Ljubljana jelképe a zöld sárkány. Zmaj a sárkány szlovén neve, azonos tőről fakad a román zmeu szóval, mindkettő az ószláv zmij szóból ered. A zöld sárkány mindenhol jelen van a parányi állam parányi fővárosában, a várost átszelő Ljubljanica folyón átívelő Sárkány híd (Zmajski most) pilléreitől a turistáknak kínált szuvenírekig. No meg az díszíti a városcímert is: a zöld sárkány egy vár fokán áll. Ljubljana – avagy német nevén: Leibach – a váráról volt híres, ha hinni lehet a bédekkereknek, sokáig úgy emlegették a települést, mint a vár alatti város. A 13. században fából épített erődítmény szolgálta a környékbeliek védelmét, később fokozatosan kőfallal körülvett épületegyüttessé lett. Mai formáját a 16. században nyerte el, ekkor építették ötszögletű tornyát. Egy századdal később veszített jelentőségéből, lőpor tárolására használták. A 18. században lebontásra ítélték, Napóleon megszálló serege mentette meg a pusztulástól.

Később börtönként szolgált a vár, itt raboskodott többek között Batthyány Lajos volt miniszterelnök, az első felelős magyar minisztérium (kormány) vezetője a tárgyalására várva. 2010-ben a magyar kormány képviselője a március 15-i ünnepségek alkalmával emléktáblával jelölte meg a vértanú politikus celláját.
A vár ma Ljubljana egyik legkeresettebb látványossága, évente mintegy 800 000 turista keresi fel a város fölött magasodó erődöt. Palotatermeiben állandó és időszakos tárlatok várják a látogatókat, ottjártamkor éppen a marionettmúzeumot tekinthettem meg, de nagyon látványos a történelmi kiállítás is.

Kedvencem azonban Jakov Brdar, a bosnyák születésű, ünnepelt szlovén szobrászművész kiállított alkotása volt, ez keltette fel az érdeklődésemet az óvárost díszítő, a köztéri szobrászatot új dimenzióba emelő alkotásai iránt. Persze Brdar is megmintázta a maga összetéveszthetetlen, eredeti módján a zöld sárkányt.