– Milyen tanulmányi utat járt be az alapképzéstől a doktori képzésig?

– A szakválasztásom érdekes történet volt. Középiskolai tanulmányaimat filológia szakon végeztem a Márton Áron Gimnáziumban, és az érettségi után úgy gondoltam, hogy ezen a területen tanulok tovább. Jelentkeztem is a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, sikeresen felvételiztem ösztöndíjas helyre, de három hét után éreztem, hogy ez mégsem az én világom. Ekkor őszintén fel kellett tennem magamnak a kérdést: mi érdekel valójában, milyen területen szeretném fejleszteni magam? Már gyerekkoromban imádtam a természetben lenni, aktívan segíteni a mezőgazdasági munkákban, sok időt töltöttem édesapámmal a mezőn, a traktoron. Emellett a gazdasági folyamatok is érdekeltek, középiskolában pedig már a közgazdaságtan is közel került hozzám. Így találtam rá az agrárközgazdaságra, amely a mezőgazdaság és a gazdaság működésének közös metszéspontját jelentette számomra. Ezután döntöttem úgy, hogy az alapképzést a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán fogom végezni Agrár-és élelmiszeripari gazdasági szakon. A mesterképzést Vezetés és szervezés szakon folytattam, amelyet a Sapientia EMTE és a Budapesti Corvinus Egyetem közösen működtetett. Doktori tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen folytattam az Ihrig Károly Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolában, kutatási szakterületem agrár közgazdaságtan és a PhD dolgozatom fő témája a mezőgazdaság digitalizációja volt. 

– Mi szólt annak idején a Sapientia – EMTE mellett, amikor az alapképzéséről döntött?

– Amikor a kisebb kitérő után megtaláltam azt a szakterületet, amely valóban érdekelt, a következő kérdés az volt, hol találok olyan egyetemet, amely agrárközgazdász képzést kínál. Fontos szempont volt az is, hogy a családi gazdaság működésében továbbra is aktívan részt tudjak venni, ezért nem szerettem volna Kászonújfalutól nagyon távol tanulni. Ezeknek a feltételeknek a Sapientia EMTE Agrár- és élelmiszeripari gazdasági szakja felelt meg leginkább.

– Volt olyan oktató vagy tantárgy, amely meghatározó szerepet játszott az egyetemi évei során?

– Úgy gondolom, egy diák életét az oktatók nagymértékben befolyásolják. Ez már az általános iskolában elkezdődik, és amíg valaki tanulói státuszban van, mindig lesznek olyan tanítók, tanárok, oktatók, akik nagyobb hatást gyakorolnak rá. A tanító nénim édesanyám volt, tőle nagyon sokat tanultam, és sokat is köszönhetek neki: a tudásom és kitartásom alapköveit ő formálta. Középiskolában is olyan tanáraim voltak, akiktől sokat tanulhattam, különösen a tanulás módszere szempontjából. Az egyetemi évekből a gazdasági kurzusokat szerettem leginkább. Két tantárgyat emelnék ki: a Bevezetés a közgazdaságtanba és a Makroökonómia kurzusokat. Mindkettő esetében meghatározó volt dr. György Ottilia tanárnő szerepe, akinek előadásai jól strukturáltak, figyelemfelkeltőek és tartalmasak voltak.

– Milyen alapokat adott a Sapientián megszerzett tudás a későbbi akadémiai pályájához?

– A Sapientián megszerzett tudás és tapasztalat tulajdonképpen a későbbi akadémiai pályám alappillérét jelentette. Diákként az elméleti tudás megszerzése mellett már fontosnak tartottam a kutatást is, ezért vettem részt TDK-n. Tagja voltam a Bölöni Farkas Sándor Szakkollégiumnak is, amely segített egy gyakorlatiasabb tudás megszerzésében, és általa megtapasztaltam, milyen egy olyan közösség tagjának lenni, amely szomjazza az új tudást.

– Hogyan született meg a döntés, hogy doktori képzésre jelentkezzen?

– Amikor 14 éves voltam, két dologban nagyon határozott voltam: az egyik, hogy soha nem fogok matematikát tanulni, a másik, hogy soha nem leszek tanár. Mindkettőt felülírta az élet: agrárközgazdász lettem, tehát tanultam matematikát, és ma egyetemen tanítok. Úgy érzem, nem kizárólag én döntöttem arról, hogy tovább kell folytatnom a tanulmányaimat, hanem az Isteni Gondviselés is vezetett ezen az úton, amelyet számtalanszor megtapasztaltam. Első munkahelyem a Csíkszeredai Polgármesteri Hivatal közbeszerzési osztályán volt, miközben a mesterképzést végeztem. Tudtam, hogy hosszú távon nem közbeszerzéssel szeretnék foglalkozni, ezért kerestem a következő lehetőséget. Nemsokára választ is kaptam: oktatóim felajánlották, hogy folytassam tanulmányaimat doktori képzésben, és tanítsak az egyetemen.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívás a doktori tanulmányai során?

– A doktori tanulmányaimat Debrecenben végeztem. Az első két évben kurzusokon kellett részt venni és vizsgázni, ami havonta egy, néha két kiutazást jelentett. Számomra az utazások menedzselése és az időbeosztás volt az egyik legnagyobb kihívás, hiszen közben órákat is tartottam az egyetemen, és a kutatással is haladnom kellett.

– Volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodott? 

– Szerintem minden doktorandusznak van olyan időszaka, amikor elbizonytalanodik, és úgy érzi, nem halad a kutatással. Ezt az érzést sokszor felerősíti a kívülről érkező kérdés is: „Hogy haladsz a doktori dolgozatoddal?” Nekem ebben az időszakban is sokat segítettek azok az emberek, akiket az Isteni Gondviselés küldött mellém: témavezető tanárnőm, dr. Rákos Mónika professzor, a családom, a barátaim és a kollégáim. Emellett a saját kitartásom is fontos volt, valamint az egyik kedvenc mottóm: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember”.

– Miben különbözik leginkább a doktori képzés az alapképzéstől/mesterképzéstől?

– A doktori képzés struktúrája és feltételrendszere doktori iskolánként eltérő lehet. Általában az első egy-két évben kurzusok és vizsgák is vannak, majd a következő években egyre inkább a kutatásra helyeződik a hangsúly. A doktori dolgozat természetesen nagyobb volumenű, mint az államvizsga dolgozat vagy a mesteri disszertáció: szerteágazóbb, mélyebb és tartalmilag terjedelmesebb munka. Fontos különbséget jelentenek a publikációs követelmények és a konferenciákon való részvétel is, amelyek doktori iskolánként változhatnak.

– Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az akadémiai pályán? 

– A siker receptjéhez szükséges összetevőket nehéz lenne pontosan felsorolni, de szerintem bármilyen szakmáról legyen szó, fontos a hitelesség, az elkötelezettség, a kitartás és a nyitottság. Az akadémiai pályán különösen fontos a hitelesség: hogy legyen egy olyan szakterület és téma, amelyet sajátunknak érzünk, amelyet valódi kíváncsisággal tudunk kutatni. Szükség van kitartásra a szakirodalom feltárásában, valamint nyitottságra is, különösen akkor, amikor a téma újszerűségét vizsgáljuk. Számomra ez a téma a mezőgazdaság digitalizációja.

– Visszatekintve változtatna valamin a tanulmányi vagy karrierútján?

– Utólag úgy gondolom, hogy minden okkal történt, minden döntés és választás értelmet kapott. Nem vagyok elégedetlen. A filológia szak annak idején nem bizonyult előnyös választásnak, mert később az agrár- és élelmiszeripari gazdasági alapszakon a matematika szépségeivel is meg kellett ismerkednem. Ugyanakkor a filológiai tanulmányok is hozzájárultak a fejlődésemhez, a világnézetemhez és az általános műveltségemhez. Ebben az időszakban sokat olvastam, az olvasás pedig szerintem az egyik alapja annak, hogy ismereteink és világnézetünk bővüljenek.

– Milyen további szakmai tervei vannak?

– A doktori képzést 2024 májusában sikeresen befejeztem, jelenleg egyetemi adjunktusként oktatok a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán. Terveim között szerepel további kutatások megvalósítása a témámmal kapcsolatban, új tudás és ismeretek megszerzése, valamint ezek átadása a hallgatók számára.

– Milyen kutatási témával foglalkozik jelenleg?

– Számomra továbbra is az alaptéma a mezőgazdaság digitalizációja, de természetesen más gazdasági és agrárjellegű témákkal is foglalkozom. A mezőgazdaság digitalizációja olyan terület, amelynek aktualitása nem kérdés, és a jövőbeli kutatások szempontjából is meghatározó marad. A digitalizáció, a mesterséges intelligencia, valamint az új technológiák megjelenése és terjedése napjainkban rendkívül gyorsan zajlik. Ebben a közegben a lifelong learning, vagyis az élethosszig tartó tanulás nélkülözhetetlen. Ezt a témát nem lehet kimeríteni vagy megunni.

– Mit tanácsolna a jelenlegi sapientiás hallgatóknak, akik hasonló pályát fontolgatnak?

– Bátorítom a hallgatókat tanulmányaik folytatására. Az első és legfontosabb a megfelelő téma kiválasztása: olyan témát érdemes keresni, amely valóban érdekli őket, aktuális, és magában hordozza az újszerűség lehetőségét. A doktori kutatásban nagyon fontos az új eredmények relevanciája. A kitartást is alapvetőnek tartom. A doktoranduszlét egyik ismertetője az éjszakákon át tartó szakirodalmazás, módszertanozás és dolgozatírás. Amit én is megtanultam, és amit nekem is tanácsoltak a doktori dolgozatom kapcsán: „Az a jó dolgozat, amely meg van írva.”