Kötény alól kontyalávaló
Pálinkával, pálinkafőzéssel kapcsolatos szakmai napot tartott Oroszhegyen az Udvarhelyszéki Mezőgazdászok Egyesülete a Székely Gazdaszervezetek Egyesületével közösen a múlt hét végén. Mit mondhat egy nő, néprajzos újat erről a témáról, amit férfias területként tartanak számon, pálinkafőző mesterek, történészek jelenlétében? Kovács Melánia előadása olvasható az alábbiakban.
Tudjuk azt, hogy a régi időben is az asszonyok voltak a férfiak számára a mérték, nagyon sok anekdota szól arról, hogy miként tárolta, tartogatta, dugdosta egy-egy asszony, feleség a férje elől a pálinkát, ugyanakkor hogyan jártak túl a férfiak a feleségük eszén. Az oroszhegyiek ismerik a történetet, hogy Nagy Árpádné Anna néni a pálinkáját a felsőházban, a tisztaszobában bezárva tartotta, a fia, János azonban megfogadta napszámba a komáját, Kovács Zs. Sándort, aki kifödte a ház tetejét, s a padláslépcsőn leereszkedve megcsapolta a pálinkáskorsót. De ki nem hallott volna pedálos/lábittós pálinkáról vagy borról, amikor a lakodalomban a szemben üllő asszonyok a férfiak lábát nyomkodva jelezték, hogy elég lesz az italból.
A férfiak egzecíroztatásán, a pálinkától való eltiltáson, a pálinka dugdosásán, őrzésén túl milyen szerep jutott a nőknek a pálinka készítésekor?
A gyümölcs begyűjtése főként a nők és a gyermekek feladata volt, ugyanakkor a csebrek degesztése, majd a cefre kavargatása, figyelése is gyakran a nők feladata volt. A megkészült cefrét a férfiak beköltöztették a főzdébe, s segítettek az üst feltöltésében, a nők, a nagyobb serdülő fiúk maradtak ott a főzés ideje alatt, kavargatták az üstben a cefrét, hogy ne süljön oda.
Ugyanakkor elkülönítünk még egy női szerepkört a pálinkafőzés kapcsán: a főzdék vezetéséből is kivették a részüket az asszonyok, a helyiek tartanak számon több asszonyt is, akik főzdét vezettek, ugyanakkor az üstök felügyeletére, éjszakára is fogadtak meg asszonyokat, hogy a gazdasszony tudjon pihenni.
Az asszonyok feladata volt a családtagok egészségének az őrzése, a családtagok gyógyítása. A pálinkát nem csupán jókedvcsinálónak használják, de sok esetben ez a gyógyszerük is, így nagyon sokféle népi receptúra alapján készült gyógypálinkát ismerünk, amelyet külsőleg vagy belsőleg használnak. Külsőleg az előpárlatot, a rezest fogfájásra, fertőtlenítésre, ízületi bántalmakra használják. Rezest töltöttek feketenadály gyökérre, csontokra, ízületi megbetegedésekre használták. Belsőleg gyomorbántalmak, rekedtség ellen langyosított mézes pálinkát fogyasztanak, a fokhagymás pálinka pedig a magas vérnyomás, a fertőző betegségek ellen véd. Minden háznál volt kukujzás (áfonyás) pálinka, amit gyomorrontásra használtak. Úgy tartják, hogy reggelenként, az étkezések előtt egy-két korty elfogyasztása meghozza az étvágyat, de az egészségre is igen jótékony hatással van, csökkenti a vérnyomást, „öli a bacilusokat”.
Az asszonyok feladata volt az is, hogy az ünnepi alkalmakkor legyen, amit az asztalra tenni. Máig elmaradhatatlan a családi vagy baráti összejövetelekről, legyen disznóvágás, keresztelő, lakodalom vagy névnap. A messziről érkezőt, a rokont, a vendéget is egy-egy pohár pálinkával köszöntik, távozásakor pedig igyekeznek egy-két literrel megörvendeztetni.
Azt már látjuk, hogy az asszonyoknak a pálinkával, pálinkafőzéssel kapcsolatos munkájuk elfogadott és elvárt volt, de mi a helyzet az élvezeti részével, a pálinka fogyasztásával?
A férfi, különösen az idősebb generáció esetében, munkavégzés közben, reggeli előtt, étkezések előtt, és egy nap folyamán számos alkalommal talál okot, amire vagy amiért meg tud inni egy pohár pálinkát. A nők esetében ez másként van, adatközlőink beszámolói alapján egy nő nem mindig fogyaszthat alkoholt, főként ünnepi alkalmakkor megengedett a pálinka mértékkel való fogyasztása. De gyakori a komámasszony, szomszédasszony látogatásakor a kávé mellett egy-egy pohár pálinka fogyasztása is. Ilyenkor a pálinkásüveget a kötény, pongyola alatt vitték, hogy senki ne láthassa, senki se tudjon róla. Megszólják és megszégyenítik azokat az asszonyokat, akikről tudják, hogy a kelleténél, napi két-három pohárnál többet isznak.
A bábák a vajúdó nőknek a fájdalmak enyhítésére adtak régen egy-egy pohár pálinkát, a frissen szült asszonyt pedig komaasszonyai nemcsak étellel, de itallal is ellátták: a komaasszonynak ugyanis kötelessége az asszonyt fájdalmai enyhítésére pálinkával jól tartani, s így a gyermek is „jobban aludt”. Ugyanakkor a női ivás engedélyezett alkalma volt a lakodalmi/ünnepi készítés, főzés, az asszonyfarsang, később a nőnapozás.
Összességében elmondhatjuk, hogy a nők fontos szerepet töltenek be a pálinkafőzés folyamatában, és ha nem is nyíltan, de ünnepi alkalmakkor mértékkel elfogadott volt a pálinka fogyasztása is.
Kovács Melánia