Az idő kissé zordra fordult, / Az embernek a szíve fáj, / Nincsen színház, nincs búfelejtő, / Egy hely van csak: a Mülleráj… / Itt temeti szépen az ember / Illúzióját, vágyait: / Ez, kérem, oly szerencsétlenség, / Mely végzetessé válhatik!… A nagyváradi Szabadság napilap 1900. szeptember 5-i számában olvastam ezeket a sorokat, „Dyb” alárással. Ady Endre e pár sora illett a napon átható meleg, árnyékban dermesztő hideg időjárás keltette hangulathoz. A Mülleráj mellett egy padon ülve élveztem a napsütést. A helyiek által Széchenyi térként ismert – hivatalosan Parcul Traian nevet viselő – árnyas helyen a hajdani kioszkban az Ady Endre Emlékmúzeum működik, az épület hátsó traktusa hajdani rendeltetésére emlékeztet: kávézó működik benne. Müller Salamon nevezetes kávéházát nemes egyszerűséggel a Mülleráj névvel illette a váradi közönség. Az épület 1869-ben készült el, 1895-ben építették újjá, akkor nyerte el mai formáját. A feljegyzések szerint Ady Endre nyaranta a terasz jobb sarkában álló törzsasztalánál írta számos művét, riportot és publicisztikát. A kioszk hamar népszerű lett a váradi polgárok körében, az idézett lap 1900. augusztus 12-i számában így ír róla: „Esténként, sokszor éjfélig valóságos virágos kert a kioszk. Szép asszonyok, leányok ülnek az apró asztalok körül s hallgatják vagy túlcsengik a czigány muzsikáját.”

Két héttel előtte a Budapesten megjelenő Magyar Szó ekképpen írt a lokálról: „Budapesten még vitáznak rajta, mehet-e az asszony kávéházba, Váradon már rég eldöntötték e kérdést úgy, hogy a kávéházat megtették cukrászdának, amelynek asszonyi mosolya, asszonyi parfümök illata a legvonzóbb ékessége. A Mülleráj a váradi Hangli nyáron és a váradi Gerbeaud télen…” „Az eseménytelen napok unalmába a Mülleráj pezsgése visz elevenséget. A Szabadság 1901. december 7-i számában leírja a kávéház berendezését is: „Elegáns helyiségeiben kényelmes bársonydívánok ékeskednek. Dull László előkelő iparos rendezte be a díszes helyiséget, úgy, hogy dicséretére válik a nagyváradi iparnak.”
Az Ady Endre Emlékmúzeumot 1955. május 26-án avatták fel, gyűjteménye az 1942-ben a város által közpénzből megvásárolt Rozsnyay Kálmán-féle emlékmúzeum alapításának céljából létrehozott Ady-gyűjteménynek a világháború után megmaradt részéből és a költő édesanyja által 1935-ben a zilahi gimnáziumnak adományozott hagyatékból állt össze. A Mülleráj melletti parkban, ha „Az idő kissé zordra fordult… /…/ Itt temeti szépen az ember / Illúzióját, vágyait…”