Első olimpia, amelyen a román olimpiai csapat megelőzte a magyarokat az éremtáblázaton. Mindkét csapat négy aranyérmet nyert, ám a románok kilenc ezüstöt és 14 bronzot, míg a magyarok öt ezüst- és 13 bronzérmet szereztek.
A gyergyószentmiklósi Molnár Endre élete harmadik olimpiáján egy bronz- és egy ezüstérem után arannyal koronázta meg pályafutását. Az ötkarikás diadalnál edzője, a Hall of Fame–tag Gyarmati Dezső szerint is Faragóval és Szívós Istvánnal együtt ő jelentette az aranykovács mesterhármast
Montrealban a válogatott legemlékezetesebb mérkőzése az olaszok elleni csata volt. S bár Faragó négy találata sokat nyomott a latban a győzelemnél, azt mindenki elismerte, hogy 4-2-es és 4-3-as olasz vezetésnél három Molnár-bravúr nélkül nem lett volna meg az olimpiai bajnoki cím.  Így 1976-ban egy Székelyföldről indult sportoló negyedszer állhatott képletesen a világ tetejére, az ötkarikás dobogó legmagasabb fokára.  „Sokszor emlékszem, hogy milyen érzés volt a dobogón állni – mesélte később Molnár Endre –, s bár meglett, kemény férfiak voltunk, ott sírt az egész társaság. Egy 25 éves rossz sorozat szakadt meg ’76-ban, s bár már azelőtt is megérdemelte az a társaság az olimpiai bajnokságot, de nem tudott nyerni.”

Az első tízes

Kétségtelen, hogy a montreali olimpia Nadia Comăneci olimpiája volt. Károlyi Béla, Károlyi Márta és Pozsár Béla tanítványa három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet nyert. Edzője, Károlyi Béla így nyilatkozott nekem egy tévé-interjúban: „Hát, számítottam aranyéremre, de hogy olyan jól ki fog jönni, arra nem gondoltam. Őszintén megmondom, hogy az oroszok annyira erősek voltak akkoriban, a keletnémeteknek is kemény csapatuk volt, hogy közel járt az őrültséghez kimondani, hogy arannyal jövünk haza. De én számítottam, mert már 1975-ben az Európa-bajnokságról Nadia egy ragyogó teljesítménnyel négy aranyat hazahozott, de azért azt gondoltam, hogy az olimpia, az valahogy más, ez nem Eb, ez keményebb dió. Volt egypár stratégiai elem, ami megerősítette Nadia és a csapat körül mozgó propagandát. Az első tízes, az hihetetlen volt. A gyakorlat jó volt. Nekünk egy sokat ismert megszokott gyakorlat volt, de a közönség tombolt. És a nagy tombolás közepette egyszer megjelenik egy nagy egyes. Na – mondtam magamban, ez mi lehet –, egy egyes, egy pont és utána zéró. Nem tudtam, hogy mi: a sorszáma, a legjobb gyakorlatot jelenti, a legjobb jegy, vagy mi lehet, mert tízes nem volt addig az olimpiák történetében. És akkor a hangosbemondó bemondta: »Hölgyeim és uraim, ez az olimpiai játékok történetének első tízes osztályzata tornasportban.« Hát egy nagy meglepetés volt, egy kellemes meglepetés.”
A bajnoknő arra a kérdésemre, hogy mit tart fonto­sabbnak, az olimpiai aranyérmeit vagy az első történelmi tízest, a következőt válaszolta: „Én úgy gondolom, hogy mindkettő. Első tízest kapni egy olyan sportban, ahol óriási orosz, cseh, magyar elődök voltak, egy nagy teljesítmény, mert az első, az első, és történelmi. Éppen annyi munka van benne, mint az aranyérmekben. És ez az egyetlen rekord, amelyet soha nem lehet megdönteni.”

Ezüst kézilabdában

Közel járt az aranyéremhez a Birtalan Istvánnal és Kicsid Gáborral felálló férfi kézilabdacsapat.
Az utolsó mérkőzést buk­ták el, az oroszok ellenit. Birtalan másodmagával (Larsen Bart – Dánia) 32 dobott góllal gólkirály lett. A magyaroknak hatot (23-18), az amerikaiaknak nyolcat (32-19), a cseheknek hetet (19-19), a lengyeleknek nyolcat (17-15) dobott. A döntőben viszont csak hármat. Kicsid Gábor négy mérkőzésen játszott, és négy gólt szerzett.
A marosvásárhelyi birkózó, Simon László bronzérmet nyert birkózásban a 100 kilogrammos súlycsoportban. Az 1974-es világbajnokként utazott Montrealba. Az olimpia rosszul kezdődött számára. Már az első fordulóban bírói döntéssel kikapott a mongol Adiatumurtól. A második fordulóban tussolta a kubai Moralest. A harmadik fordulóban erőnyerő volt. Az ötödik fordulóban tussolta az indiai Fiabit. Majd két pontozásos vereséget szenvedett el, a szovjet Andievtől és a magyar Balla Józseftől.
A marosvásárhelyi Nyilka Sándor (Nilca Alexandru) és a kolozsvári Papp János (Pop Ioan) Irimciuc Dannal és Marin Cornellel kiegészítve bronzérmes lett a kard csapatversenyben. Veretlenül nyerték el a bronzérmet. Nagyon jó volt a romániai csapat rajtja, 16-0-val kezdett Thaiföld ellen. A második fordulóban a briteket verték 14-2-re, a harmadikban Kubát 9-3-ra, a negyeddöntőben pedig a lengyeleket 9-4-re. Nyilka tíz győzelmet, Papp tizenkettőt szerzett.

A szovjetek elleni elődöntőre a román szakvezetés Marin Mustațănak szavazott bizalmat Nyilka ellenében. Hihetetlen küzdelemben 8-8-as döntetlen született. 65-64-es jobb tusarányának köszönhetően a szovjetek kerültek a döntőbe. A bronzéremért Pappék a magyarokat verték viszonylag simán 9-4-re.
Negyedik helyen zárt a női kézilabdacsapat. A csapatot két székelyudvarhelyi és egy marosvásárhelyi magyar is erősítette. Miklós Magda tizennégy góljával a nyolcadik helyen végzett a gólvágók rangsorán. Meccsenként három gólt lőtt a csoportmérkőzések során Kelet-Németország, Szovjetunió és Japán ellen, majd ötöt a bronzmeccsen a magyar csapat ellen, ahol a magyarok nyertek 20-15-re. Az ugyancsak székelyudvarhelyi Lackovics Mária három gólt szerzett a turné alatt, a marosvásárhelyi Sós Rozália pedig kilencet.
Gáll István Csaba marosvásárhelyi tornász a hatodik helyen végzett mint a román csapat alapembere.
Nagyon hiányzott a Münchenben pályafutását záró Szabóné Orbán Olga a női párbajtőrcsapatból. Nélküle a Stáhl Katalinnal és Jenei Ilonával felálló csapat a hetedik helyen zárta az olimpiát.