A nyári kánikulában napközben kihalt a csinódi tanyavilág, a Csíki-havasok elszórt csángó településeinek egyike. Az utcákon elvétve látni teremtett lelket, mindenki a hűvös hajnali vagy alkonyati napszakot kihasználva igyekszik begyűjteni az állatoknak a téli kosztot, a déli hőségben a csűrök hűvösében, istállók félhomályában folyik a munka. A tétlenség halmozottan irracionális fogalom ott, ahol a napi betevőjük jelentős részét még mindig maguk állítják elő az emberek.

Pellegrinek a csutakkápolnánál
Őrházpatakán – az első világháború alatt több őrház is volt a völgyben, innen a név – Sepsiszéki Nagy Balázs portájára érkezünk először. A néprajzkutató fia, Gergő szegődne idegenvezetőnknek, ajánlja, hogy kalauzol a vadregényes csinódi tájban, amely az Úz-patak völgyében terül el, és egyébként műúton kényelmesen elérhető Csíkszentmárton felől. Bár a település Csíkszentgyörgyhöz tartozik, mindenki Szentmárton felé jő-megy a városba. A nemrég elkészült aszfaltút közelebb hozta a civilizációt, de mint mondják: van ennek előnye is, meg hátránya is.
A családfő munkája révén szeretett bele a csinódi tájba. Háza népével 13 évvel ezelőtt költözött ide Sepsiszentgyörgyről, miután vásároltak egy lepusztult tanyát, amelyet először hétvégi házként használtak – végül azonban úgy döntöttek, hogy itt, a tanyavilágban telepednek le. Nem bánták meg.

Füge a walipiniben
Kertjükben erdei gyümölcsök aszalódnak, a földbe süllyesztett melegházban – a walipiniben – pedig a vidékre nem jellemző növények teremnek, például a paradicsom, paprika, füge, citromcserje, padlizsán. A walipiniben, ebben a dél-amerikai eredetű, félig földbe ásott melegházban télen sem süllyed a hőmérséklet nulla fok alá.

A telken egy ökumenikus kápolna is áll, a Gyümölcsoltó Boldogasszony nevet viseli. 2015-ben épült a család kezdeményezésére, magyar összefogással, mindössze négy hónap alatt. Nemcsak az amiatti hálából emelték, hogy a családfő a 2014-ben bekövetkezett balesete után felépült, hanem engesztelési céllal és közösségi, jövőépítő szándékkal is: apró harangja a nemzet számbeli gyarapodásáért is szól, s talán nem véletlen, hogy Csinódban évek óta több a születés, mint a halálozás.

– A gyermek nagy érték, a Jóisten segedelmével felnő – állapítja meg Gergő.
Ettől a kápolnától indult el a székelyföldi vándor­böl­csőprogram hat esztendeje. A kápolnához vezető jelképes keresztút hatalmas bükkfától indul, ahol egy keskeny kapu várja a zarándokot. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek” – szól az első üzenet, s a stációk mindegyikénél olvasható egy tanítás: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat!” és „Én vagyok az út, az igazság és az élet”.  A kapu keresztjét kalauzunk maga kovácsolta, miután elvégzett egy kovácstanfolyamot.

A villanypásztor és az asszony
A kápolna körül dús virágos rét, a biodiverzitás iskolapéldája: egy négyzetméteren hatvanféle növény is megtalálható benne. Egyikük a ritka ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata). Nagyobbacska táblán figyelmeztetés: „Vigyázat, a villanypásztor az asszonynál is csípősebb.” Az intés több nyelven is olvasható: a kápolna híre messzi vidékekre is eljutott, magyar zarándokok mellett külföldről is felkeresik.Sokan gyermekáldásért jönnek imádkozni, mindenki a hite szerint – a villanypásztor pedig távol tartja a legelésző haszonállatokat, de a nagyobb ragadozókat is.

Ahol iskola működik, ott van jövő
A közösségi élet gazdag: szüreti bálok, adventi közös imák, húsvéti locsolás és búcsúk vannak határkövei sorában, az óvodában anyák és apák napját szerveznek, a falunapokat is megtartják. Gergő édesanyja, Nagy Erika a tanítónő, összevont osztályokat oktat. A gyermekek a környékről járnak be a központban lévő iskolaépületbe, akár 6-7 kilométeres távolságról is, kit autóval szállítanak, ki biciklivel jár, de akad, aki gyalog.
– Fontos, hogy működjön az iskola, mert ott van élet, van jövő – summáz Gergő.
Bár az elmúlt években nem volt medvetámadás, korábban rendszeresen veszélyeztették a haszonállatokat, néha a farkasokkal és az újra megjelent aranysakállal is adódtak gondok. Gergő elmesélte: nyolc esztendeje annak, hogy hatvancsaládos méhészetüket teljesen tönkretette a medve, azóta nem is próbálkoztak többet méhészkedéssel. Pedig azóta a medvék eltűntek a környékről. Hogy mi lehet az oka, nem tudja.
– Talán leköltöztek az alacsonyabban fekvő falvakba, ahol könnyebb számukra a megélhetés – feltételezi.

Havasi történetek
Az emberek mindennapjait a gazdálkodás feladatai diktálják: reggel hat előtt kezdődik a nap, az állatok etetése, fejése, kihajtása a legelőre, szénamunkák, kaszálás, kertészkedés és favágás. A legtöbb fiatal ugyanakkor már nem gazdálkodik, inkább munkába áll, ha lehetőség van rá, a közelben vagy külföldre megy szezonmunkákra. De a legtöbben nem telepednek le külföldön, hanem hazajönnek, itt fektetik be a pénzt, jövőjüket itt képzelik el.
Csinód és a szomszédos településrészek, Egerszék, Lesőd, a 19. században jöttek létre a Gyimesben bekövetkezett népességrobbanás eredményeként. A legrégebbi ház néhány éve összeomlott ugyan, de a Nagy család háza 1955 óta áll, s a környéken réginek számít – adott betekintést Gergő felnőtt fejjel, mert mint megtudtuk, tapasztalatairól Hetvenhét havasi történet címmel meséskönyvet is írt, amelyben a havasi életet gyermekszemmel tárta olvasói elé. A kiadványt Ilka húga illusztrálta.
 – Itt az emberek katolikus vallásúak. Két szép fatemplomunk van: egy Egerszéken és egy nálunk. Havonta egyszer jár fel a pap bácsi prédikálni a 350 embernek. Újévkor házszentelés szokott lenni. Idén a mi házunkat is megszentelték, pedig mi unitáriusok vagyunk. Itt csak mi vagyunk más vallásúak. Ettől függetlenül mi is ugyanúgy járunk templomba, mint a többiek – idézte Gergő a 77 történet egyikét.

Csinódi receptesfüzet
A kenyérsütés csínját-bínját is leírta a könyvben, mert azt a legtöbb család még magának süti, kemencében.
– Nálunk a kenyeret nem az üzletből veszik, hanem mindenki kemencét rakat magának és finom házikenyeret süt benne. Mi is kemencét rakattunk a múlt ősszel, és édesanyám azóta minden szombaton kenyeret süt. A kemence rengeteg dologra jó: kenyérsütésre, hússütésre, piz­za­sütésre, dunsztolásra, aszalásra és fa szárítására is. A kemencét itt faalapra téglából és agyagból rakják. Édesanyám először megdagasztja a kenyérmasszát. Egyórai dagasztás után egy órát hagyja kelni. Dagasztáskor édesapám behevít a kemencébe, és kelés után beveti a kenyérmasszát. Két óra múlva friss kenyeret vehetünk ki a kemencéből. Így készül Csinódban a házikenyér – mondta Gergő.
A leírtakat Tímár Magdolna is megerősítette, aki az elágazásnál lakik és a helyi iskolánál takarít, mivel „tisztán a gazdálkodásból ma már nem lehet megélni, de jövedelemkiegészítésnek jó”. A tehéntejből sajtot készítenek, amit a turisták vásárolnak meg.
– Eddig négy tehenem volt, most már csak kettő, hisz kevesebb az erő. Egyik fiam az erdőkitermelésben dolgozik, a másik, a nagyobbik pedig Magyarországon él – mondta.
A hegyvidéki tanyavilágban a csángó ízvilág dominál: a pityóka, puliszka, gombás és húsételek, valamint a levesek a meghatározóak. Tímár Magdolnát éppen beszédes kedvében kaptuk, készségesen nyújtott betekintést a helyi konyha titkaiba. Főleg vasárnap reggel túrós puliszka a menü, vagy tokány.
– A fiatalok nem főznek már puliszkát, de szeretik – jegyezte meg.
Aztán gyakori a fuszulyka- meg a pityókaleves, és a töltött káposzta is kedvelt eledel. A gombát sűrűn használják. Sokféle található a környéken, csiperke, rókagomba, tinórufélék, medvegomba. A medvegombát – ez a legjobb, állítják a helyiek, de a rókagomba is jó, vagy vegyesen is alkalmas – ledarálják, hozzáreszelik a pityókát, fokhagymát, lisztet, tojást, fűszernek sót, borsot adnak hozzá, majd gombócokat formálnak, az kerül a forró zsírba, s így készül a gombafasírt.
A kenyérsütés fontos: a kert sarkában felállított kemencébe tizenegy kenyér fér be, ez 25 kilogrammot jelent. Nélkülözhetetlen a szénvonó, a pemete, amivel kiseprik a kemencét, illetve a bevetőlapát. Két óra alatt meg is sül a friss, ropogós héjú kenyér. A fészerben álló pityókatörő – mert a pityóka nem maradhat ki a kenyérből – Magdolna féltett kincse: még néhai szomszédja, Fodor István készítette neki ajándékba. Kovásznak mindig az előző tésztából hagynak egy kujaknyi darabot, amit aztán a hűtőben tárolnak a következő sütésig. Igen: a hűtőben. A fejlődés a hegyvidéki tanyavilágba is besurran.
– A fagyasztó nagy segítség, az el nem fogyott kenyeret felszeletelve zacskóba tesszük, majd mélyhűtőbe rakjuk, s ha szükséges, kivesszük és mikróba tesszük, és olyan lesz, mintha akkor sütötték volna – mondta Tímár Magdolna.

Meglátni Lesődöt
Lesőd irányába indulunk. A földút egyre rosszabb, a vízfolyások rendesen megdolgozták. Bár mondják, hogy a Daciát a helyi útviszonyokhoz találták ki, azért ami sok, az sok – így csak a tetőig zötykölődünk fel, de onnan már látható Lesőd, elbújva a völgyben a sűrű fák között.
A völgybe vezető út mentén egy táblácska hirdeti, hogy jelenleg éppen 14-en élnek az eldugott tanyavilágban. Egy hátrahagyott munkagép jelezte, hogy hajnalban a Lesőd fölé emelkedő dombon szénacsinálás zajlott, de embert nem láttunk.

A visszaúton, a völgybe beereszkedve Rusz József csinódi gazdálkodóval futunk össze.
– A szekerek reggel öt órakor kijönnek a kaszálóra, és még a nagy meleg előtt szénával roskadásig megpakolva térnek haza, mert az állatokat, lovakat csípni kezdik a legyek. A gyermekek szezonmunkán Olaszországban vannak, mi borjúkat nevelünk, ha felnőnek, eladjuk – foglalta össze a mindennapokat.
Odébb Márton bával, a csángó gazdával elegyedtünk szóba, akiben egy poéta bújt meg.
– Reggel, amikor még csak dereng az ég alja, már kint vagyunk a réten. A harmat még ott csillog a fűszálakon, amikor elkezdjük a kaszálást. Ahogy a nap egyre magasabbra emelkedik, a széna illata mindent betölt. Megállunk egy rövid pihenőre, eszünk egy keveset, majd folytatjuk a munkát. A lekaszált szénát villákkal rakjuk kisebb kazlakba, hogy száradjon. Amikor eljön az ideje, megrakjuk a szekereket, ügyelve, hogy a széna jól elrendezett és stabil legyen. A lovak türelmesen várják, míg mindent felpakolunk. Az erdei ösvényen a fák árnyéka enyhülést ad, és a lovak lépése visszhangzik az erdőben – mondja egy szuszra az öregember, mintha olvasná. Majd fordít egyet a kalapján, és odébb lép, a holnap felé.