Szent István ünnepe táján kaptam a hírt, hogy Székesfehérvár – Gyergyószentmiklós testérvárosa – tiszteletbeli polgárává fogadta a jeles nap alkalmával, mert „Aktív kezdeményezője és tevékeny résztvevője annak a gyergyói közösségnek, amely mind a mai napig önzetlenül gondozza az 1944-ben Gyergyószentmiklós határában hősi halált halt székesfehérvári Magyar Királyi 3. Szent István Gyalogezred katonáinak emlékét.” Nem mellékesen az ő földjén van az emlékhely.
E hírt olvasva elővettem a nemrégiben tőle kapott könyvet, mert derengett, hogy olvastam benne verset a Gac-oldalról, s korábbi írásaiból, elmeséléseiből és cselekedeteiből tudom, hogy mennyire fontos számára ez az emlékhely, mert része a szülőföldnek, amelyhez ezer érzelmi fonallal kötődik. S meg is találtam a Gac-oldal 80 év múltán címűt, amelyben bakavértől hizlalt vargánya nő a kaszasuhintások nyomán, azon a helyen, amelyet azok a bátor asszonyok gondoztak, „Akik a tiltások idején sem szabadulhattak / Hómezőkön eltűnt szerettek arcának súlyától”.

Elmélyedek a kötetben, ízlelem a verseket, mint az óbort. Érettek, megállapodottak, tömörek, súlyosak, igazat gyöngyöznek. S ha a napfény felé tartjuk, átragyognak rajta sugarai, derűsen aranylik. Kedvenceim azok, amelyekben kitakarja magát. Azt is örömmel nyugtázom, hogy – tévés alkotó, szerkesztő létére – a kitakarás szót nem az újabb, főként a televíziózáshoz kötődő ’elfed’, ’eltakar’ jelentésében használja, az ő értelmezésében ez ’kitakarozást’, ’kitárulkozást’ jelent. Mint a kötet ajánló soraiban írja: „Nem kérdezem, van-e szükség beharangozó szavakra, szükséges egyáltalán magyarázkodni azoknak, akik veszik magukat, s önsanyargatón végiglapozzák öt esztendő ilyen-olyan alkalom szülte sorait? Kicsit kitakarom ugyan magam, de nem annyira, amennyire bizonyára sokan elvárnák, bár vallomásszerű a kötet verseinek többsége, amiből talán ez-az kiderül.” S bár gyakran megjelenik bennük az elmúlás gondolata, többségüket derű hatja át. Ugyanakkor megkapó számomra a szigorú, kíméletlen tükörbe nézés, az öregkort is átható szeretet érzésének ecsetelése és elbűvölnek a ma divatos, történetmesélő, narratív lírai szövegek közé ékelt kötött formájú versek dallama, ritmusa.
Bátran ajánlom olvasásra a tenyérbe illő, imakönyvnyi kötetet, amely – akárcsak hozzá szervesen kötődő elődje, a 2020-ban megjelent Harmatcseppek – a helyi F&F Kiadó gondozásában jelent meg.
A székesfehérváriak úgy mutatták be Bajna Györgyöt, mint „aki írói, költői és közéleti, kulturális szervezői munkásságával megalkuvás nélkül szolgálta a magyarságot szülőföldjén, Székelyföldön.” Versei is ezt igazolják…
 

Bajna György

Gac-oldal 80 év múltán

Kaszasuhintások a domb
Vadvirágjai között. Ott, ahol
A következő évben zsákszámra
Nőtt a vargánya.
Az öregek azt tartották,
Bakavér hizlalta fel
Úgy azt a mezsgye alatti kaszálót,
Ahol SAS-behívós – egyesek szerint
Szinte gyermekek, mások szerint
Szinte nagyapák, de mindenképp
Addig békénhagyottak –
Talán épp az első kiképzés utáni éjszakán
Halálba álmodták magukat
Egy eltévedt, sokak szerint rájuk vezetett
Szovjet előőrs katonáitól.
Kaszasuhintások a dombon,
Nyolcvan év múltán immár úgy,
Hogy végre ne csak addig emlékezzünk
A gyilkos éjszakára, mint a hivatalosság.
Mert a katonasírokat ismét gondjaikba vették
Azon bátor asszonyok utódai,
Akik a tiltások idején sem szabadulhattak
Hómezőkön eltűnt szerettek arcának súlyától.
2024. február
 

Vasárnapi tisztálkodás

A vasárnapi fürdés egészen más,
mint a mindennapi zuhanyozás.
Rituális még a mozdulat is,
ahogy előkészítesz habot és borotvát,
kézügybe a törülközőt…,
majd alámerülsz állig.
A víz és a levegő határán
mi minden megszépül…
(Olyan nincs, hogy semmi!)
Hagyod, öleljen a simogató víz,
talán magzatkorodból e megnyugtató béke:
mintha őstengerbe merültél volna alá,
meleg, elringató óceánba,
hogy álmodhass végre ismét
egy hét után. Újraálmodhass mindent,
ahogy máshol és máskor soha.
A vasárnapi fürdés egészen más.
Még a szentmisét is helyettesítheti olykor,
olyan közel visz Istenhez és távol a bűnös
világtól
(bár ezért orromra koppintanának egyesek),
ahol acsarkodók lesik sunyin egymást,
hogy mikor pillant félre az ellenfél,
s akkor torkának eshessenek.
E fürdés elringató, minden mást kikapcsoló,
még a lágy zene is zavarna néha, annyira elandalít.
Megszabadulsz minden tehertől,
itt igazán érvényes a bölcs görög törvénye,
a vízbe mártott testek súlyának csökkenéséről,
bár Archimédész a gondokra nem utal,
hiszen azok nem testek, de rosszabbak
mindennél,
mert láthatatlanok, s még az álmokat is
tonnás teherré képesek tenni.
Csak a vasárnapi fürdés ment meg tőlük.
Hétről hétre így leszel szabadabb arra az időre,
amíg, mintha az anyaméh ölelne védőn.
2020. október

Visszaköszönő

Oson az éj, már lopózik halkan,
Köddunyha rajta, szundít a katlan,
Őz alatt ág tört, megtorpan tőle.
Fölkapott fejjel szimatol körbe.
Suhan a bagoly, ő tudja, merre,
Csillag kél útra, fényévnyi messze,
Feljön a hold, ki sohasem álmos,
Hegygerinc fölött gurul majd át most.
Oson az éj, épp fák ágán lépdel,
Nesztelen surran végtelen térben,
Hold űzi álmod, s ottfeled ébren,
Szerelmet gerjeszt bűvölő fénnyel.
2025. március

Összegző

Hogy útban ne legyek,
mindig félreálltam,
ezért nem hajlott meg
gerincem, s a hátam.
Nyakam erősödött
csupán, nem a testem,
asszonyokon kívül
másra sose lestem.
Se pénzre, se polcra,
se Isten titkára,
hasznom abból se volt,
miből másnak kára.
Mindig is ámultam
a végtelen rendet,
amit már nem elme,
annál több teremtett!
Panaszkodni nem volt
soha elég kedvem,
nehezebben sírtam,
mint ahogy nevettem.
Hűtlen sose voltam,
kerub mégsem leszek,
miközben lehullnak
fámról a levelek.
Készen állok már rég
végső utazásra,
nem lesz nálam semmi:
hátizsák vagy táska.
Úgy indulok útnak,
ahogyan érkeztem,
pőrén, pislákolva,
egyetlen igével.
Tíz parancsolatból
hatot megtartottam,
az első hárommal,
néha vitatkoztam,
de ölni nem öltem,
és ezt meg nem bántam,
s nem a máséból lett
se javam, se házam.

Summa:
Csak gyökerem marad,
őrizni e földet,
ha indulni akar,
miközben fenn dörget.

2022. november