átélte édesapja munkáját, érzéseit, egész sorsát. Vele volt boldog, mikor a Baranya megyei Szárászon a hazatért csángó magyarok között élhetett, s gyűjthette hagyományos kultúrájuk értékeit; együtt rettegtek, mikor Budafoki úti lakásukban házkutatásokat tartott a politikai rendőrség; és vele együtt hitt a csángók magyarsága megőrzésének fontosságának, minden magyar ember, így a székelyek számára is példát mutató erejében. Ez a hit tette lehetővé Mária számára, hogy a csángók és a velük sok tekintetben egy sorsú bukovinai székelyek népzenéjének kutatása során olyan felismerésekig jusson, ahová érzelemmentesen, pusztán tudományos eszközökkel aligha érhetett volna. Így azonban témájának olyan mélységeit ismerhette fel, hogy „a kiváló csángó asszonyok sajátos hangvétele, tartózkodó előadása, tévedhetetlen tempóérzéke és gazdag ornamentikája – díszítése – már önmagában is jelzi népzenei kultúrájuk fejlettségét, magas színvonalát.”
Domokos Mária Budapesten a Szilá­gyi Erzsébet Gimnáziumban érettségizett, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Szaktanárképző tago zatát és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakát végezte el. Néhány éves általános iskolai zenetanárság után, 1968-tól a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának, 1974-től az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Osztályának lett a munkatársa, 1999-től tudományos főmunkatársa és a Népzenei Osztály vezetője, 2013-tól nyugdíjasként folytatta 44 esztendeje kezdett munkáját, elsősorban a Magyar Népzene Tára sorozat szerkesztését és sajtó alá rendezését.
Domokos Mária a Kodály utáni harmadik népzenekutató nemzedék jeles személyisége. Sokat segített édesapja zenei tárgyú kéziratainak gondozásában, a levonatok javításában, a kiadással járó adminisztráció intézésében. Akadémiai munkahelyén részt vett a Magyar és román dallamkapcsolatok Bartók román gyűjtésében (1982), Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai (1984), Tegnap a Gyimesben jártam… című, Kallós gyűjtötte dallamok, válogatásában és kötetbe szerkesztésében, valamint számos tanulmányt készített a néprajz és a zenetörténet kapcsolatáról, zenetörténeti előadásokat tartott a Magyar Rádióban.
Jelentős helyet kaptak Domokos Mária tudományos munkásságában a moldvai csángó magyarok. Gondozta és válogatta az Ott, hul éltek vala magyarok… című, Harangozó Imre által szerkesztett, az „északi csángók”-kal foglalkozó könyvének zenei anyagát. Terjedelmes tanulmányt készített Zöld Péter Moldvai jelentéseiről és több nyelven megjelent írásában foglalkozott a csángók történelmével és népzenéjével. De a zenetudományi és a népzenei kutatásokon kívül Mária egyéb feladatot is vállalt és vállal magára. Amikor megkezdték csíkszeredai tanulmányaikat a Moldvából érkezett, s anyanyelvükön továbbtanulni akaró csángócskák, Mária ott volt a versmondó és népdaléneklési vetélkedők zsűrijében. Szakmailag segítette az egyházaskozári Domokos Pál Péter Egyesület hagyományőrző csoportját és ki tudja hány csángó témájú kiadvány zenei anyagának lejegyzésében, összeállításában, lektorálásában, világra segítésében vett és vesz részt. 2021-ben, amikor a Néprajztudományi Intézet emlékkonferenciát rendezett Domokos Pál Péter születése 120. évfordulója tiszteletére, Mária tevékenyen részt vett a szervezésben és az ott elhangzó előadásokat tartalmazó Korszakok, állomások és fordulópontok a moldvai csángó magyarok kutatásában című kiadvány lektorálásában. Mindezt a legkedvesebben, legszerényebben, mint munkatársa, Szalay Olga írta: „…a háttérben maradás képességével, s az ehhez szükséges alázattal.”
Isten éltesse Domokos Máriát erőben, egészségben, nemzetünk javára és mindnyájunk örömére!