Többszöri próbálkozás után az ismert francia síparadicsom rendezhette az ötkarikás játékokat. Az olimpiai lángot több mint 7000 km-en 5000 sportoló vitte. A sífutók versenyeit szokás szerint az északi sportolók nyerték. A 15 km-es távon az első nyolc beérkező északi síző volt. A gyorskorcsolyázóknál elmaradt az orosz dominancia, a hollandok és a norvégok vették át az aranyérmeket. Az olimpia hőse kétségtelenül a lesikló Jean-Claude Killy. Három egyéni aranyérmet szerzett, s bár a lesiklásnál történt egy-két őt segítő kizárás, vita nélkül ő volt a legjobb síző. A nemzetek rangsorában Norvégia, az USA és Ausztria végzett az első három helyen. Itt volt először doppingteszt és színes tévéközvetítés.

Román bronzérem

Magyarországot két sportág 13 versenyszámában 10 sportoló képviselte. Hatodik lett, így olimpiai pontot szerzett Almássy Zsuzsa műkorcsolyában.
Romániát 32 sportoló képviselte, és itt szerezte meg egyetlen ötkarikás érmét. A Panturu Ion, Neagoe Nicolae kettes bob harmadikként zárta a versenyt. Jól szerepeltek a jégkorongozók is. A romániai jégkorong-válogatottból az előző olimpiához képest kimaradt André Miklós, Ferencz János, Janovits Endre. Helyettük Texe István, Basa János, Fogarasi Zoltán került az olimpiai keretbe (róluk következő fejezetünkben). A válogatott keményen készült az olimpiára. Az 1966-os Universziádén elért fantasztikus eredmények (győzelmek Kanada 5–0, Finnország 9–0, Olaszország 11–0 ellen, 1–1-es döntetlen a Szovjetunióval és egyetlen vereség 3–8 a csehszlovákoktól) jó szerepléssel kecsegtette a szakszövetség vezetését. Kilenc szeredai hokista  tagja volt a főiskolás válogatottnak. Két hónappal az ötkarikás játékok kezdete előtt rendhagyó módon a „fejesek” engedélyeztek egy 11 mérkőzéses kanadai portyát. Basa, Texe, Fogarasi, Papp az új nevek a keretben. A 11 mérkőzésből a válogatott ötöt megnyert, ötöt elveszített, egyet döntetlennel zárt.

Szeredai hokisok

Szabó Gyula (1940. december 1., Csíkszereda – 2003. március 15., Csíkszereda) a csíki szurkolók által idealizált hokista volt. Kitűnően korcsolyázott, fanatikus akarattal hajtott, nem számított az ellenfél. A kötelező katonaság után mindig is Csíkszereda színeiben hokizott. A Szabó Gyula – Ferencz János – Szabó Géza csatártrió megállíthatatlannak bizonyult a bajnokságban. – „Sobolánok, patkánysor – mondta 1995 októberében a Csíki TV Sportszerda adásában. – Ezt a nevet a bukaresti közönség adta nekünk, mert »körmöltünk«, nem ismertünk elveszett korongot, és zsákszámra lőttük a gólokat nekik.” Bukarestben nem esett jól az elvtársaknak a csíki győzelem, így megpróbálták szétszedni a csapatot. Öt meghatározó játékost: a Szabó fivéreket, Vargát és Tasnádit behívták katonának, Ferencz Jánost pedig a fővárosi egyetemistákhoz vezényelték. A sportszázadban eltöltött két év után Varga és Tasnádi társaságában hazatért szülővárosába, hogy megnyerjék az ötödik – és a kommunista éra utolsó – bajnoki címét. – „Nem tudnám megmondani, hogy kik ütötték a gólokat. Nehezen nyertünk 2–1-re. A szeredai vonatállomáson történt fogadtatást viszont soha nem tudom elfelejteni. Az emberek szeretete nagyon meghatott. Akkor eldöntöttem, hogy mindig Szeredában fogok játszani.” Az 1968-as grenoble-i ötkarikás játékok a Szabó ikrek második olimpiája volt, a csatártrió centeri pozíciójában viszont már Kalamár Sándor  helyettesítette Ferencz Jánost. Akkor is a 12. helyen végeztek. 1966-ban  Universiadét rendeztek Olaszországban. Szabó Gyuszi tagja volt a főiskolás válogatottnak, a szovjet – későbbi többszörös világbajnok – Nikitinnel holtversenyben ő lett a torinói Universiade gólkirálya. Az 1972-es C csoportos világbajnokság nyitónapja előtt búcsúzott a csíki csapattól, a közönségtől. 
Szabó Géza (1940. december 1., Csíkszereda – 1993. április 14., Csíkszereda) a  legendás „aranytrojka” harmadik tagja, Szabó Gyula öccse. A katonaságig a Szabó ikrek szétválaszthatatlanok voltak. Gyerekként együtt korcsolyázták végig a telet, együtt mentek el a legendás Sprencz Pali bácsi gyerekcsapatába hokizni, együtt húzták fel első A osztályos csapatuk, az Akarat mezét, és együtt ittak az 1960-as bajnoki serlegből. 1962-től viszont már csak a válogatottban állt össze a legendás csatársor, előbb Ferencz Jánossal, majd Kalamár Sándorral a centeri posztban. A Steaua játékosaként 11 bajnoki címet szerzett, tíz világbajnokságon és két olimpián szerepelt. 
Kalamár Sándor (1941. június 20., Budapest) miután Csíkszeredában elsajátította a jégkorong-ábécét, átigazolt az akkor még CCA néven működő katonacsapathoz. 1961-ben ő a középcsatár a Szabó ikrek között a katonacsapat bajnok csatársorában. 1962-ben már Steaua néven nyert bajnoki címet egy olyan katonacsapatban, ahol Ionescun kívül még 13 székely fiatal alkotta a keretet. 1961-ben tagja volt annak a válogatottnak, amelyik Genfben megnyerte a C csoportos világbajnokságot. A két olimpián és az 1966-os Universiadén fontos gólokat szerzett a román címeres mezben. Összesen hét bajnoki címmel fejezi be játékosi pályafutását, mindegyiket a Steaua mezében szerezte. A visszavonulás után a Steaua és a szakszövetség keretén belül tevékenykedett. 2008-tól ő volt az egyik edzője a HC Csíkszereda csapatának.
Czáka Zoltán (1932. decem­ber 2., Csíkszereda – 2013. no­vember 12. Csíkszereda) alig tizenhét évesen már a csíkszeredai felnőttcsapat (IPEIL–Fások) tagja lett. Játszott abban az együttesben, amelyik 1949-ben Marosvásárhelyen megszerezte Csíkszeredának az első országos bajnoki címet. A CCA, majd a Steaua színeiben még tíz bajnoki címet szerzett, és hivatalos mérkőzésen összesen 158-szor volt válogatott. Mind a két olimpián, minden mérkőzésen jégre lépett, amit csak a Szabó ikrek és Varga Dezső mondhat el magáról (Innsbruckban Pană kétszer, Ion Țiriac pedig öt alkalommal szerepelt a lehetséges hét mérkőzésből). Innsbruckban nagyon fontos gólt szerzett a japán válogatott ellen, ám az ő teljesítménye sem volt elég, hogy nyerjenek a felkelő nap fiai ellen (3–4). Az igazi elismerést, a sportolói és edzői karrier utáni megbecsülést csak szülőföldjétől kapta meg. 2000-ben a csíkszeredai városvezetés A 20. század csíki sportolója címmel tüntette ki. 2003-ban sport kategóriában a Megye Embere címet vehette át.
Varga Dezsőről az egyetlen csíki jégkorongozóról, aki három olimpián vett részt és egyetlen csíki tagja a Jégkorong Hall off Fame-nek az 1976-os olimpiáról szóló részben szólunk.