– Milyen érzés ismét Csíkszeredában lenni, immár a harmadik Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaversenyen? A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem szakmai partnerként is jelen van az eseményen.

– Mindig jó érzés Csíkszeredába meg Székelyföldre jönni. Nagyon szívesen jövök, már csak azért is, mert a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem képzési, kutatási portfóliója az egész Kárpát-medencére kiterjed, és ebben Székelyföld meghatározó rész, hiszen két helyen, két városban van képzési helyünk, Székelyudvarhelyen, ahol a 25. évfordulót ünnepeljük, illetve itt Csíkszeredában, ami abszolút a legelső volt, hiszen már 32 évvel ezelőtt a jogelőd intézmények megalapították ezt a képzést. Amikor a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem megalakult néhány éve, akkor áttekintettük az elmúlt 33 évtizedet, és egyúttal meghatároztuk azokat az irányokat is, amelyek mentén a továbbfejlődést lehet végigvinni. És ha korábban is egy intenzív kapcsolat volt az anyaország intézménye, illetve az itteni között, akkor ezt még nagyobb szintre emeltük, hiszen a Székely Gazdaszervezetek Egyesületével és Hargita Megye Tanácsával szoros együttműködést alakítottunk ki. Ehhez kapcsolódik a pálinkakészítésről szóló képzésünk is, és természetesen az Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny, amely egy kiváló kezdeményezés, a kezdetekben távoli megfigyelőként voltunk jelen, ma pedig már szakmai partnerként.

– Hogyan jellemezné az elmúlt évek közös munkáját a Székely Gazdaszervezetek Egyesületével, melyek azok az eredmények, amelyek a közös munka révén valósultak meg?

– A Székely Gazdaszervezetek Egye­sülete itt szemmel láthatóan a motorja a gazdák közötti együttműködések és a gazdák közötti kapcsolatnak. Ez egy olyan együttműködést jelent, ami a mezőgazdaság fejlesztését nagymértékben meghatározza. Ahhoz, hogy meg lehessen valósítani azokat az elképzeléseket, amelyeket a gazdaszervezet közösen az itteni gazdatársadalommal megfogalmaznak, szakemberekre, szaktudásra, jövőbe mutató szakismeretekre van szükség. Ezen a területen óriási a verseny, hiszen a mezőgazdaság egy csúcstechnológiai ágazattá vált az elmúlt években. Nincs még egy olyan ágazat, ami ennyire dinamikusan fejlődne, mint a mezőgazdaság, és óriási a verseny világszinten is. Az tud termékeivel, technológiával megmaradni, akár a hazai, akár a nemzetközi, globális piacon, aki a legkorszerűbb módszereket, csúcstechnológiát alkalmazza. Ebben pedig egy nagyon szoros együttműködésre van szükség. Fontos a pénz, de talán ennél is fontosabb az, hogy legyen szaktudás, álljanak rendelkezésünkre azok az adottságok, amelyekre szükség van.

– Hogyan látja, Székelyföldön a friss diplomás pályakezdő fiatalok mennyire tudnak elhelyezkedni a mezőgazdaságban? Egyáltalán lehet követni az egyetem utáni sorsukat?

– Amióta jelen vagyunk Székelyföldön, már több mint ezer diplomát adtunk ki az elmúlt harminc évben. Ezek mind olyan székely fiatalok, vagy akár már nem is annyira fiatalok, hanem régen gyakorló szakemberek, de olyan szakemberek, akik itt helyben találják meg a boldogulásukat. Nekünk pedig az is a célunk, hogy Székelyföld számára képezzünk szakembereket. Ezért nem is az a stratégiánk, hogy elhívjuk a fiatalokat Magyarországra, hogy tanuljanak ott, hanem mi hozzuk ide a képzéseket. Ez egy nagyon fontos része a munkánknak, és azt szeretnénk, hogyha a boldogulásukat itt találnák meg. Ami az alumni-rendszerünkön keresztül látható, hogy nagy részük itt is állja meg a helyét. És ami örömteli, az az, hogy kevés a pályaelhagyó. Hiszen azért olyan sokrétűek az elhelyezkedési lehetőségek meg ebben a szakmában, pályában rejlő foglalkozási lehetőségek, hogy igazából mindenki megtalálja a számításait ezen a területen. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy elsajátítják azt a szaknyelvet, amivel ápolják a magyar nyelvet is, és továbbadják az utódgenerációnak, és ez a nyelv fennmaradása szempontjából is nagyon fontos. Tehát nemzetpolitikai jelentősége is van annak a munkának, amit itt közösen végzünk a székely barátainkkal. Tehát sokkal több ez, mint csak önmagában az, hogy szakembereket képezünk ki, de ha azt nézzük, hogy valóban ezer olyan szakember dolgozik itt a térségben, akiknek már az elmúlt években mi, illetve jogerős intézmények adtak diplomát, akkor ez egy óriási erő, amit az egész Székelyföld boldogulása és fejlődése érdekében lehet kihasználni.

– Nem minden esetben könnyű a generációváltás, mert bár a fiatalok rendelkeznek a szükséges szaktudással, ezt nem föltétlenül tudják érvényesíteni és részben átvenni a családi gazdálkodást.

– Szerintem nem kell aggódni a generációváltás miatt. Egész Kelet-Európában ez egy általános probléma, vagyis sokan problémának kezelik, én inkább lehetőségnek látom, hiszen a rendszerváltás után azok a szakemberek, akik elkezdték a mezőgazdasági munka gyakorlását, nagyjából most érnek el biológiailag oda, hogy át kell adják a gazdaságukat, és ez így nagy tömegben zúdul rájuk.
Az ezzel kapcsolatos nyugat-európai tapasztalatokat kell megnéznünk, ahol 6-7 generáció óta már akadálymentesen működik mindez. Ez egy teljesen természetes folyamat, az élet megoldja. Készülni kell rá, de megijedni és félni semmiképpen nem kell tőle. Én azt gondolom, inkább egy óriási lehetőség, hogy azok a fiatalok, akik átveszik a gazdaságot, a generációváltásnak a tevőleges szereplői lesznek. Tehát mindenképp egy új lendületet fog adni a mezőgazdaságnak. Az egy természetes folyamat, hogy mindeközben zajlik egy szerkezetátalakulás is, ami abból következik, hogy a digitalizáció, az informatika megjelenik a mezőgazdaságban. Egészen más a mérethatékonyság, más méretekben kell gondolkodni a mezőgazdaságban, ami a gazdaságos működést lehetővé teszi. Ez megint egy természetes folyamat, és ezt el kell fogadni mint a fejlődés egyik jellemzője, és ezt a generációváltással nagyon jól lehet kezelni. Ezekre figyelni kell, meg tudatosan kell építeni, de félni semmiképpen nem kell tőle. A fiatalokban pedig bízni kell, mert új lendületet és korszerű, modern tudást hoznak be. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt a tudást próbáljuk átadni, annak érdekében, hogy képesek legyenek a legkorszerűbb technológiákat a gyakorlatban alkalmazni.

– A székelyföldi gazdatársadalom mennyire nyitott az új technológiára, az új meglátásokra, információkra?

– Amire már a régebb óta gazdálkodók, tapasztalt gazdák nem hajlandók, azt a fiatal gazdák, a fiatalabb gazdálkodók teljesen természetesnek tartják. Például hogy egy telefonon keresztül ma már el lehet irányítani a gazdaságot, akár a világ másik részéről be lehet kapcsolni állattenyésztő telepek működését, szellőztetését, takarmányozását, hogy egy öntözőrendszert el lehet indítani a világ másik végéből, be lehet állítani a vízadagot. Ez egy fiatal gazda számára a mindennapi élet része. Az idősebb generáció számára viszont már kezelhetetlen, elfogadhatatlan. Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt megint csak az élet megoldja. Nagyon fontos, hogy a fiatalok nyitottak legyenek, de én úgy látom, ezzel nincs probléma. Tehát a fiatalok részéről mindig megvolt, megvan ez a nyitottság, az új technológiák elsajátítása és alkalmazása iránt. Tehát ilyen szempontból szerintem ez hatékonyan tud működni. Ami nagyon fontos, hogy a gazdatársadalomban mindig volt egy óvatosság. Tehát kevesen voltak azok az innovatív gazdálkodók, akik előre mertek menni, ők nagyon fontos szereplők, hiszen azok a jó példák, amelyeket ők bemutatnak, amelyeket látnak a környékbeliek, magukkal húzzák a gazdatársadalom többi részét. Ezeket a példákat nagyon fontos megmutatni és sokszorozni, mert a terjedés gyorsan behálózza az egész székelységet, az egész Székelyföldet, meg az egész Kárpát-medencét.

– Az utóbbi időben nem volt egyszerű dolguk nemcsak a székelyföldi gazdálkodóknak, hanem minden, mezőgazdasági tevékenységet folytató személynek. Üzemanyag- és műtrágyadrágulások, a szomszédos országban zajló háború, az értékesítési lehetőségek ingadozása. Magyarországon mindez mennyire érződött, hisz mindez nemcsak a Székelyföldre jellemző probléma.

– Valóban, ez nemcsak székelyföldi probléma. A mezőgazdaságban az elmúlt években egy nagyon komoly átrendeződés tapasztalható. Évtizedeken keresztül hozzászoktunk ahhoz, hogy békében éltünk, békeidők uralkodtak a mezőgazdaságban is. Gondoljunk bele, hogy 70 évet körülbelül úgy éltünk le, hogy globális méretű háborúk nem voltak, hogy volt egy elkényelmesedett világ, ahol nem voltak járványok, nem voltak háborúk, alapvetően az éhezés is lokálisan jelentett problémát, és hirtelen változott ez meg 2020 elején, amikor bejött a Covid világméretű járvány, majd utána a gazdasági nehézségek, az orosz–ukrán konfliktusháború, ami az elkényelmesedett nemzetközi munkamegosztást is átrendezte. Úgy rendezkedett be a világ a termelésre, feldolgozásra és a piacokra, hogy nem készült fel arra, hogy bármilyen krízishelyzet lehet egy-egy nagyobb régióban. És bemutatkozott ennek a hatása, hogy amikor bejött a Covid, és a határok lezárultak, akkor hirtelen fölborult sok minden. Olyan országokban is, mint Magyarország, ami képes arra, hogy önellátó legyen, és akár még külpiacokra is termeljen, hirtelen ellátási zavarok következtek be, tehát arra sarkallt mindannyiunkat, hogy ezt a meglévő struktúrát alakítsuk. Az élelmiszer-előállításnak is az önrendelkezés irányába kell elmozdulnia, tehát hogy fel tudjunk készülni arra, hogy saját magunkat az alapvető élelmiszerekkel, energiával el tudjuk látni. Na most ez nem megy egyik pillanatról a másikra, és nyilván ezeknek a hatására a terményárak ingadozása következett be, az inputanyagok felemelkedtek, drasztikus változás következett be a műtrágya árában, a vetőmagok árában, ami egy egészen másfajta agrárgazdasági berendezkedést tett szükségessé. Az ehhez való alkalmazkodás zajlik most, és ez nem csak székelyföldi, ha ez megnyugtatás lehet, nem is csak magyar sajátosság, hanem mondhatom azt, hogy egy globális hatás. Nyilván eltérő mértékben, de az egész világpiacon megjelennek ennek hatásai. Abból a szempontból szerintem mi viszonylag jó helyzetben vagyunk – az egész Kárpát-medencét értve ez alatt –, hogy nekünk megvan az a képességünk, az az adottságunk, szaktudásunk, hogy hosszú távon be tudjunk rendezkedni arra, hogy az élelmiszert mi magunknak megtermeljük, és az önrendelkezésünket ezen a területen erősíteni tudjuk. Ez egy hatalmas erő, egy óriási képesség, mert a világ országainak többsége nem képes erre. És nekünk ezt kell jól kihasználni, és ebben kell egy nagyon erős szövetséget kialakítani Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében. Meggyőződésem, hogy az anyaország és a határon túli területek között egy olyan gazdasági közös együttműködést kell felépítenünk hosszú távon, ami ezt az önrendelkezést tudja javítani és erősíteni.