Még az udvarhelyszékiek is felkapják a fejüket Bükk­falva hallatán, hiszen – mivel csupán néhány lakója van a településnek – talán kevesebben fordultak meg itt, mint a nagyobb falvakban. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában úgy említi, hogy Homoródszentmárton mellett van egy kis falu, amit Bükkfalvának hívnak. „Szt.-Mártonnak Homorodon tuli részét Bükk-Szt.-Mártonnak vagy egyszerüen Bükkfalvának is hivják, mivel régen a felette lévő hegyet nagy bükkerdő koronázta… Bükkfalva felett van a Biró család sirboltja, és a völgyben lenn a nagy malom közelében némi sánczok, mit Tatárszállásnak neveznek. Mondják, hogy itt volt a tatárok erőditett táborhelye, s mutatják a gödröt, hova a legyilkoltakat behantolták.” 

Bükkfalva az utóbbi években beírta magát a köztudatba, hisz olyan épített örökséggel rendelkezik, amely méltán megérdemli a vidék ékszerdoboza kitüntetést. Ide, a családi házba költözött vissza László Árpád és felesége, Ildikó, akik nap mint nap azon munkálkodnak, hogy megőrizzék az itt található régi házak patináját. Egymás nélkül talán ez sosem sikerült volna: míg Ildikó a gyűjtemény gondos kezelője, a vendégek kedves fogadója, addig férje a ház körüli teendőket intézi, az öreg bennvalók folyamatos javítgatásával foglalatoskodik. Mindig akad a házak körül elegendő munka, sosem unatkoznak, mondják egyszerre. 
– Bükkfalva a régi Magyarország térképén rajta volt, és az 1917-es Udvarhely vármegye térképén is szerepel. Több mint ötvenen lakták, volt tekepályája, futballpályája, sok gyerekkel. Tizennégy házat számoltam egyszer, de sokat lebontottak. Az infrastruktúra és munkahelyek hiányában elnéptelenedett a falu, aki tudott, elment Brassóba, Sepsiszentgyörgyre, Temesvárra dolgozni. Árpi szülei már idősek voltak és maradtak – meséli a mindig vidámságot és életerőt sugárzó Ildikó.

„Ösztönösen imádtam a régi, falusi házakat”

Árpád, Ildikó férje bükkfalvi származású, de nem a László, hanem a Daradics ágról. Itt született a nagymama, Szász Júlia 1886-ban. 
– Úgy saccoljuk, hogy a régi ház, amelyből végül a múzeum lett, 1850 körül épülhetett, mert nagymama már ide született. Nagyon sok Daradics lakott a faluban, az 1791-ben született üknagyapa is itt van eltemetve. A Da­radicsok állítólag Bukovinából származnak, de nem tudunk sokkal többet a származásukról. A faluban görögkatolikus temető is van, a Biró család tulajdona volt a hely, és talán ők hozták vissza zselléreknek Bukovinából a madéfalvi veszedelem után elmenekült székelyeket. Görögkatolikus volt az 1791-ben született Daradics György is – osztja meg a birtokában lévő információkat a családról Ildikó.
A tájházat Árpád nagyszülei házában alakították ki, hosszú, évtizedeken át tartó munkával. Amikor a nagyszülők kihaltak, a kis házból raktár lett. Ildikó 1998-ban jött Bükkfalvára, de akkor már a gyűjtemény egy része megvolt. 

– Árpiék semmit nem dobtak el, mindent félretettek. A csűr is tele volt szekerekkel és régi mezőgazdasági eszközökkel, amelyeket már nem használtak. Én pedig ösztönösen imádtam a régi falusi házakat. Bennünk volt, hogy meg kell menteni ezt a sok régi tárgyat, de akkor még nem tudtuk, hogy milyen módon, még nem született meg a falumúzeum gondolata – mesélik.
Az öreg házban 2014-ben nyitották meg a Múlt idők házát. 
– Berendeztük a szobákat, a szerszámokat az udvaron tető alá helyeztük, illetve a disznópajta helyébe színt csináltunk a mezőgazdasági eszközöknek, szerszámoknak. Szép lassan alakult ki, míg minden a helyére került. Az összes bútort Árpi restaurálta, anélkül, hogy ilyen képesítése lett volna – mondja Ildikó, aki a ház berendezését vállalta. 

– Igyekeztem a régi textíliákkal díszíteni a házat, úgy, ahogy annak idején volt. Sok falvédőt, abroszt, huzatokat kaptam a szomszédasszonytól, Margittól, így minden tájjellegű. Egyetlen kakukkfióka van a gyűjteményben, egy kalotaszegi festett láda, amit anyatársunktól kaptunk. Mindenképp hűen akartuk visszaadni azt, ami erre a tájegységre jellemző. Csak azt az adományt fogadtuk el, ami helyi.

A művésztelep adta az Alkotók háza ötletét

Az 1864-ben épült Alkotók házát – amely szintén elég rossz állapotban volt – a nyolcvanas években vásárolta meg Árpád, aztán eladta egy magyarországi családnak, majd háromszoros áron vásárolták vissza. Időközben visszarakták a régi ablakokat, így a ház visszakapta hagyományos formáját. Konyhát, fürdőszobát is kialakítottak benne, így most nemcsak kiállítótérként, hanem vendégházként is működik. A Bükkfalvát is érintő romániai El Camino, azaz a Via Transilvanica útvonalon elég gyakran megfordulnak a világ minden tájáról a Fülöp-szigetektől Amerikáig, akik itt szállnak meg egy-egy éjszakára. Az udvaron rendezvények, különféle táborok szervezésére nyílt lehetőség.
– Nagyon fontos volt számunkra, hogy életet adjunk a kis falunak. A homoródszentmártoni művésztelep adta az Alkotók háza ötletét, hisz néhány évig itt tartották a záróünnepséget. Volt már nálunk fotó-, festmény- és népviselet-kiállítás is. Igyekszünk programokat szervezni, mert ha egy ház lakatlan, összeomlik, elpusztul. Ezért örülünk a vendégeknek is, akik után takarítani, szellőztetni kell.
A bükkfalvi öreg házaknak köszönhetően visszautazhatunk az időbe, kóstolót kaphatunk az egyszerű paraszti világból, ami már egyre kevesebb helyen lelhető fel.

Galéria