A centenáriumi (1996) játékok házigazdájának mindenki a pályázó Athént várta befutónak, a NOB tagjainak többsége viszont Atlantára szavazott. Lett is sajtóbotrány belőle. A nemzetközi sajtó azzal vádolta a NOB-tagokat, hogy az olimpia főszponzorainak pénze legyőzte a coubertini eszmét. A sportolók viszont nem bánták a NOB-döntést.
Az atlantai játékok legemlékezetesebb momentumának hőse az erdélyi magyar mesterdező, Károlyi Béla volt. Az a kép, amikor karjában viszi a dobogóra a sérült Kerri Strugot, az olimpia jelképe lett. De kezdjük az elején.

Károlyi Béla szövetségi kapitány profi módon rakta össze az amerikai tornacsapatot. Voltak ismert sztárok, mint Shannon Miller, titkos tehetségek és hetediknek, póttagnak a rendkívüli kis Kerri Strug. Károlyi álma az volt, hogy egyszer csapatversenyben legyőzze örök ellenfelét, az orosz tornacsapatot. S mindezt amerikai földön. A csapatversenyben fej fej mellett haladt a két együttes, egy-egy szerváltás után századok, ezredek választották el a két csapatot egymástól és az olimpiai aranytól. A vége pedig igazi amerikai dráma lett. Az utolsó szer az amerikai csapat számára a lóugrás volt. Amikor Kerri Strug állt a szer elé, mindenki tudta, hogy ha két ugrásából egyik legalább 9,75, akkor az amerikai csapat történetében első ízben állhat az ötkarikás játékok legmagasabb fokára. Az első ugráskor az érkezésnél Kerri lába megbicsaklott és elesett. Pár pillanat múlva kiderült: bokaszalag-szakadás. Kerri és Károlyi pár pillanatig konzultált, majd a lány ugrásra jelentkezett. Az ugrás előtt többször is kinézett edzőjére, aki azzal az azóta elhíresült mondattal biztatta, hogy „You can do it”, vagyis hogy meg tudod csinálni. Kerri összedte utolsó erejét, így futott a szer felé, ugrott, perdült, majd sérült lábbal is cövekként állt meg érkezéskor. S bár érkezése izamszakadásba került, 9,80-as jegyével megszerezte csapatának az olimpiai csapataranyérmet. Kerri Strugból pedig az olimpia hőse lett.

Egerszegi, utoljára

A magyar olimpiai csapat hét arany-, négy ezüst-, tíz bronzéremmel tizenkettedikként zárta a nemzetek éremtáblázatát, 150 olimpiai ponttal pedig tizenegyedikként a ponttáblázatot.
Itt fejezte be egyedi pályafutását Egerszegi Krisztina úszó. „Egér” öt arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel zárta ötkarikás pályafutását. Itt nyert aranyat az egyes pályáról startolva a Széchy-tanítvány Czene Attila, és lopta magát örökre az ökölvívást szeretők szívébe Kovács „Kokó” István.

Erdélyi magyar érmesek

Hosszú idő után ismét két erdélyi magyar szerzett olimpiai érmet a magyar színeknek.
A Marosvásárhelyen született Ferri Attila mint Balkán-bajnok már a kilencvenes évek elején felhívta magára a figyelmet. A barcelonai olimpia után Farkas Zoltánnal át­települt Magyarországra, Nyír­egyházára. A váltás jól sikerült. Egy évre rá már aranyérmet nyert súlylökésben (190 kg világcsúcs) az isztambuli világbajnokságon, 1995-ben pedig bronzérmes lett az Európa-bajnokságon. Az olimpián a vb-vel és az Eb-vel ellentétben csak összetettben adtak érmet, így tudta, hogy a jó olimpiai szereplés érdekében sokat kell javítson szakítási eredményén. Atlantában szakítási eredménye (két és fél kilóval javította meg addigi legjobb eredményét) az ötödik, lökésben a második legjobb volt. 340 kg-os összteljesítménye a dobogó harmadik helyét jelentette.
Mátéfi Eszter kézilabdázó Mezőbándon született 1966. február 14-én. Tizenöt évesen már az első osztályos vásárhelyi Maros együttesét erősítette. Húszévesen román bajnoki címet nyert, kupagyőztes és a bajnokság gólkirálya is lett, és nem mellékesen a román felnőttválogatott játékosa. A szöuli olimpia évében kirobbanó formában volt. Harmincnégy meccsen szinte száz gólt szerzett, ám Romániának nem sikerült olimpiai kvótát szereznie. 1991-ben feloszlott a marosvásárhelyi Maros kézilabdacsapat, s a több mint százszoros válogatott játékos Magyarországra költözött. A budapesti Építőknél indult, majd a már akkor európai hírű Győrt erősítette.
Természetes, hogy ezután a magyar válogatott mezét húzta magára. Jöttek is a régen várt érmek. 1995-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett, majd az olimpián a kisdöntőben 20-18-ra legyőzték a norvég lányokat, így olimpiai bronzérem tulajdonosa lett.

Maroshévíztől Atlantáig

Románia négy olimpiai arany-, hét ezüst- és kilenc bronzéremmel a 14. helyen zárta a nemzetek éremtábláját.
Marius Urzică Maros­hé­vízen született 1975. szep­tember 30-án. Kisgyerekkorában a család Gyergyószentmiklósra költözött, itt járt iskolába és kezdett el hokizni. Atyai tanácsra, aki szerint minden sport alapja az atlétika és a torna, elkezdett tornászni. Gyerekkorában még a korlát volt a legerősebb szere, de aztán lassan – Ferenc József mesteredző tanácsára - a lólengést választotta. Tizenkilenc évesen Prágában megnyerte az Európa-bajnokságot, majd Brisbane-ben világbajnok lett. Ekkor még a Progym sportolója volt. Ezt követően már Progym-ANEFS dupla leigazolással szerepelt. Atlantában is eséllyel indult, a bírók keze is benne volt, hogy egy gyorshonosított kínai – Li Donghua - Svájcnak nyerjen olimpiai aranyat, Urzică 0,05 ponttal maradt le a „svájcitól”.
A brassói Lázár Réka Barcelona és Atlanta között hihetetlen sorozatot tudott maga mögött. 1993-ban a világbajnoki ezüstérmes csapat tagja. 1994-ben csapatban és egyéniben is világbajnoki aranyérmet nyert, rá egy évre pedig ismét ezüstérmes lett csapatban. Az olimpián is kitünően vívott, nagy szerepe volt az ezüstérem elnyerésében.
Szabó Gabriella  Besztercén született 1975. november 14-én. Egy mezei futóversenyen fedezte fel edzője és későbbi férje, Gyöngyösi Zsolt. 1994-ben ifjúsági világbajnoki címet szerzett Lisszabonban 3000 méteren. Egy évre rá ugyanezen a távon már felnőtt világbajnok Barcelonában. Egy gond volt, hogy a 3000 méteres síkfutás nem olimpiai szám. Élete első olimpiáján, Atlantában így is ezüstérmet szerzett az 1500 méteres távon. A verseny érdekessége, hogy az amerikai Kelly Holms végig vezette a döntőt, végül a nyolcadik lett.
Szabó Vilmos vívónak a barcelonai olimpiát követő éve a legjobb. 1993-ban harmadikként zárta a világkupát, egyéni negyedik lett a világbajnokságon és megnyerte a rangos Rohonyi-kupát. Német klubban folytatta tovább pályafutását, de szerepelt román színekben is. 1994-ben európai és világbajnoki bronzhoz segítette hozzá a román csapatot. Az olimpián nem rajta múlott, hogy hetedikként végzett a román csapat.