A kilencedik nyári olim­piai játékoknak Am­szterdam adott otthont  Krónikánkat kezdjük a számunkra legfontosabbal. 1928. augusztus 6-án, a német Sperling legyőzése után az alsósófalvi Keresztes Lajos lett az első székelyföldi olimpiai bajnok.
Az 1924-es párizsi döntőbeli csalás nem vette el Keresztes kedvét, ő tudatosan tovább készült. 1925-ben megnyerte a magyar és a német bajnokságot is. Az Eb-döntőn a finn Frimannak visszavágott a párizsi olimpiai döntőbeli vereségért, így most az ő nyakába akasztották az aranyérmet.

Az 1928-as amszterdami ötkarikás játékokon már egyértelműen ő az esélyes. A holland fővárosban Keresztes nem talált legyőzőre. Hat vetélytársa közül hármat tusolt (a luxemburgi Du­mongot, a holland Mas­sopot és a cseh Vávrát), hármat (a norvég Pedersent, a finn Vesterlundot és a döntőben a német Sperlinget) pedig fölényes pontozással győzött le. Így székelyként ő az első, aki az ötkarikás dobogó legmagasabb fokára állhatott volna, de olimpiai dobogó még nem volt a holland olimpián. A győztesek augusztus 12-én a záróceremónián vehették át az aranyérmet a királyi páholyban, személyesen a holland királynőtől.

Keresztes minden idők legismertebb székelye lehetett volna, ugyanis mint a kor legszebb testfelépítésű sportolóját, a Metro Goldvin Mayer producerei (Johnny Weismüller előtt) 1925-ben a pesti New York kávéházban felkérték a Tarzan film címszerepének eljátszására. Nem vállalta. 1936-ban Kárpáti Károllyal közösen készítette fel a magyar válogatottat a berlini olimpiára. 1945-től diplomás edzőként tevékenykedett. Legismertebb tanítványa a kétszeres olimpiai bajnok Kozma István volt. Itt zárta sportolói pályafutását Johnny Weismüller úszó is, aki még két aranyat nyert, egyéniben száz méteren és az amerikai csapat tagjaként a 200 méteres váltóban. A százméteres gyorsúszás döntőjében másodiknak ugyancsak egy percen belüli idővel a magyar Bárány István érkezett.
A magyar sportolók addigi legeredményesebb olimpiai szereplést zárták, öt arany- és öt ezüstéremmel a nemzetek rangsorában ismét bekerültek a legjobb tízbe.

A magyar kardvívók hozták a kötelezőt. A csapat- és egyéni győzelmet. Az egyéni döntőben két magyar, Tersztiánszky Ödön és Petschauer Attila kilenc-kilenc győzelemmel holt­versenyban zárta a küzdelmet. Így újra vívtak, amit Tersztiánszky 5-2-re nyert. Ő a csapatversenyben is kitűnően vívott, az egyetlen sportoló volt, aki mind a húsz aszóját megnyerte.
Románia huszonhat sportolóval vett részt a kilencedik olimpián. Első ízben két nő is erősítette a csapatot. Mindketten magyar nemzetiségűek voltak. Jikeli Berta atléta a nagyszebeni Gimnastic Club versenyzője volt. Az olimpia évében 31,88 méteres országos rekordot dobott, Am­szterdanban viszont csak 28,19 métert, ezzel pedig már a selejtezőben búcsúzott. Orendi Irén magassugró 1,35 méteres teljesítményével kiesett a selejtezőkben.
A romániai olimpiai összefoglalók szerint Amszterdamban egyetlen sportolójuk sem ért el helyezést, vagy feladták a versenyt, vagy kiestek a selejtezőkben. A kilencedik olimpia hivatalos jegyzőkönyve viszont mást mond. Két erdélyi magyar igenis ért el helyezést. A brassói Csegezi György tízpróbában, valamint a kardvívó Dolecskó Práger Dénes.
Csegezi – vagy ahogy a jegyzőkönyvben szerepel: Csegezy – befejezte a tízpróbát (461. oldal), és 5081 pontos összteljesítményével a 26. lett. Csegezy tizenháromszoros romániai bajnok volt, és mindig a Cenk alatti városnak versenyzett.
Dolecskóról nagyon keveset tudunk. Egy bajai apa és egy bukaresti édesanya második gyerekeként 1904-ben született. Az olimpián a harmadik selejtezőcsoportot a harmadik helyen zárta, így bejutott a huszonnégyes döntőbe, ahol a harmadik elődöntős csoportban a hetedik lett, így a 19-21. helyen végzett.
Székely csodával indítottuk és székely érdekességgel zárjuk az amszterdami fejezetet. A kilencedik olimpián a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium három egykori diákja is részt vett. A kézdivásárhelyi dr. Reznek Jenő, akkor még tüzér főhadnagy (később ezredes), a magyar lovascsapat technikai vezetője volt, több magyar forrás is versenyzőnek jelöli meg, ám az olimpia hivatalos jegyzőkönyvében neve nem szerepel. A zaláni Dávid József nehézatléta diszkoszvetésben és súlylökésben, míg a sepsiszentgyörgyi Péter László a százméteres síkfutásban állt rajthoz. Mindketten kiestek a selejtezőkben.