Székelyek Szarajevóban
Hetente megjelenő rovatunkban a téli olimpiai játékok történetét elevenítjük fel, kitérve a romániai és a magyarországi sportolók szereplésére, eredményeire. A huszonhárom részesre tervezett sorozatunk a 2026. február 6–22. között Milánóban és Cortina d’Ampezzóban megrendezendő, 25. téli olimpia kezdetéig tart. Ma az 1984-es szarajevói játékokra tekintünk vissza, illetve bemutatjuk az olimpián rajthoz álló négy székelyföldi sportolót is.
A szarajevói volt az első téli olimpia, amelyet egy szocialista, alacsony GDP-jű orSzág rendezett meg. 49 országból 1400 sportoló tette le névjegyét. Az olimpia hőse a finn sífutónő, Marja-Lisa Kirvesniemi-Hamalainen, aki háromszor állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Hárman pedig két-két aranyat nyertek: az ugyancsak sífutó svéd Gunde Svan, valamint két gyorskorcsolyázó, a kanadai Gaetano Boucser és a keletnémet Karin Enke.
Érdekes módon a sajtó több időt szentelt három volt olimpiai bajnoknak, téli sportlegendának, akik akkor ott szakkommentátorként működtek: Peggy Fleming, Jean-Claude Killy és Eric Heiden. A NOB első ízben fedezte minden ország egy-egy sportolójának költségeit, így olyan nemzetek is szerepeltek, mint Puerto Rico, Szenegál vagy Virginia-szigetek. A nemzetek versenyét a Szovjetunió nyerte, őket Kelet-Németország és Finnország követte, az Egyesült Államok csak ötödik lett.
Magyarországot három sportág nyolc versenyszámában kilenc sportoló képviselte, köztük a még ifjúkorú Hunyadi Emese, aki első olimpiáján 500 méteren 33., 1000 méteren 38. lett. Romániát 19 sportoló képviselte 17 számban, köztük négy székelyföldi, az alábbiakban őket mutatjuk be.
Fórika Ferenc
A sílövő 1954. június 16-án született Tekerőpatakon, ott is kezdte pályafutását, mint a nagy előd, György Vilmos, majd a brassói Dinamónál lett sokszoros ifibajnok, felnőttként már a Bukaresti Dinamót erősítette. Tizenegy országos bajnoki címet szerzett, 1983-ban részt vett a főiskolás világbajnokságon, ahol ezüstérmes lett. 1984-ben az ötkarikás játékokon a 10 km-es távon rajtolt, és több mint 100 induló között a 48. helyen végzett.
Lestyán Imre
Bár Marosvásárhelyen született 1963-ban, középiskolai tanulmányait Csíkszeredában végezte el. Tizenhét évesen már tagja a felnőttválogatottnak. Három sílövőszámban állt rajthoz Szarajevóban. A váltóval 13. lett. Egyéniben 20 km-en 43., 10 km-en 52. helyezettként végzett.
Balázs Zsolt
A síző 1963. január 14-én született Csíkszeredában, 1977-ben már minden síszámban ifjúsági országos bajnok lett. Ifi aranyérmeit tovább növelte egészen 12-ig. Érettségi után az ország legerősebb téli felnőttklubjához, a Brassói ASA-hoz került, összesen nyolc felnőtt bajnoki címet szerzett. Olimpiai kvótát szerez az 1984-es szarajevói olimpiára. Óriáslesiklásban 102 sportoló közül a 41. helyen végzett 3:02:41-gyel. Műlesiklásban – a zsűri szerint – tévedett az 53. kapunál, így kizárták a versenyből. „Én nem éreztem, hogy tévedtem volna – mesélte később Zsolt –, ezért meg is lepődtem, amikor befejeztem a versenyt. Lett volna óvási lehetőség, ám a román sportvezetés sajnálta erre a 100 svájci frank óvási illetményt.”
Kopacz Tibor
A gyorskorcsolyázó 1962. április 17-én született Csíkszeredában, ott is hunyt el 2009. május 12-én. Legjobb eredményei: Téli Olimpiai Játékok, Szarajevó: 19. hely; Európa-bajnokság, 1984, Larvik: 3. hely 5000 méteren, 5. hely egyéni összetettben. Kopacz Tibor az egyetlen romániai gyorskorcsolyázó, aki világversenyen dobogóra állhatott. Kishokisként kezdte pályafutását, majd ritka kivételként letette a hokibotot és beállt Tasnádi Mária ifi gyorskorcsolyásai közé. Tizennégy évesen megszerzi első korosztályos bajnoki címét, ám a várt kiugrás elmarad. Tibor egy későn érő sportolónak bizonyult, ami ugyancsak ritka a jégkörök háza táján. Tizenkilenc évesen viszont látszott, hogy minden idők legjobb romániai gyorskorcsolyása lesz, mint ahogy az is, hogy az 5000 és 10 000 méteres távokon nemzetközi szinten is számolni kell majd vele. 1983-ban részt vett a hollandiai Den Haagban megrendezett Európa-bajnokságon, ahol 10 000 méteren 11., 5000 méteren 15., egyéni összetettben pedig bekerült a legjobb tíz sportoló közé. Pályafutásának csúcsa az 1984-es, larviki Európa-bajnokság, ahol 500 méteren az ötödik, 1500 méteren a nyolcadik, 10 000 méteren a tizedik, 5000 méteren pedig harmadikként ért célba. Ez a román gyorskorcsolya első és azóta is egyetlen kontinentális érmét jelentette. A jó Eb-szereplést mindenki az olimpiai versenyek jó dobbantójaként értékelte. Ám Szarajevóban sérülten, injekciózva versenyzett – gyomorproblémái voltak –, és nem tudta megismételni remek Eb-időeredményeit. Legjobb távon 5000 méteren 22 másodperccel futott nagyobb időt, mint Larvikban, és ez csak a 19. helyre volt elég az ötkarikás játékokon.
Az olimpia után viszonylag szerényebb évek következtek, majd mondvacsinált ügyekkel letiltották, eltiltották a versenyzéstől. 1987-ben még négy távon megnyerte az országos bajnoki címet, majd 25 évesen örökre szögre akasztotta a korcsolyát. Sokan bukaresti „felsőbb nyomásnak” tulajdonították az idő előtti visszavonulást. Ő erről soha nem akart nyilatkozni. „Lehet, hogy egy profi világban egy profi menedzselés többet kihozhatott volna belőlem – mesélte később –, de ezt már soha nem fogom megtudni.” Sportolói pályafutását abbahagyva edzői teendőket látott el. Hamar észrevette, mekkora tehetséggel áldotta meg az Isten az akkor még fiatal versenyzőt, Novák Edét. „Sokat jártunk le akkoriban Tusnádra – mesélte a Csíki olimpikonok című filmben –, a természetes jégre. Már ott látszott, milyen tehetséges ez a gyerek. Ő volt az egyetlen, aki a nagyobb korosztályos társaival is fel merte, fel tudta venni a versenyt. Tőle vártam, hogy ne csak országos, hanem nemzetközi szinten is érmet szerezzen. És ne csak bronzot, és egyet, mint én, hanem több versenyen »robbantson«, és még jobb nemzetközi eredményeket érjen el, mint amit én elértem.”
2000-ben megkapta Az évszázad csíki sportolója kitüntetést. 2009-ben rövid betegség után fiatalon elhunyt. Olimpián gyorskorcsolyában 19. helyet – amiért ő abba kellett hagyja versenyzői pályafutását – azóta sem ért el romániai sportoló. Megérdemelné, hogy a gyorskorcsolyapályát róla nevezzék el.

