Várbeli sajtó­tá­jé­koz­tatóra kaptam meghí­vót. Egy illusztris étte­rem a budai egy­kori Lónyay–Hatvany-villá­ban adott otthont a jeles ese­ménynek. Már a kilátásért ér­demes volt felmászni az ódon falak közé, s az elhangzottak is érdekesek voltak. A téma az idei Budavári Palotakoncert volt, az immár hagyománnyá vált programot augusztus 1–2-án rendezik, a bemutató a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország címet kapta. A címadó dalra is érdemes egy kicsit kitérni. Egykor a Vincze Zsigmond – Kulinyi Ernő: Hamburgi menyasszony operettben csendült fel, s a háború után a magyar irre­dentizmus jelképévé vált. Bartók is feldolgozta né­mi malíciával a Concerto című opusában, valamint a világ­égés után az ancien régime-et ostorozó filmekben is fel­használták. Mára slágerré szelídült, s elfoglalta helyét a magyar dalirodalomban.
A sajtótájékoztatón fel­szólalók hangsúlyozták, hogy a Palotakoncert a nyá­ri kulturális élet egyik meg­határozó eseménye, s az elmúlt tizenhárom év alatt iga­zi hungarikummá vált. A te­levíziós közvetítések nyo­mán több százezer ember él­vezheti a műsort, amelyben idén olyan világsztár lép fel, mint például Ramon Vargas, a műsor összeállításában a Jókai-bicentenárium is szerepet kap.

A jó hangulatú találkozó után Homonnay Zsoltot, az Operettszínház művészeti vezetőjét, a Palotakoncert ren­­dezőjét és fellépőjét kér­tem meg, hogy ossza meg gondolatait a programról.
„Az elképesztő zenei anyag­nak köszönhetően egy cso­dálatos összeállítást élvezhet a közönség. A bőség zavarával küzdünk, szinte vérzik a szívem, hogy meg van kötve a nagyjából kétszer egyórás műsoridő.

Nagyon gazdag ez a kincsestár, a zeneszerzők tollából meg­számlálhatatlan remekmű született. A fel­dolgozó mun­kám nem volt hiábavaló, hiszen titkon már a következő évadra is gondolunk. Két nagyszabású koncertet tervezünk, s különböző vi­lágítással, látványvilággal ki­használjuk a budai vár, pontosabban az Oroszlános udvar páratlan környezetét. A közmédia is rögzíti az anya­got, amit – a műholdas le­he­tőségnek köszönhetően – az egész világ augusztus 20-án ismerhet meg, s az ismétlések közönsége is számottevő.  Fel­emelő érzés, mikor Sydney-ből vagy Brazíliából ka­pok elis­merő leveleket, üze­neteket. Tapasztalataim szerint a né­zőközönség nagyon vegyes, a magyar operett – mint műfaj – vonzereje nagyon sokakat megérint. A Csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő a világ minden részén repertoáron van, s jól is ismerik. Külföldről például nagyon sokan ezekért az estékért látogatnak a ma­gyar fővárosba. A ma­gyar törzsközönségre is szá­mí­tunk, amely értékeli mun­kán­kat, miszerint minden elő­adást autentikusan, a stí­lus maximális tiszteletével, a mai néző igényeinek fi­gye­lembevételével állítunk szín­padra.”
A sajtótájékoztatón az Ope­rettszínház művészeinek tol­mácsolásában számos nép­­­szerű szám hangzott el, végül a címadó dallal, a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarországgal zárult a találkozó. Fülbemászó dalla­mát még sokáig dúdoltam.