Üdvrivalgással, hangos szóval, de boldogan és élményekkel teli jött ki az erdőből az a tizenhárom gyermek, aki részt vett a Magenta7 Székelyföld által szervezett kalandos túlélőtáborban. A tábor befejeztével a korondi Likas-kő volt a végállomás, ahol a szülőkkel együtt vártuk a fáradt, de adrenalintól fűtött gyermekeket. Az Erdei suli 7 érzékkel programsorozat részeként megszervezett Kaland túlélőtábor augusztus 19-én kezdődött és 23-án ért véget, a táborban tizenhárom, 7 és 12 év közötti gyermek vett rész, ők az öt nap alatt kiléptek komfortzónájukból, otthon hagyták digitális eszközeiket és arra koncentráltak, hogy minél közelebb kerüljenek a természethez, és minél inkább ki tudják aknázni annak lehetőségeit, adottságait. A táborvezető és három önkéntes fiatal megpróbált minél több praktikát, trükköt és hasznos tudnivalót megtanítani a kicsiknek, amivel könnyen túlélhetnek egy nehezebb helyzetben, ami által nem tévednek el és nem esik bajuk a természetben, és igyekeztek megszerettetni velük az erdőt, a vizeket, a fákat, a növényeket és a szabad levegőn tartózkodást. 

Tűz–víz–elsősegély

A tábornak Pálpataka és Fenyőkút tanyavilága adott otthont, állandó főhadiszállásuk egy fenyőkúti vendégházban és annak udvarán volt, innen járták be a területet, meglátogatták Szencsed nárciszmezőjét, Firtos várát, a Likas-követ. A tábor minden napjának volt egy témája, az érkezés napján meglátogatták az egyik helyi méhészcsaládot, ahol közelről megnézhettek egy méhkaptárt, megkóstoltak minden kaptárterméket, de megtanulhatták, hogyan kell megelőzni a méhcsípést, és mit kell tenni, ha mégis megcsíp a rovar, ugyanakkor szintén az első nap megtanultak a gyerekek tyúkot vágni. 
A második napon a tűz és a tájékozódás került középpontba, az erdőt járta a csapat és megtanult eligazodni benne, élelmet gyűjtöttek maguknak, fát szereztek a tábortűzhöz, megtanulták használni a favágásra használatos eszközöket és megtanultak tüzet gyújtani. Szintén ezen a napon meglátogattak egy lekvár- és szörpkészítőt, ahol a gyógynövények, termések jótékony hatásairól, azok felhasználásáról tudhattak meg többet. 
A harmadik nap a vízé volt a főszerep, megtanulták rézpálcika segítségével azonosítani a vízereket a felszín alatt, gátat építettek, növényekből vizet nyertek ki, vizet szűrtek, esővizet gyűjtöttek be és gyakorolták a vízzel való takarékoskodást. 
A negyedik napon elsősegélynyújtást tanultak, szakember irányításával begyakorolták a ficamok, végtagtörések, bordák sérülésének felismerését és kezelését, vérző sebek ellátását, kullancscsípés, vízhólyag, égési sebek, napszúrás, kiszáradás, kígyómarás, pók- vagy darázscsípés kezelését. Ezen a napon kötélcsomózási, bogozási technikákat is elsajátíthattak a gyerekek, illetve az utolsó éjszaka szervezték a túlélő éjt, ekkor a vadonban, sátorban aludtak a gyerekek, maguk készítették a vacsorát az általuk gyújtott tűznél. Az utolsó nap gyalogtúrán vettek részt, a túra során megismerkedtek az erdei gombákkal, begyűjtötték azokat, abból készítettek ebédet, meglátogattak egy gombatenyésztőt és a túra során a pásztorkutyákkal való bánásmódról is beszélgettek. A túra végeztével érkeztek 
a korondi Likas-kőhöz, ahol a szüleik várták őket, hogy hazavigyék az élményekkel teli gyermekeket. 

Élmények, tapasztalatok

A tábor vezetője, Pál Zoltán a Hargita Népének elmondta, a tábor célja és tanítása az, hogy olyan praktikákat sajátítsanak el a gyermekek, hogy ne haljanak éhen egy erdei kaland során, tudjanak vizet gyűjteni, esetleg vizet találni, szűrni, tudjanak tüzet gyújtani, megismerni a taplót és annak felhasználását, hiszen a gyerekek sebeit is azzal gyógyították. A tűz-víz témakörére építve, az erdei éjszakázásban le kellett vetkőzzék azokat a szokásokat, amelyeket a környezetük hoz a mindennapokban, túl kellett lépjenek azon, hogy félnek az erdőben, meg kellett tanulják, hogy az erdő terápia, meg kellett tanulják szeretni az erdőt. Olyan fontos tudnivalókkal gazdagodtak, mint a bicska és a fejsze rendeltetésszerű használata, megtanulták, hogy ezek az eszközök nem játékszerek, hogy mikor, milyen körülmények között válhatnak segítő eszközükké ezek a tárgyak. Mint a táborvezető elmondta, voltak újak és visszatérők is a táborban, és megfogalmazódott az igény, hogy jövőre két korosztályra bontják a résztvevőket, így célirányosabban lehet majd megszervezni a programokat, sőt a szülők részéről az is felvetődött, hogy felnőttek számára is szervezzenek hasonló foglalkozást. Szívvel-lélekkel meséltek lapunknak a gyermekek is a táborról, elmondták, hogy nagyon jól érezték magukat, sokkal jobban, mint várták. A kedvenc programjuk az volt, amikor megtanultak medve elől menekülni, azt mindannyian nagyon izgalmasnak találták, de a fáklyakészítés is nagy élmény volt, főleg az, hogy elsőre nem akart meggyúlni. Tetszett nekik a víz szűrése, a kézzel való halfogás, a tapló felhasználása is. A legnehezebb pedig a szabad ég alatt való alvás volt, a meleg a nappali séták során és a reggeli felkelések. Abban azonban mindannyian megegyeztek, hogy hasznos dolgokat tanultak, amiket otthon is fel tudnak majd használni, volt, aki létrát akar otthon készíteni, de olyan is, aki elviszi a szüleit taplót gyűjteni, és mindannyian vissza szeretnének térni jövő évben is a túlélőtáborba.