– Ön erdélyi, aradi származású, most Izraelben él. Milyen érzés otthonról haza jönni?

– Mindenképpen megható. Utoljára a 80-as évek közepén voltam Csíkszeredában, még éltek itt idős rokonaim, sajnos nagyon idős emberek voltak, már nincsenek az élők soraiban. Nagyon jó érzés volt visszatérni ide. Csodálatos látni a város fejlődését, szebb lett, csillogóbb, európaibb és világibb. Azt hiszem ez egy nagyon pozitív, szívmelengető dolog. 

– Románia belekeveredhet-e a háborúba? 

– Vannak forgatókönyvek, melyek szerint Románia belekeveredhet a háborúba. Van némi történelmi tapasztalat abban, mi történik amikor Románia háborúba keveredik egy nagyhatalommal, ez nem az első eset lenne. Ezért a kis és közepes nemzetek számára ezek nagyon súlyos és drámai következményekkel járnak. Mielőtt azt próbálnánk megválaszolni, mit tud tenni a NATO vagy az Európai Unió, hogy megvédjen minket, inkább arról kéne beszélni, mit tudunk mi magunk tenni a saját védelmünkért, hogy nagyobb biztonságban tudjuk a személyünket, a családunkat, a szeretteinket. Van egy történelmi mintázat, ami azt mutatja, ha egy háború egy évnél tovább elhúzódik, az sokéves háború lesz, amit igen nehéz lezárni. A másik történelmi mintázat azt mutatja, hogy amikor a háború elhúzódik, akkor általában eszkalálódik is, mind mélységben – egyre drasztikusabb eszközöket használnak –, mind szélességben, több külső játékost bevonva a háborúba. Minél jobban elhúzódik a háború, annál nagyobb az esélye annak, hogy Románia is belekeveredik. Ezért az érdekünk az kéne legyen, hogy ezt a háborút megállítsuk, ha lehet, egy tűzszünettel, itt és most, vagy legalábbis megpróbáljuk zsugorítani amennyire csak lehet.

– Milyen hatással van az orosz–ukrán háború a székelyföldi autonómiatörekvésekre?

– Nem vagyok a téma szakértője, geopolitikus vagyok, háborúkkal, konfliktusokkal foglalkozok, de úgy gondolom, hogy van egy óriási beépített probléma az Európai Unióban, hogy elismeri az egyéni jogokat – az egyénnek a migrációs jogait is elismeri, – de nem ismeri el a közösségi jogokat. Tehát paradox módon egy egyénnek, amelyik megérkezik a Marsról az EU területére, több joga van, mint egy közösségnek, amelyik itt született az EU területén, ez egy beépített probléma, és ezt az unión belül orvosolni kell. Ugyanakkor azt hiszem, ennek a háborúnak egyetlen nagy győztese van és az a nacionalizmus. Látjuk, hogy a háború két nemzetnek az összeütközése, az ukrán nemzeti ellenállásnak a példája növelni fogja a nacionalizmusnak az ázsióját a világpiacokon. 

– Bár mindenki a határok sérthetetlenségéről beszél, bizonyos esetekben mégis változnak. Mennyire van kőbe vésve a határok sérthetetlenségének elve?

– Egyáltalán nincs kőbe vésve, az egyetlen ami eldönti a dolgot az az erő. Ezt láttuk a 20. század folyamán is. A narratíva persze azt mondja, hogy 1945 után a határok sérthetetlenek, pedig a határok állandóan változtak mindenütt a világon. Azért, mert egy amerikai katonai megszállás, meg egy szovjet katonai megszállás szorítóba fogta a kontinenst, és nem engedte a határokat megváltoztatni, nem jelenti azt, hogy a földkerekségen a határok nem változtak volna. Törökország a 70-es évek elején bekebelezte Észak-Ciprust, ez itt történt Európában. Lásd Jugoszlávia, Csehszlovákia is szétesett, ott van Koszovó, ezek számottevő változások. A határok mindig is mozgásban voltak, és azért, mert van egy tévhit, mantra, hogy a határok megváltoztathatatlanok, attól az elmélet egy dolog, a gyakorlat más.

– Történelmi tapasztalat, hogy Románia gyakran nem azon az oldalon fejezte be háborúit, amelyiken elkezdte. Most hogy lesz?

– Minden politikusnak, akit a nép választott meg, az a feladata, hogy annak a népnek az érdekeit képviselje amelyik megválasztotta. Ha úgy gondolja, hogy eddig tartozott Á-hoz, és most úgy gondolja a B-hez csatlakozik, mert az jobban szolgálja a népe érdekeit, akkor meg kell tenni, ez a legszentebb kötelessége minden vezetőnek. 

– Lesz-e atomháború?

– Ez szervesen összefügg az eszkaláció kérdésével. Ha a háború eszkalálódik, és nem tanulunk az első meg a második világháború negatív tapasztalataiból meg a hidegháború pozitív tapasztalataiból, akkor igenis kitörhet egy atomháború. Van egy történelmi tapasztalat, sokat tanultunk az elmúlt száz évben, meg kell fogni ezt a tudást és kamatoztatni. Ha sikerült a hidegháború évtizedei alatt elkerülni azt, hogy atomháború törjön ki, akkor azt jelenti, ott felgyűlt bizonyos tudás és módszer, csak vissza kell nyúlni, meg kell ezeket tanulni, és kész.

– Nyugat-Európában számos vezető politikus azt hangoztatja, hogy Oroszországot le kell győzni. Lehetséges ez?

– Ez egy nagyon veszélyes gondolat. Egy totális orosz győzelem, pont olyan veszélyes, mint egy totális orosz veszteség. Egy atomhatalmat, amelyik hatezer atomtöltettel rendelkezik, nem akarunk se teljesen legyőzni, se teljesen megalázni, mert igen nagy probléma lehet belőle. Sokkal jobb lenne, ha mindenki mérsékelné az elvárásait és mérsékelné a céljait ebben a háborúban, és megpróbálnánk ezt az egész háborút úgy kezelni, mint egy 19. századit két ország között, sokkal kisebb célokkal, sokkal kisebb elvárásokkal. Próbáljuk meg ezt a háborút visszazanzásítani az eredeti méreteire. Van két ország, közöttük van egy háború, hagyjuk ennyiben, ne csináljunk belőle egy civilizációs háborút.

– Meddig húzódhat el a háború? 

– Nem látom biztosítva, hogy számottevő katonai sikereket érhet el az ukrán ellentámadás. Hozhat helyi taktikai eredményeket, de a háború menetét nem fogja megváltoztatni. Az ukránok érhetnek el eredményeket, de a kérdés az, hogy ezt le fogják-e tudni fordítani politikai sikerekre. Itt nem a Nyugatról és Oroszországról van szó, hanem Ukrajnáról és Oroszországról. Ukrajna mögött ott áll a Nyugat egy igen-igen részleges fékezett habzású, töprengő és magával is vitatkozó támogatással. Különbség van a frázisok és a cselekedetek között. A frázisok szintjén a Nyugat toronyórát lánccal odaadott Ukrajnának, a cselekedetek szintjén igen-igen mérsékelt ez a nyugati segítség, ami elég volt ahhoz, hogy Ukrajna ne omoljon össze, viszont soha nem volt elég ahhoz, hogy legyőzze Oroszországot. Egyértelmű, mind emberanyag, mind gazdasági potenciál mint energetikai háttér szempontjából, hogy Oroszország óriási előnnyel indult, és már olyan ukránpárti nyugati szakértők is – akik az elején szilárdan hittek abban, hogy ezt a háborút az ukránok hamar lezárják – arról beszélnek, hogy a Nyugatnak föl kell készítenie Ukrajnát egy nagyon hosszú háborúra, most ezt én megfordítom, amit mond: ha a Nyugat nem készíti fel Ukrajnát egy hosszú háborúra, akkor elveszíti azt.