Az erőszakkal átitatott világunkban különösen érzékenyen érintett az MTI februári híre: „Autó hajtott emberek közé München belvárosában csütörtökön, többen megsérültek – közölte a müncheni rendőrség az X nevű közösségi oldalon.” A hír folytatása pontosította a szomorú tényt: a központi pályaudvar mellett a demonstráló tömegbe hajtott egy afgán menekült. A legfrissebb hírek szerint minimum harmincan megsérültek, s a merényletnek két halálos áldozata is volt.
A tragédia különösen érzékenyen érintett, mivel néhány nappal korábban másfél órát töltöttünk a tragédia helyszínének közvetlen közelében. Kétszer is érintettük február elején Németország egyik legnagyobb fejpályaudvarát. Február 3-án viszonylag szerencsénk volt – jóllehet későbbi járatra szólt az átszállójegyünk Augsburgba, de az információ csinos fekete alkalmazottja gyorsan kinyomtatta a korábbi járat menetrendjét, s néhány perc múlva már a vonaton robogtunk úti célunk felé. 
Visszafelé már kevésbé jártunk jól, sokat dekkoltunk a grandiózus müncheni állomáson. A fogadtatás nem volt túl utazóbarát. A pályaudvart éppen felújították, mindenütt elkerített részbe botlott a várakozó, a süvítő szélben próbáltunk ülőhelyet keresni, ami felemásan sikerült. A fűtött, szűk váróteremben hatalmas tömeg szorongott, a bűzt elviselhetetlennek éreztük, inkább kint kerestünk menedéket, ahol vacogó emberek között foglalhattunk helyet. Míg feleségem a csomagokat őrizte, próbáltam feltérképezni a helyszínt, s emberbarátibb várakozóhelyet találni. Péntek lévén, utasseregek vonultak a peronokon; a népes sokaságban a világ minden nációja képviseltette magát. A büfékben sokan falatoztak, de még többen rohantak szendviccsel, itallal a kezükben. A toalettet megtalálva először az áron képedtem el: két euróért lehetett használni az illemhelyet. Nem mindenki rótta le a díjat, két élelmes sötét bőrű fiatal egyszerűen átugrotta a korlátot. Odabent emberek mosakodtak, borotválkoztak, ruhadarabjaik szétszórva hevertek.
No, nem mindenütt volt ilyen balkáni a kép, a VIP váróteremben jól öltözött üzletemberek dolgoztak laptopjukon, kávéjukat szürcsölték, és nem vettek tudomást az állomás kaotikus állapotáról.
A pályaudvar előtti téren – ahol a merénylet is történt – szintén nyüzsgött a tömeg: mind az állomás, mind pedig az ominózus tér ideális helyszín lehetett egy merénylethez. 
A szomorú híreket olvasva egy déjà vu érzés fogott el minket feleségemmel. 1980-ban a milánói pályaudvaron rengetegen ültek a peronok betonján, viszont a várótermek kongtak az ürességtől, nagyon kényelmesen nyújtózkodhattunk el. Néha megjelent egy rendőr és végignézte a padok alját, s minden szegletet gondosan megvizsgált. Egy szemetesből kikandikáló újság címoldala adta meg a magyarázatot: előző nap a bolognai pályaudvaron nyolcvanöt ember halálát okozta egy bombamerénylet.