Siráz nemcsak a költészet­nek, hanem a kézművességnek is, annak egyik legkülönlegesebb fajtájának a központja és talán születési helye. Az intarzia, melynek bizonyos formája különösen a bútorkészítésben mint nagyon értékes díszítési elem ismert mifelénk is, és a mikromozaik-művészet, perzsa nyelven a khatam kari, legalább ezeréves múltra tekint vissza, és első emlékei Sirázból valók. Virágkorát a 15–17. században élte, különösen Iszfahánban és Sirázban, amikor luxusművészetté vált. Akkor kezdték így díszíteni a paloták ajtóit és a szentélyek eszközeit. A 19. században európai minták hatása is megjelent a forma- és színvilágában. Az összképet az apró háromszögekből és sokszögekből épített bonyolult és színes, rendszerint aranyat és ezüstöt meg rezet is magában foglaló mértani minták adják. Sokféle anyagot használnak a kivitelezésében, amelyek a sokszínűséget biztosítják: a drága fémeken kívül különböző színű fafajtákat (ébenfa, narancsfa, jujuba) és teve- meg elefántcsontot. A csodálatos minták készítési módszere rendkívül érdekesnek tűnt. Az anyagok nagyon vékony pálcák formájában találhatók, amelyeket kötegekbe rendeznek, úgy, hogy geometriai mintát alkossanak, összeragasztják őket, hengerekbe rendezik, és ezekből hajszálvékony szeleteket vágnak. Az így készült lemezeket ragasztják a díszíteni kívánt felületekre – dobozokra, asztalokra, tolltartókra vagy magára a tollra. Minél több, vagyis minél vékonyabb, finomabb elemből (pálcikából) áll össze egy kis minta, annál értékesebb és szemet gyönyörködtetőbb a műtárgy.

Sirázban volt még egy káprázatos, a szó szoros értelmében káprázatos látnivalónk, nevezetesen a Shah Cheragh mauzóleum. A síita iszlám kialakulásában fontos szerepet játszó 7. imám két fia a 9. században a twelver hagyomány fontos követői voltak, amiért aztán a 13. században a sírjuk fölé mauzóleumot emeltek, amelyet a következő században bővítettek és szépítettek. Különös jelentőséggel a tükrös mozaikos belső bír, amely a hatalmas csillárokkal együtt hihetetlen ragyogással tölti meg a belső teret. Az emlékhely az egyik legfontosabb zarándokhely lett. És – tenném hozzá én – az egyik igen hatásos látványosság is. A sírhoz nem engedtek közel minket, nőket, de azért a belső többi részét láthattuk.

Szintén vallásos érdekessége még a városnak, hogy innen indult útjára a bahái hit, a világ legfiatalabb hite, mely kb. 5-6 millió hívőt számlál világviszonylatban. Érdekes módon, ennek a vallásnak a kezdete ismert időponthoz köthető, ugyanis 1844. május 23-án, Siráz városában kezdte el egy fiatalember, akit később Bábnak (arabul a Kapunak) neveznek el, hirdetni, hogy közeleg Isten Küldöttének a világ minden népe által várt megjelenése. Számos követője lett, köztük Baháalláh, aki Báb halála után a csoport vezetője lett. Miután hite miatt bebörtönözték, misztikus élményben lett része, amelyben Isten kinyilvánította, hogy ő az, akinek eljövetelét Báb megjövendölte. Szabadulása után Bagdadba száműzték.

A bahái hit egyistenhívő és az emberiség egységét is hirdeti. Magába olvasztja a különböző vallások erkölcsi értékeit. Ma a legfőbb központja Haifában, a Karmel-hegyen található. Itt nyugszik Báb is, egy szép aranykupolás épületben. Körülötte, azaz pontosabban előtte-alatta egy csodálatosan megtervezett 9 teraszos kert található, amely mára az UNESCO Világörökség része lett. Az együttes a város egyik, ha nem a legszebb látványossága – tapasztalatból állítom.A napot a Korán-kapunál zártuk, este, átsétálva alatta, hogy szerencsésen haladjunk át a városon, és ha lehet, az egész további utunkon is. Mert ezért építtette az eredetit a 10. században az uralkodó, és helyezett a tetején lévő fülkébe egy Korán-kéziratot. Ma már egy alig két évtizedes kapu van a rommá lett régi helyén.
De gondolom, remélem, ez is áldást hozott ránk.