Nincs könnyű dolguk az állattartó gazdáknak, mindez igaz a juhtenyésztőkre is. Közeledik a húsvét, és bár tudják értékesíteni állataikat, hatalmas problémát jelent a munkaerőhiány. 

– Minden mellett talán a legnagyobb problémát a munkaerőhiány adja. Nincs kivel dolgozzunk, nagyon sokan vannak úgy, hogy ha szeretnék is csinálni, az erejük már nem engedi, ebből pedig az következik, hogy inkább eladják jószágaikat

– mondta el Fibula László, a csík­dánfalvi juhtenyésztők egyesületének vezetője. A szer­ve­zet­hez összesen 260 juhtartó gazda tartozik Bákó, Maros, Brassó, Kovászna és Hargita megyéből. 

Leginkább élősúlyban értékesítik állataikat
Bár a húsvét a megszokottakhoz képest hamarabb jön, a gazdák nem panaszkodnak, hiszen az egyesülethez tartozó gazdák nagy részénél az állatok már január közepén világra hozták bárányaikat. Viszont a gazdák nagy része nem tudja húsként értékesíteni, hiszen nem tudnak eleget tenni a követelményeknek, és nincsenek vágópontjaik, ezért inkább élő állatként értékesítik, amit csak tudnak. 
– Elvégeztük az ellenőrzéseket a gazdáknál, szinte kivétel nélkül mindenkinél rendben voltak a jószágok, idén a gabonaárak kedvezőek voltak a gazdák számára, ezért a takarmányozást is megfelelőképp tudták biztosítani a jó­szágok számára. Jelenleg az élő állat értéke 23 lej kilogrammonként, amire azt mondhatom, hogy elég jó. A születések megfelelő időben történtek, és bár elérnék a megfelelő vágósúlyt a húsvéti időszakra, mégis a legtöbb gazda, ha tudja, akkor mindenképp élő állatként értékesíti jószágait. Nincs ember, akivel tudnánk dolgozni, ahhoz pedig, hogy húsként értékesítsék állataikat, több munkafolyamat szükséges, ezért számukra jobban megéri, ha valaki szőröstől-bőröstől elviszi – tette hozzá Fibula László. 
Mint megtudtuk, a vágott bárány esetében az ár idén 35–40 lej lesz kilogrammonként, hiszen az egyesület vezetője elmondása szerint ebben az évben a gazdák jó árban tudták beszerezni a takarmányt, ezért nagy árakat nem föltétlenül szabhatnak. 

Van, aki felhagy vele, van, aki folytatja 
Sok példát lehet hallani, hogy számos gazdálkodó felhagy a tevékenységével és eladja állatait. Fibula László elmondása szerint neki is többen jelezték ezt, viszont az egyesületen belül még nem jellemző.
– Nagyon sok helyről hallom, hogy ez is, az is felhagyott a gazdálkodással és mindent eladott. Nálunk, az egyesületi tagok között ez még nem jellemző. Panasz van, de mindenki igyekszik a lehető legtöbbet kihozni saját helyzetéből. Nagy gond, hogy nincs kivel dolgoznunk. Sokba kerül a gazdálkodás, és bár kapunk támogatásokat, az egyik zsebembe be, a másikból pedig ki. Természetesen mindenhol vannak nehéz időszakok, én amondó vagyok, hogy itthon még mindig jobb, mint külföldön, és jobb egy rossz cipőben járni, mint mezítláb – tette hozzá.

Generációváltás? 
Fibula László elmondása szerint változó a tendencia, van, ahol a fiatalok hallani sem akarnak a gazdálkodásról, és van, aki szívesen átveszi a tevékenységet a szülőktől. 

– Nekem is van két fiam. Egyik száz százalékban odaáll, bármit megcsinál, a másik pedig amondója, hogy abba kell ezt hagyni. Ez mindig változó, olyan gazda is tartozik az egyesületünkhöz, hogy a leánygyermek végez rengeteg munkát a gazdaságban. Mi szívvel-lélekkel csináljuk, persze ha ma elültetsz egy fát, nem várhatod el, hogy ősszel már gyümölcsöt szakíts róla

– vélekedett.