Szurkolói szemmel
Érdekes dolog a szurkolói lélektan. De mondok jobbat: az alapvetően nem szurkoló, azaz a sportot a hétköznapokban témaként, érdeklődési körként kerülő átlagemberek lélektana még sokkal, de sokkal érdekesebb tud lenni. Mindez napi rendszerességgel belém hasít, amikor valamely olyan sportolóról van szó, aki valamiért az érdeklődés középpontjába kerül.
Elég egyetlen nevet megemlítenem, hogy mindenki tudja, miről is van itt szó. Szoboszlai Dominikról mindenkinek, de valóban, a szó szoros értelmében mindenkinek van véleménye. Az őt rajongva szeretőktől a folyamatosan fanyalgókig rendkívül széles a véleményformálók skálája. Mondhatnánk, igazán magyarosan tudnak viszonyulni derék honfitársaink a magyar sztár pályafutásához.
Mert mit lát a magyar (átlag)ember? Adott egy huszonéves fiatal, aki hetente olyan összeget tesz zsebre holmi focizgatásért, amiről ő, mint becsületes dolgozó, adófizető állampolgár legfeljebb álmodozhat. „Holmi focizgatásért”… Tetszik érteni? A világ legjobb bajnokságában alapembernek számító, a magyar válogatott csapatkapitányaként sorsdöntő gólokat szerző középpályás teljesítményét olyan fotelhuszárok, megkeseredett(nek tűnő) emberek véleményezik, kritizálják, akik valószínűleg már a kölyök kettes csapatból is kiszorultak, de az is lehet, sosem jártak futballpálya közelében.
Egy játékost lehet szeretni, vagy nem szeretni, de elvitatni valakitől a pályafutása jogosságát, hüledezni az általa keresett milliókon akkor is blődség, ha tudjuk, a hétköznapok szürke valósága sokszor mellbevágóan reménytelennek tűnik itt a mi kis Közép-Európánkban. „Nagy segítség ez a magyar családoknak” – szól a bántóan primitív, szállóigévé „nemesült”, gúnyos vigyorral (vagy inkább vicsorral) előadott, otromba megjegyzés, amelyet többek között Szoboszlai teljesítménye kapcsán is olvashatunk a kommentszekciókban.
Személy szerint abban hiszek, hogy nem külső tényezőkben kell keresnünk a boldogságunk, vagy boldogtalanságunk okait. Így az ilyen megjegyzéseket igyekszek elengedni a fülem (szemem) mellett. Annyit azért megjegyeznék, hogy ha tetszik, ha nem, a magyar sportszerető nemzet. Egy-egy kiemelkedő eredmény, vagy éppen kudarc az egekig képes emelni, vagy éppen a föld színéig tudja rombolni a közhangulatot. Szoboszlai Dominik pedig sok örömteli percet serzett és szerez hétről hétre, nyugodtan mondhatjuk így: a világ magyarságának. Ha meg nem tetszik, hát sajnálom, tetszettek volna profi futballistának menni!