Messze a szülőföldjüktől és otthon maradt szüleiktől, Székely­ud­varhelyen rúgja a labdát Molodjuk Jelizaveta és Jaskova Anna, a Vasas Femina két idegenlégiósa. Folyton a telefonjukat lesik, várják a híreket otthonról, de ha edzés van vagy focimeccs, akkor minden mást félretesznek. Egyszóval profik. Az ukrajnai háborús helyzetre való tekintettel, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) rendkívüli átigazolási időszakot nyitott a kizárólag Ukrajnában tevékenykedő játékosoknak, lehetőséget adva számukra, hogy külföldön folytathassák tevékenységüket. Ezt használta ki a székelyudvarhelyi Vasas Femina, két ukrán származású játékost igazolva a szezon végéig. Mindketten 18 évesek, Molodjuk Jelizaveta a Shakhtar Donyeck csapatától érkezett, Jaskova Anna pedig a Podilla Vinnicja együttesétől. (Vinnicja egy 375 ezer lakosú város, nagyjából félúton fekszik Kijev és Suceava között a Podóliai-fennsíkon). Azóta több játéklehetőséget kaptak, főleg Molodjuk bizonyította gólerősségét, illetve ha nem talált be, akkor gólpasszokkal szolgálta ki csapattársait. Mindketten korán, 12-13 évesen kezdték a labdarúgást, ám a háború miatt el kellett hagyniuk hazájukat. Kicsit szomorúak, talán gondterheltek is, de ebben a helyzetben ez tökéletesen érthető. A Vasasnál mindent megtettek, hogy megkönnyítsék számukra ezt a nehéz periódust, úgy tűnik, hogy amennyire ez lehetséges volt, sikerült is. – Jól érezzük magunkat itt, nagyon kedvesek a stáb tagjai és a lányok is, befogadóak, barátságosak – kezdte a beszélgetést Anna, aki beszél angolul, így a csapattársának is tud tolmácsolni. Elmondta, a jövőjüket tekintve nagyon bizonytalanok, amint lehet, vissza is mennek Ukrajnába, hiszen a szüleik ott maradtak. – Igaz, hogy Ukrajna nyugati, biztonságosabb részébe költöztek, de nagyon hiányoznak és aggódunk értük – folytatja Anna. Szorgalmasan tanulják a magyart, bár még az elején járnak, egyelőre szegényes a szókincsük: „igen”, „nem”, „lányok”, fiúk”, „előre”, „indulj”. Ha pályán vannak, némi jelbeszédre is szükség van, de többnyire megértik, hogy mit akar az edző. – Nincs könnyű dolguk, a szüleik Ukrajnában, ők itt, egyikük testvére katona, ennek ellenére igazi profik, az edzésen vagy a mérkőzéseken csak a feladatukra koncentrálnak, igaz, ha végeznek, rögtön rohannak a telefonjukhoz, hogy megtudják a legfrissebb otthoni híreket – kapcsolódik be a beszélgetésbe Székely János vezetőedző. Hozzátette, hogy az első mérkőzéseken nem szabott ki külön feladatot a lányoknak, szabad kezet adott nekik, hogy megismerje őket, hogy megtapasztalja, mi áll nekik jobban, mi az erősségük avagy gyengeségük. A beilleszkedésük könnyen ment, hiszen a Vasas kerete is többnyire velük egykorúakból tevődik össze, e tekintetben egy hullámhosszon vannak. – Ami meglepett, hogy korukhoz képest nagyon érett a játékuk. Nyilván van hova fejlődniük, de már ebben a korban látszik rajtuk, hogy az ukrán labdarúgás mennyivel magasabb színvonalat képvisel. Igaz, többen is vannak, egy 40 milliós országban van miből összeválogatni a legjobbakat. Egy ilyen fiatal csapatnak, mint a Vasas, nagy erőssége tud lenni ez a két kislány – összegzett Székely János.

Szász Csaba