A Bookart Kiadó gondozásában meg­jelent újrafordítás is jelzi, hogy a 20. század közepén napvilágot látott mű mára nem sokat vesztett aktualitásából. A regény egy fiú, Juan Preciado – a narrátor – utazásával kezdődik: hal­dok­ló édesanyja kérésére Comala falu­ba megy, hogy megkeresse apját, Pedro Páramót, akit sosem ismerhetett meg. Amit talál, az egy időn kívüli, elnéptelenedett falu, ahol az utcákon csak kísértetek járnak. Ahogyan Benke András írja a Helikonban megjelent A múlt, ami soha nem érhet véget című kritikájában, ezek a kísértetek „elnyomásról, erőszakról, szenvedésről mesélnek, mindeközben pedig fel­oldozásért könyörögnek, de halálra is rémítik az arra tévedő, élő lelkeket. Comala a lét és nemlét között húzódó, szürke zónában fekszik, ez az emlékek temetője, a nyughatatlanság bölcsője, ahol a halál nem öli meg a szenvedést, nem hozhat feloldozást”. 

Az elbeszélés linearitása hol Juan Preciado anyjának megjegyzései, hol Comala lakói és Pedro Páramó emlé­kezései miatt válik töredezetté. Ahogy a történet ide-oda ugrál az idő­ben, az élet és a halál, az őrület és az ép el­me közötti határok elmosódnak, és a vissza­emlékezésekből egyre inkább ki­rajzolódik a zsarnok, Pedro Páramo élete. Mint azt többen is megjegyezték, a tárgyilagosnak tűnő mondatok mö­gött a mexikói vidéki társadalom, a ha­talommal való visszaélések, a ma­gány, a vétkek következményei és az emberi sors kiszolgáltatottsága jelenik meg.
Gabriel García Márquez azt mondta, a Pedro Páramo inspirálta mesterműve, a Száz év magány meg­írásában. Márquez azt is állította, hogy kívülről tudta az egész könyvet, és Jorge Luis Borges a Pedro Páramót a valaha írt legnagyobb művek egyi­kének tartotta. A könyv hátoldalán található, Juan Rulfóról írt esszéjének részletében Susan Sontag így fogalmaz a műről: „Rulfo regénye nemcsak a XX. századi világirodalom egyik remekműve, de a század egyik legnagyobb hatású műve is; nehéz lenne túlbecsülni az utóbbi negyven év spanyol nyelvű irodalmára tett hatását. A Pedro Páramo a szó leg­szorosabb értelmében klasszikussá vált. Visszatekintve elmondhatjuk, hogy egy olyan könyv, amelynek lét­re­jötte szükségszerű volt. Nagyon mélyen bele­ivódott az irodalomba, hangját máig halljuk visszhangzani más mű­vekből.” 
A Bookart Kiadó azoknak ajánlja ezt a könyvet, akiket érdekel a latin-amerikai modern próza és akik kíváncsiak a legendásan szűkszavú mexikói író legismertebb regényére.