Jól hangzik és csábító a tehetősebb és bőkezű turisták számára a lehetőség, hogy királyi hajlékban hálhatnak. Többszörösen igaz ez Őfelsége, III. Károly, Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és más ki­rályságai és területei királya, a Nemzetközösség feje, a hit vé­delmezője kiadó vendégházaira, főként, ha azok a Drakula-­sztorikból ismert, vadregényes Erdélyben találhatók, távol a civilizáció vívmányaitól, ahol még béke és csend honol. Ilyen birtokai vannak a brit uralkodónak a Szeben megyei Szászfehéregyházán és a háromszéki Zalánpatakon, az általa vásárolt parasztházak korábbi gyakori erdélyi látogatásai alkalmával királyi szálláshelyként, máskor pedig turisták fogadására alkalmas kereskedelmi szálláshelyként működnek. De nemcsak parasztházakat vásárolt Károly, a Szeben megyei Almakeréken megvásárolta, restauráltatta és szálláshelyként működteti az Apafi-udvarházat, sajtóbeszámolók szerint azonban soha nem szállt meg ezen a birtokán. Nem úgy, mint Zalánpatakon.

A falu végén vásárolta meg az első házat, példásan rendbe tetette, a hajdani gazdasági épületet konyhává alakították, homlokzatát Károly címere mellett a Rhédey és a Kálnoky családok címere díszíti, a hajdani kocsiszín filagóriaként fungál, itt költik el ebédjüket-vacsorájukat a vendégek. Károly úgy szereti, hogy étkezés közben pattogjon a tűz a sütőkemencében, amelynek száda a terített asztalra néz. A tágas udvar gondozott, a gyümölcsfák árnyékában helyenként nyugágyak várják a pihenni vágyó vendégeket: ezek az egyedüli tárgyak, amelyek kilógnak a falusi hangulatból… Jó ízlés, mértékletesség, szerénység társult a mindent belengő békéhez és csendhez. Károly király és vendégei nagyra értékelik a piciny székelyföldi zsákfalu építészeti értékeit, arra serkentve a helyieket, hogy legyenek büszkék ezekre az értékekre, ne az avítt múltat lássák tornácos házaikban és berendezési tárgyaikban, hanem törekedjenek megőrzésükre, találják meg helyüket a korszerű életvitelben. E királyi hajlékok és hálóvendégeik erre serkentenek.