Pedro Páramo
Juan Rulfo alkotása, a Pedro Páramo című regény 1955-ben jelent meg. A 20. századi latin-amerikai irodalom egyik alapműve, amelyet gyakran emlegetnek a mágikus realizmus előfutáraként. A csíkszeredai Bookart Kiadó először 2014-ben, majd 2025-ben, az eredeti mű megjelenésének 70. évfordulóján adta ki magyar nyelven, Imrei Andrea fordításában, habár azelőtt, 1964-ben és 1971-ben is jelentek meg más magyar fordítások az Európa Kiadónál.
A Bookart Kiadó gondozásában megjelent újrafordítás is jelzi, hogy a 20. század közepén napvilágot látott mű mára nem sokat vesztett aktualitásából. A regény egy fiú, Juan Preciado – a narrátor – utazásával kezdődik: haldokló édesanyja kérésére Comala faluba megy, hogy megkeresse apját, Pedro Páramót, akit sosem ismerhetett meg. Amit talál, az egy időn kívüli, elnéptelenedett falu, ahol az utcákon csak kísértetek járnak. Ahogyan Benke András írja a Helikonban megjelent A múlt, ami soha nem érhet véget című kritikájában, ezek a kísértetek „elnyomásról, erőszakról, szenvedésről mesélnek, mindeközben pedig feloldozásért könyörögnek, de halálra is rémítik az arra tévedő, élő lelkeket. Comala a lét és nemlét között húzódó, szürke zónában fekszik, ez az emlékek temetője, a nyughatatlanság bölcsője, ahol a halál nem öli meg a szenvedést, nem hozhat feloldozást”.
Az elbeszélés linearitása hol Juan Preciado anyjának megjegyzései, hol Comala lakói és Pedro Páramó emlékezései miatt válik töredezetté. Ahogy a történet ide-oda ugrál az időben, az élet és a halál, az őrület és az ép elme közötti határok elmosódnak, és a visszaemlékezésekből egyre inkább kirajzolódik a zsarnok, Pedro Páramo élete. Mint azt többen is megjegyezték, a tárgyilagosnak tűnő mondatok mögött a mexikói vidéki társadalom, a hatalommal való visszaélések, a magány, a vétkek következményei és az emberi sors kiszolgáltatottsága jelenik meg.
Gabriel García Márquez azt mondta, a Pedro Páramo inspirálta mesterműve, a Száz év magány megírásában. Márquez azt is állította, hogy kívülről tudta az egész könyvet, és Jorge Luis Borges a Pedro Páramót a valaha írt legnagyobb művek egyikének tartotta. A könyv hátoldalán található, Juan Rulfóról írt esszéjének részletében Susan Sontag így fogalmaz a műről: „Rulfo regénye nemcsak a XX. századi világirodalom egyik remekműve, de a század egyik legnagyobb hatású műve is; nehéz lenne túlbecsülni az utóbbi negyven év spanyol nyelvű irodalmára tett hatását. A Pedro Páramo a szó legszorosabb értelmében klasszikussá vált. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy egy olyan könyv, amelynek létrejötte szükségszerű volt. Nagyon mélyen beleivódott az irodalomba, hangját máig halljuk visszhangzani más művekből.”
A Bookart Kiadó azoknak ajánlja ezt a könyvet, akiket érdekel a latin-amerikai modern próza és akik kíváncsiak a legendásan szűkszavú mexikói író legismertebb regényére.

