– MI6?
– Nem lehet. Úgy tudjuk, a 007-es valahol Hongkongban akciózik.
– CIA?
– Ugyan… Most éppen jóban vagyunk. Mindenről tájékoztatjuk egymást.
– Mindenről?
– Hát… úgy nagyjából.
– KGB?
– Ki tudja? Most éppen velük is jóban vagyunk. Bár azért tőlük minden kitelik. De miért tennék?
– Hogy megcibálják a nemzeti identitástudatot. És bomlasztják Európát. SZBU?
– Az ukránok? Van nekik most más bajuk, elég. Nem hiszem…
– SRI?
– A románok? Gyanúsan gyanús lenne.
– Hát akkor ki a fene küldte ide ezt a szerencsétlent?
– Ki tudja…
– Egyáltalán, hogyan sikerült neki eljutni a Koronához? Ezer védő és riasztóberendezés ellenére.
– Csak annyit tudunk, hogy napközben bejött egy turistacsoporttal, elbújt a mosdóban, este előmászott, kloroformmal elkábította a két koronaőrt, majd kinyitotta a Szent Koronát tartalmazó üvegburát.
– De hát ez mégsem ennyire egyszerű…
– Nem. De ő furmányos ember.
– ???
– Hát furmányos… Ő maga mondta. Megnéztük a szótárban. Agyafúrtat jelent. Ravaszt. Hát furmányos. Egy székely. Egy székely író. Vagy költő?… Valami ilyesmi. Tömzsi, szakállas, nagyon ártalmatlannak látszik. Bár volt nála bicska.

– Terrorista!?
– Egy unitárius székely?
– Mivel nyitotta ki az üvegburát?
– Hát a bicskájával…
– Tessék???
– A bicskával. Kinyitotta a burát és a bicskájával hozzápiszkált a Koronához.
– Mit csinált?
– Kiegyenesítette a Szent Koronán a keresztet. A bicskájával…
– Kiegyenesítette? Ennyi? Mi az Isten haragjáért egyenesítette ki azt a keresztet?
– Azt mondja… Szóval… Mert hogy amióta ferde a kereszt, azóta félrefacsarodott a magyarok sorsa. Különösen a székelyeké. Hát ezért. Ki akarta egyenesíteni a magyarok sorsát. Különösen a székelyekét.
– Normális ez?
– Csak ezt hajtogatta, pedig elég nyomatékosan kikérdeztük.
– A magyar sors kiegyenesítése… Ezt jól lehetne kommunikálni…
– Nem lenne túlzott nacionalizmus? Nem elég piszi…
– Ki tudja!? De hát akkor mi legyen a Koronával?
– Ferdítsék vissza a keresztet!
– Azt nem lehet.
– Ugyan biza miért nem?
– A szakértők megnézték, szerintük nem lehet összevissza hajlítgatni. Többször már nem lehet. Eltörne.
– Hát akkor majd meghegesztjük.
– A Szent Koronát?? Elég snassz lenne.
– Letakarjuk valamivel. Vörös bársonylepellel. Az olyan kurucos. Vagy még inkább: eldugjuk a Kincstárba.
– És mit mondunk az embereknek? A keresztény magyarság jelképét dugdossuk? Éppen most?
– Mindig éppen most van…
– Ha híre megy, hogy most már egyenesen áll a kereszt!… Jézusom! Tudják, mit jelent ez?! Megrendül a nemzet önképe. Identitástudata. Már rég kiegyenesíthették volna a keresztet. Hivatalosan. Csak az már nem a miénk lenne. Egy lenne a többi korona közül. Idegen lenne számunkra. Nem emlékeztetne a magyar nép zivataros évszázadaira. Az az elferdült kereszt az maga a magyar sors. A miénk. Mi magunk vagyunk a ferde kereszt. Ha kiegyenesítik?… Az emberek zavarodottan bolyonganának az utcákon. Nem beszélve arról, hogy át kellene rajzolni az összes címert, zászlót, pecsétet, kitűzőt, bélyeget, hivatalos nyomtatványt, papírpénzt, levélpapírt, címerpajzsot, mindent… Értik? Mindent!
– Állítsák vissza a helyére a Koronát! Ne mondjunk senkinek semmit!  A sajtónak a legkevésbé. Lesz, ami lesz! Majd csak kimagyarázzuk a dolgot valahogy…
– Engedelmével, már megtettük. Ma reggel visszatettük a Szent Koronát a helyére. Muszáj volt. Sokan hiányolták. Beírtak a panaszkönyvbe.
– Kiegyenesített kereszttel?
– Azzal… Több diákcsoport már bejelentkezett, tanáraikkal. Történelemtanárokkal. Nem tehettünk másként… Feltűnő lett volna, ha nincs a helyén a Szent Korona.
– Jesszus!… Történelemtanárok! Diákok! Magyarok! Istenem! Egyenes kereszt! Mit szóltak?
– Semmit!… Észre sem vették!… Senki!…