– Milyen szakon végzett, jelenleg hol dolgozik?

– Élelmiszeripari mérnök szakon végeztem 2008-ban, a második generációban, jelenleg pedig a gyergyóremetei csecsemőtápszer-üzem vezetője vagyok.

– Összességében hogyan élte meg az egyetemi életet? Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Nagyon jó volt a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karán, az élelmiszeripari mérnök szakon végezni, szívesen emlékszem vissza az egyetemi évekre. Szuper volt a hangulat mind az órákon és a laborfoglakozásokon, mind az oktatáson kívüli tevékenységeken. Megéltük rendesen a diákéletet, nagyon szoros barátságokat kötöttünk. Az emberöltő legkevésbé stresszes évei ezek, nagyon jó társasági élet jellemezte, ugyanakkor tanáraink vigyáztak arra, hogy a nehezebb dolgokat is megtapasztaljuk. Ismeretalapozás folyt az első három évben, ami nem annyira érdekes, viszont a labortevékenységeken sokat dolgoztunk csoportban, állítottunk elő élelmiszereket laborkörülmények között, főztünk sört, pálinkát, sütöttünk péktermékeket, vizsgáltunk be élelmiszereket, például a vajak zsírsavösszetételét, illetve besegítettünk a tanároknak a berendezések szerelésében is. Mindenki ismert mindenkit, tanárok, diákok, az egyetemen dolgozó személyzet nagyon családias környezetet teremtett. Mai napig szívesen járok be az egyetemre akár munkaerőt toborozni, oktatni vagy egyáltalán csak találkozni régi kollégákkal, tanárokkal. Jóleső érzés, és büszkeséggel tölt el.

– Milyen előnyeit vagy hátrányait tapasztalta annak, hogy itt végzett? 

– Azt gondolom, sokkal több előnye, mint hátránya van annak, ha valaki a Sapientia mérnöki szakjainak valamelyikén végez. Egyik nagy előnye, hogy a diáklétszám nem olyan magas, mint nagyobb egyetemeken, több figyelem jut egy főre a tanárok részéről, és sokkal barátságosabb, személyesebb az egész. Szinte mindenkit megismertünk az évek alatt, ami kapcsolatteremtés szempontjából nagy pozitívum. További előny, amire visszaemlékszem, hogy az élelmiszeripari mérnök szakon már az induló években is híres, tapasztalt, más egyetemekről idecsábított vagy besegítő szakemberek tanítottak, jó minőségű felkészítést kaptunk. Az anyanyelven tanulás lehetősége is előnyt jelentett, viszont ennek van egy nagy hátulütője, a diákok román nyelvtudásának hiánya. Nem feltétlenül az egyetem feladata ez, viszont segítene, ha románul is folyna képzés, a mi időnkben volt több román nyelven oktatott tantárgy és vizsga. Pozitívumként mindenképp megemlítem az egyetem infrastruktúráját, épületét, a laborok felszereltségét, a bentlakást, hiszen napjaink követelményeinek megfelelőek és nagyon korszerűek. Sokszor hallottam régen, hogy más egyetemeken csak nézték az analitikai berendezéseket, amelyek a laborban voltak, itt meg naponta rutinszerűen használtuk azokat. Hátrányként éltem meg, hogy akkoriban a Sapientia újonnan induló egyetem volt, és hátravolt még az akkreditáció, de ezek mára már mind megoldódtak. Úgy gondolom, a hírnév hiánya is negatívumnak számított abban az időben, és úgy tudom, az intézmény most sem tartozik a legkeresettebb egyetemek közé, de bízom benne, hogy ezt az idő megoldja. Az elmúlt több mint 23 éves tapasztalat egyre csak nő, és magával hozza a hírnevet is. Nyilván, ez ennél sokkal összetettebb probléma, és sokat kell dolgozni érte. Összességében azonban csak ajánlani tudom a középiskolás diákok számára a Sapientiát és képzéseit.

– Ha most kezdené az egyetemet, ugyanezt a szakot választaná? 

– Határozott igen a válaszom, én most is ezt választanám, szeretem a szakmámat, és úgy érzem, életem végéig lesz lehetőségem tanulni és fejlődni benne. Ez nagyon fontos számomra.

– Kinek ajánlja az élelmiszeripari mérnök szakot és az üzemvezetői állást?

– Az élelmiszeripari mérnök szakot ajánlom mindenkinek, aki elkötelezett a tudományok iránt, reál beállítottságú, akit érdekel az élelmiszerek összetétele, ezek vizsgálata, szereti a laboratóriumi környezetet, illetve a gyártási folyamatok és technológiák is érdeklik. Úgy is tudnék fogalmazni, hogy azoknak szól, akik a „Hogyan készült” műsort szívesen nézték. A vezetői állást pedig azoknak a szakembereknek ajánlom, akik szeretik a kihívásokat, széles látókörűek, nem elégednek meg azzal, ami van, hanem tesznek érte, hogy több legyen. Szeretnek emberekkel dolgozni, empatikusak és hisznek abban, hogy az elvégzett munka meghozza a várt eredményeket, emellett alázatosak. Talán az utolsó két dolgot tartom a legfontosabbnak.

– Mit tudna elmondani jelenlegi munkahelyéről, mik a pozitívumai?

– Egy Székelyföldön egyedi nagyberuházás valósult meg Gyergyóremetén, élelmiszeripari park, melyen belül több üzem jött létre. Ezek egyike a csecsemőtápszergyár, ahol én is dolgozom. A legmodernebb technológiával felszerelt üzem, tapasztalt idősebb és fiatal szakemberekkel, kiváló munkahelyi környezet, melyet családias hangulat jellemez. Nap mint nap azon dolgozunk, hogy az üzem minél hamarabb beinduljon, és elkezdődjön a magas minőségű termékek gyártása.

– Gondolkodott más szakmákon is? Miért emellett döntött végül?

– Az élelmiszeripari mérnök szakma sok lehetőséget nyújt az itt végző diákoknak elhelyezkedés szempontjából, bár sajnos a mi vidékünkön a felvevőpiac elég kicsi, nincs minden település szélén kisüzem vagy nagy élelmiszeripari park, mint külföldön. Viszont az irány jó, fejlődésben van az élelmiszer-feldolgozó ipar. Több beosztásban dolgoztam az elmúlt tizenöt évben két különböző üzemben, műszakvezetőként, karbantartás-vezetőként és egységvezetőként is. Kihívást jelent számomra jelenleg, hogy egy üzemépítés barnamezős beruházásán dolgozhatunk, felújítjuk és új technológiákkal szereljük fel az üzemet, majd természetesen termelünk is, így teremtünk értéket itt helyben, Székelyföldön. Egyben nagy fejlődési és tanulási folyamat ez számunkra.

– Mit fed az üzemvezetői szakma? Melyek a kihívásai?

– Nehéz témakör, alapból a vezetői szerep rengeteg fegyelmet, motivációt, pontosságot, nyitottságot, flexibilitást, alázatot, ugyanakkor bátorságot követel. Szerintem egy üzem vezetőjének jó szakembernek kell lennie, kell értenie az emberek nyelvén, mert csak jó csapatmunkával lehet eredményeket elérni. Gondolkodásban mindig egy lépéssel a többiek előtt kell járnia, úgy is mondhatnám, hogy tudnia kell, hová és hogyan akar eljutni. Az üzemvezető felel az összes folyamatért, termékért és az ott dolgozók biztonságáért is. A gyártás koordinálása megfelelő magas minőségben és mennyiségben, valamint hasznos időben szintén a feladatai közé tartozik. Valójában még nincs nagy tapasztalatom ebben, hiszen most fogjuk csak az üzemet elindítani, eddig az előkészületi, tervezési, kivitelezési, szerelési és csapatépítési munka folyt, illetve zajlik most is. Kihívás mindig a piac változásaira reagálni, problémákat megelőzni, jó termelékenységet elérni, fegyelmet tartani, kimagasló minőségben gyártani, csapatot építeni a mai munkaerőpiaci helyzetben, valamint folyamatosan ezt a szintet fenntartani és javítani.

– Sikerült-e az egyetemnek hatékonyan felkészítenie ezekre a kihívásokra?

– Úgy vélem, hogy az egyetem szakmailag nagyon jól felkészített, de ez nagyrészt elméleti képzés. Igazi helyzetek csak az élesben történő munka során adódnak, és az a tapasztalat, amit akkor szerzünk, az az út, amit végigjárunk az évek hosszú során, a legértékesebb és legjobb lecke. Ez egy olyan folyamat, melynek soha nincs vége.

– Milyen egyéb elhelyezkedési lehetőségeket tudna ajánlani azoknak, akik jelenleg élelmiszeripari mérnök szakon tanulnak?

– Egy élelmiszermérnöknek diplomával a kezében és azzal a tudással felvértezve, amit az egyetem nyújt, több lehetősége is van a munkaerőpiacon elhelyezkedni, csak a tudását kamatoztatnia is kell. Állást kaphat élelmiszeripari nagyüzemekben mint gépkezelő technológus, minőségvezető, műszak-csoportvezető, termelésvezető, részlegvezető, projektvezető, fejlesztő vagy technikai osztályokon mérnökként, karbantartó osztályokon több szerepkörben, laboratóriumokban stb., határ a csillagos ég. Tehát a gyártás és élelmiszer-analitika minden területén. Továbbá a hatóságoknál, állami intézményeknél – fogyasztóvédelemnél, állategészségügyi hivatalnál – is auditorként, ellenőrként vagy akár tanácsadóként is dolgozhat. Sok kollégám van, aki az egyetemen és iskolákban dolgozik tanárként, sokan doktoráltak, kutatómunkát végeznek, úgyhogy ez az ágazat is nyitva áll bárki előtt. Viszont valahol el kell kezdeni, azt tanácsolom minden frissen végzettnek, hogy már az egyetem évei alatt vágjon bele a munkába, és lépésről lépésre haladjon felfelé a ranglétrán.

– Véleménye szerint miért menő ma mérnök szakosnak lenni?

– Ebben a régióban és Kelet-Európában mérnökhiány van. Azt hiszem, Magyarországon több tízezres a nagyságrendje a piacról hiányzó mérnököknek, Romániában meg talán több mint százezer, tehát nagy szükség van mérnökökre. Menő mérnök szakosnak lenni, mert megtanul a diák gondolkodni, tud alkotni és kreatívnak lenni. Ugyanakkor népszerű, mert gyakorlati képzést is kap itt helyben, és olyan üzemekben nyílik lehetősége gyakorlatozni, amelyek a legmagasabb nyugat-európai standardoknak is megfelelnek, így tudják kamatoztatni a megszerzett tudást ezekben az üzemekben is, bármekkora méretűek legyenek azok. Épülnek a kis- és nagyüzemek, manufaktúrák, ipari fejlesztések zajlanak, ami, remélem, segít abban, hogy ne meneküljenek külföldre az itt végző mérnökkollégák. Szeretném, ha még több ipari létesítmény jönne létre a környéken, sokat lendítene a régión. Én nagyon örülök, és büszke is vagyok rá, hogy mérnök lett belőlem.