Lajos Ferenc felmenői is méhészkedéssel foglalkoztak, családi hagyományként öröklődött át a szakma, s az évtizedek során befektetett munka, tudás, összetartás és szorgalom meghozta gyümölcsét: méhészete mára egy 21. századi, modern technológiával felszerelt családi vállalkozás.
De a méhek szeretetén túl még mire van szükség ahhoz, hogy egy családot eltartani képes méhészetet fenntartsunk? Erre a kérdésre kerestük a választ Lajos Ferenccel.

– Egy mai család szükségleteinek biztosításához legalább 150-200 méhcsaládra van szükség, de ez a szám jelentősen függ a méz hozamától, az értékesítési lehetőségektől, az áraktól és a méhészet típusától, gazdálkodási formájától, hogy az állóméhészet, vándorméhészet vagy mindkettő.

Több évre szóló áldás a termés
Tizenöt éve még száz méhcsalád is elegendő volt egy embercsalád boldogulásához, de a megnövekedett kiadások, eszközbefektetések, illetve a mézárak stag­nálása miatt egyre több méhcsaládra van szükség. A na­gyobb szám nemcsak nagyobb termést jelent, hanem biztosítja, hogy az évenkénti termésingadozások ellenére is fenntartható legyen a vállalkozás.

– A mézet az Isten soha nem egy évre adja

– hívja fel a figyelmet a tapasztalt méhész, azt magyarázva, hogy minimum három évet kell számolni, hogy kimutatható legyen, rentábilis, gazdaságosan működtethető, fenn­tartható-e egy méhészet. 
A több lábon állás is elengedhetetlen. Csak álló­méhészetből ugyanis nem lehet egy családot eltartani, az csak jövedelemkiegészítésként jöhet szóba. A nagyobb bevételekért, jövedelmezőségért vándorolni kell, mert így lehet többféle árut, többféle mézet előállítani. A méz­termést ráadásul nagyban befolyásolja az időjárás. Minden évben kiesnek bizonyos mézfajták, az idén a napraforgó esett ki, a tavaly a hárs, azelőtt pedig az akác. Az ágazat nehéz helyzetét az alacsony mézárak, a magas költségek és az időjárás okozta kihívások is súlyosbítják tehát, s ezek leküzdéséhez tudás és tapasztalat kell, amit a kezdők az idősebb méhészek mellett sajátíthatnak el. Ugyanis egy kezdő egyből 150 méhcsaláddal nem tud elindulni, hosszú tanulási folyamat szükséges egy nagyobb méhészet működtetéséhez – magyarázza Lajos Ferenc.

Tanulás nélkül nem megy
A hosszú időn át megszerzett alapos tudás és tapasztalat mellett számos eszközre is szükség van, ezek egyike-másika elég borsos áron szerezhető be. A teljesség igénye nélkül megemlíthetők a kaptárak, keretek, szűkítők, anyarácsok, virágporszedők, füstölők, kaptárvasak, fedelezővillák, méhészruha, méhészkalap, kesztyűk, vegyszerezéshez szükséges felszerelés, atkairtó eszközök, pergető, fe­de­lezővillák, ládák, mézmelegítők stb. A vándorláshoz pedig egy erre a célra felszerelt teherautó is szükséges, ami önmagában jelentős költségtétel. Kisebb utánfutóval is lehet szállítani néhány méhcsaládot, de a rentábilis vándorláshoz minimum kétszáz méhcsalád szükséges. Ezekre az eszközökre pályázati lehetőségek is vannak – hívja fel a figyelmet a bioméhész.
Emellett folyamatos tanulás szükséges az új kihívások leküzdéséhez, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, a betegségek megelőzéséhez, modern eszközök hasz­nálatához, és az információ azért is érték, mert újabb kártevők, élősködők jelennek meg, mint például a kap­tárbogár – ami már nálunk is jelen van –, vagy az ázsiai lódarázs, amit Magyarországon már észleltek, és csak idő kérdése, mikor jelenik meg vidékünkön is.
Fontos továbbá, hogy több termékkel tudjunk megjelenni a piacon, például különböző mézfajtákkal – repce, akác, hárs, napraforgó, vegyes, havasi, málna stb. –, valamint virágporral, méhkenyérrel, propolisszal, méhpempővel, viaszgyertyákkal és egyebekkel. Jelenleg a legkifizetődőbb, ha a mézet kiszerelve értékesítik, ugyanakkor a piac, a vevőkör kialakítása is hosszú folyamat, sok munka és fáradtság, de aki kitartó, annak előbb-utóbb megtérül a befektetése.

Az árak nem jól alakultak 
Az idei méztermés jónak bizonyult, különösen az állóméhészetek esetében, ahol bőségesen tudtak pergetni a méhészek. Lajos Ferenc szerint ennyi jó minőségű vegyes virág- és havasi méz az utóbbi tíz évben nem gyűlt össze. Az időjárásnak köszönhetően a mezei virágok az idén gazdagon adták a nektárt, valamint a mézharmatképződés is sokat segített. Átlagban 15-20 kg mézet tudtak a méhészek családonként kipergetni, a virágporgyűjtésnek szintén kedvezett az időjárás, egy méhcsalád átlagosan 15-18 kg-ot gyűjtött a szezonban. A vándorméhészeteknél a repce kiemelkedő volt, 12 kg-ot adott családonként. Az idei akác közepesnek mondható, átlagosan 18-20 kg-mal – ha jó az esztendő, 25-30 kg is összejön. A hárs sem volt a csúcson az idén, az is közepesnek tudható be 15 kg körüli átlaggal, ami egy jó évben viszont 20 kg körül alakul. A napraforgó hozama viszont a nyári szárazság miatt gyenge volt, mindössze 10 kg családonként, jobb években itt is kijön egy 20-25 kilós átlag.
Lajos Ferenc szerint ugyanakkor az összességében jónak mondható szezon ellenére az árak messze elmaradnak a várakozásoktól, részben a kétes minőségű kínai, ukrán, argentin importmézek uniós piacra történő behozatala miatt. Ennek következtében a nagykereskedők alig vásárolták a hazai mézet, ha mégis, akkor rendkívül alacsony áron: a vegyes virágméz kilójáért 9-10 lejt, az akácmézért 18-20 lejt fizettek, a vegyes biomézért 11, a bió akácmézért pedig 22 lejt. Korábban ennél lényegesen magasabb árak voltak, akadt olyan év, amikor 35 lejt is ért kilónként a hordós bioméz.
Az alacsony nagykereskedelmi árak miatt sok mé­hész a közvetlen értékesítés felé fordult. Lajos Ferenc biominősítésű mézeit például kiszerelve értékesíti: nála a vegyes virágméz 29 lej, a havasi méz 32 lej, míg az akác- és fenyőméz 40 lejbe kerül kilónként. A nem biominősítésű mézek jellemzően 2-3 lejjel olcsóbbak.