Ritkán láttam olyan szép faszerkezetet, mint Nagykikindán, a Krümmer-féle szárazmalomban. Mikor vendéglátóim közölték, hogy megnézzük a szárazmalmot, el nem tudtam képzelni, hogy mit látogatunk meg, ez a fogalom ismeretlen volt számomra. De hamarosan megtudtam, hogy a szárazmalom attól száraz, mert nem vízimalom, s nem szélmalom: lóval hajtják. Nos, ezt tisztázva léptem be a járószínbe – mint megtudtam, malomalj vagy keringősátor névvel is illetik azt a helyiséget, amelyben a lovak húzzák a méretes fogaskereket, amely működésbe hozza a malomszerkezetet. A járószín tetőszerkezete tizennégy alacsony téglaoszlopon nyugszik, így tizennégy oldalú gúla alakja van, apró hódfarkú cseréppel födték. Az öt pár lóval vagy más igásállattal hajtható nagykerék átmérője 45 méter, 12 medvegerendával kapcsolódik a bálványnak (vagy a helyiek által popának) nevezett függőleges főtengelyhez.

A nagykerék külső kerületén, a keringő­talpba 516, keményfából készült fogat erősítettek, azok hozzák mozgásba a két malomszerkezetet és a szitarendszert. A bálvány alsó része rögzített, kőből és vasból készített alapon nyugvó sínágyon forog, felső része azonban mozgatható a gerendák közé épített sínágyazatban, így a popa felső részének elcsúsztatásával a kereket kissé oldalra lehetett fordítani, ennek köszönhetően befoghatták az állatokat a kerék belsejében található kocsirudakhoz. Érdekességként hangzott el, hogy a jószágot az őrlető gazda kellett biztosítsa. Ha a gazda szegényebb volt, így igásállatán nem volt patkó, a malom téglával burkolt járófelületét felszórták homokkal, hogy ne sértse fel a jószág lábát. Maximális kapacitással – azaz öt pár lóval hajtva – a malom óránként egy mázsa lisztet őrölt.

Igény szerint – a malomkövek cseréjét követően – paprikát vagy a helyiek által cimetnek nevezett fahéjat is őröltek. Mint megtudtuk, a 19. század közepén Nagykikindán 51 hasonló malom működött, ma az egyedüli az egész Vajdaságban. A nagykikindai szárazmalom a Magyarország és Szerbia területén működő Malmok útja tematikus útvonal egyik állomása, az úton haladva felkereshető még Kiskunfélegyházán a Pajkos-Szabó-féle szélmalom a Kiskun Múzeum udvarán, illetve az Ópusztaszer Történelmi Emlékpark területén található malmok: a Szentes-donáti szélmalom; a Mártélyi (deszka) széldaráló másolata; a Mindszenti (vályogfalú) széldaráló és a Járgányos paprikamalom; Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumhoz tartozó Mártélyi (deszka) széldaráló és Papi-malom; valamint a szerbiai Orom községben a Bajúsz-Kovács-féle szélmalom.