Hogyan boldogul egy falusi lány a városban? Milyen kihívásokat tartogat számára a környezetváltás? Távol szülőfalujától, hétköznap Csíkszeredában, hétvégén falun. Bevallom, hogy a terepkutatást megelőzően én sem gondolkoztam ezen. Az ott töltött idő rávilágított arra, mennyivel könnyebb számomra a falusi környezetben való tájékozódás, mint városi közegben. Vidéken sokkal rutinosabban mozgok, hiszen ott nőttem fel, így természetes, hogy a szívem odahúz, bárhol is legyek a nagyvilágban. Sokszor azonban mégis jólesik városi környezetben lenni, legyen az Székelyudvarhely vagy Csíkszereda, igazából mindegy.

Néha kell az olyan kikapcsolódás is, amit falun nem kaphatunk meg. Akár nagyobb bevásárlásokat megejteni, kávézóba beülni és csak élvezni a barátokkal töltött időt. A „városi élet” ezen része az, ami miatt szeretek Csíkszeredában élni, itt egyetemistának lenni. Igazán 2022 szeptemberében csöppentem bele ebbe az életbe, melyet a mai napig nagyon szeretek. Olyan szegleteit fedeztem fel a városnak, amelyek számomra megnyugtatók. Másrészt az egyetem által olyan embereket ismerhettem meg, akik szebbé teszik az átlagosnak tűnő hétköznapokat. Aztán persze minden hétvégén hazavágyom, hiszen mindenhol jó, de a legjobb otthon, ahogy a mondás is tartja. Akárhány napot vagyok otthon, mindig feltölt. Otthon lenni szeretteim körében, este a saját ágyamban aludni el, hát kell ennél több? Számomra nem, elég, ha érzem, hogy szeretnek, fontos vagyok a családomnak, a barátomnak és nem utolsósorban kiscicámnak, aki, valljuk be, már nem is olyan kicsi. Bolyhos, a mi kis cicánk idén nyáron került hozzánk, és az ő érkezése bearanyozta mindannyiunk életét. Annyira megszerettem, hogy tanévkezdéskor már-már azon gondolkoztam, hogyan is csempészhetném el magammal. Csodálatra méltó, mennyire értelmes, ugyanakkor huncut és hízelgő. Tehát amióta megvan nekünk Bolyhos, azóta bárhol is legyek, még egy okom van arra, hogy alig várjam, hazaérjek, haza, ahol mindig tárt karokkal várnak.