A finn fővárosban az olimpiai láng utolsó stafétája, a láng meggyújtója, három olimpia hőse, az évszázad sportolója cím birtokosa, Paovo Nurmi volt. Mint ahogy az olimpia hőse is egy atléta, a cseh Emil Zatopek lett. A hosszútávfutó olimpiai rekorddal nyerte az 5000 és 10 000 méteres távot és megnyerte a maratoni futást is.
Magyarország minden idők legjobb olimpiai eredményét érte el, harmadik lett mind az érem-, mind az olimpiai ponttáblázaton. Olyan világsztár sportolók állhattak az olimpiai dobogó legmagasabb fokán, akik saját sportjukban a legnagyobbat alkották a XX. században, mint a labdarúgó Aranycsapat sztárjai Puskással az élen, az évszázad vízilabdázói: Gyarmati Dezső és Kárpáti György, a kardcsapat aranyhármasa: Gerevics, Kovács, Kárpáti, vagy a tornászfenomén Keleti Ágnes. A magyar sportolók tizenhat arany-, tíz ezüst- és tizenhat bronzérmet szereztek.

Csíki bravúr

Az egyik bronzérmet egy kászonújfa­lusi atléta, Róka Antal érdemelte ki. Ezzel a teljesítményével máig is az egyetlen csíki székely, aki az olimpiai dobogóra állhatott.
Róka Antal 1927. június 25-én született Kászonújfaluban. Tanulmányait szülőfalujában kezdte és a soproni tisztiakadémián fejezte be. A második világégés végén angol hadifogságba került. A hadifogság után sorrendben az UTE, a BEAC, majd a Budapesti Honvéd atlétája lett. A távgyaloglás világklasszisa 1952–1955 között három világcsúcsot állított fel.
Helsinkiben az ötven kilométeres távon indult. Tíz és húsz kilométer után még a 31-es tömbben volt. Harminc kilométer után már ötödik, és ezt a helyezését tartotta a negyven kilométeres ellenőrző ponton is. S ekkor amolyan székely konoksággal és akaraterővel elkerüli a brit Whitlockot és a szovjet Lobestovot, majd az olasz Dordani és a cseh Dolezsal mögött harmadikként érkezett a célba. 

Fényesebb érmek

Két erdélyi sportoló, akik érmesek voltak Londonban, Helsinkiben fényesebbre cserélték a medált.
A kolozsvári Jeney László vízipólós Helsinkiben már a magyar csapat első számú hálóőre. A nehéz meccseken mindig neki szavazott bizalmat Rajki Béla szövetségi kapitány. Hat mérkőzésen védett, a legfontosabbakon a csoportban (4–4 Hollandiával, valamint 2–2 Jugoszláviával szemben.)
És a négyes döntőben, ahol nagyon elverték az olaszokat (7–2) és kapott gól nélkül zárták az utolsó találkozót (4–0) az USA-val szemben. Az utolsó két mérkőzésen nagy szerepe volt Jeneynek, hiszen akkor még nem kivonással, hanem osztással számították a gólarányt, így minden bekapott gól hatványozottan számított a végső elszámolásnál.
A marosvásárhelyi Kövi Mária férjhez ment a két olimpia között, így Zalay Lászlóné néven szerepel az olimpia hivatalos jegyzőkönyvében. A klasszikus csapatversenyben ezüstérmet, a kéziszer csapatversenyben bronzérmet szerzett a magyar csapat tagjaként. Egyéni összetettben a tizenötödik tornász lett a 134 versenyzőből.
Az anyai ágon székely Papp László második olimpiai sikerét érte el.
A labdarúgó Aranycsapat sziklakemény védőjének, Lóránt Gyulának is van erdélyi kötöttsége. A Kőszegen született labdarúgó tizenkilenc évesen a Nagyváradi Atlétikai Klub (NAC) játékosa lett. Majd a háborút követően az aradi ITA-ban az (UTA jogelődje) focizott két szezont.

Erdélyiek szereplése

Románia részt vett az olimpián. Egy arany-, egy ezüst- és két bronzéremmel a 23. helyen zárta a nemzetek táblázatát.
A lugosi Süli Sándor ötödikként zárta a kötöttfogás 87 kg-osok versenyét.
Sülit Bacsa Sándor edzette, és már 1949-ben romániai bajnok lett. A Dinamóhoz igazolt, és tíz évig tagja volt a válogatottnak. A helsinki olimpián a kötöttfogásúak plusz 87 kilogrammosok versenyében állt rajthoz.
A magasugró Sötér János hatodik lett a magasugrók versenyén. 195 centinél még hárman bíztak az olimpiai pontok megszerzésében. A brit Pavit elsőre vette az akadályt, Sőtér második nekifutásra, az amerikai Bettonnak pedig a harmadik kísérlete volt sikeres. Így a temesvári Soeter – mert így szerepel neve a jegyzőkönyvben – olimpiai pontot szerzett Romániának.
A kolozsvári Gölner Olga és Gyárfás Ilona tagja volt a 9. helyen végzett tornacsapatnak. Egyéniben az 52. és az 58. helyen zárták a versenyt.
A férfi tornászcsapat a 20. helyen végzett. A nyolc versenyzőből öt erdélyi magyar volt.
Az aradi Balogh Zoltán, a nagyenyedi Bedő Károly, a Szatmár megyei Gyöngyben született Kocsis Ferenc, a resicai Kerekes András és Orendi Ferenc.
Két erdélyi ökölvívó is letette névjegyét: a kolozsvári Ambrus Ferenc a nyitányon legyőzte dán ellenfelét, ám a második fordulóban kikapott a szovjet Mendovtól.
A temesvári Fürész Géza (Furetz, a jegyzőkönyv szerint) már az első forduló után búcsúzott a versenytől.
Románia labdarúgócsapata az első fordulóban 2–1-re kikapott Puskáséktól. A román csapatot öt erdélyi magyar erősítette. A besztercei Zavoda László, a temesvári Kovács József, a szilágysomlyói Farmati Zoltán, a nagyváradi Serföző Gábor és a temesvári Pecsovszky József.
És végül említsek meg egy sportolót, Horváth Ferenc birkózót, aki a finn fővárosban még mindkét mérkőzését elveszítette (Hakansonnal 0–3, Gondzikkal 1–2), de négy év múlva már olimpiai dobogós lett a kenguruk földjén.