Május elseje mint ünnep valahogy eltűnt a magyar köztudatból. Ugyan szünnap még, de a fiatalok már nem is sejtik, mit is takar a munkásosztály nagy majálisa. Egykor luftballonokkal és a pártot dicsőítő táblákkal vonultunk fel a budapesti Dózsa György úton, s ilyenkor a vállalatok asztalainál is folyt a sör, és mindenki tele pofával falta az ingyenvirslit. „Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse!” – zúgták a hangszórók fülsértően, s mindenki látszólag boldog volt. Apropó, tánc. A gimnáziumban a lányok már hetekkel az ünnep előtt gyakorolták több száz társukkal a szalaggyakorlatukat, amit a főtribün előtt mutattak be a pártvezetők udvarias tapsa mellett.
Természetesen, az ünneprontó rendszerszkeptikusok, a sötétben bujkáló reakciósok is megszólaltak, s jókat döcögtünk a vicceiken. „Minek az ünnepe május 1.? – hangzott a kérdés. „A kikelet és a hazaszeretet napja: mindenkinek ki kellett vonulnia, s mindenki haza szeretett volna menni” – szólt a poén.
A hangulat akkor volt ideális, ha sütött a nap és daloltak a madarak, viszont, ha zivatar volt, akkor mindenki a pokolba kívánta a munkásosztály nagy ünnepét. Ez 1986-ban különösen emlékezetessé vált, mivel öt nappal a csernobili katasztrófa után is megtartották a demonstrációt, zuhogó esőben. A radioaktív égszakadás hatása még évek múltán is kimutatható volt az emberek szervezetében.
Ezek a régi, feledhető idők jutottak eszembe, mikor az ünnep előestéjén családommal Balatonra készülök, s ugyancsak bevillantak azok az országok, ahol még nagy ünnep május első napja.
Itt említhetem a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot, azt az államot, amiről nagyon kevés szó esik a médiában. Az ország a vietnami háborúban került az érdeklődés középpontjába, s hamar hadszíntérré is vált. Itt húzódott ugyanis a Ho Si Minh ösvény, ami a vietnami partizánok legfontosabb utánpótlási útvonalának számított. A háború alatt az amerikaiak végigtarolták az országot, a területére 2,1 millió tonna bomba hullott, ami megegyezett az amerikaiak által a második világháborúban ledobott robbanószerkezetek hatóerejével. A bombák még évtizedekig szedték ártatlan áldozataikat. 
A kommunisták – vietnami támogatással – 1975-ben vették át a hatalmat, s regnálásuk azóta is töretlen. Az ország Vietnam s Kína befolyási övezete, s noha az ország természeti kincsekben igen gazdag, ebből az egyszerű ember keveset profitál.
2010-ben jártam Laoszban feleségemmel, s nagyon szép hetet töltöttünk a festői országban. Megismertük természeti szépségeit, és a kommunista ország vonalas világába is bepillanthattunk.