Tavaly három körutazáson vettem részt, és mivel mindegyik – bár más-más okból – megérdemli, hogy beszámoljak róla, egyszerű közvélemény-kutatásra bíztam a döntést, melyikről írjak először. A közösségi oldalamon feltett kérdésemre, akárcsak a megkérdezett ismerősök körében kivétel nélkül mindenki Tibetről akart elsőnek olvasni. Ezek után természetesen erről fogok írni, bár nem lesz könnyű dolgom… Annak ellenére, hogy régóta – pontosabban: amióta az eszemet tudom! –, azaz mindig kíváncsi voltam Tibetre, sok-sok kételyt kellett legyőznöm, amíg elindultam meglátogatni. Nagyjából 10 éve kezdtem rendszeresen egzotikus helyekre utazni, de Tibet meglátogatása inkább csak a tudatom legalján mocorgott. Egyrészt amiatt, hogy azoknál az irodáknál, amelyekkel rendszeresen utazom, nem igazán találkoztam kedvező ajánlattal, másrészt, mert nem vágytam oly erősen odamenni. Tele voltam kételyekkel, hogy vajon mi található meg, egyáltalán, megtalálható-e még valami mindabból az életvitelből és szellemiségből, amit a tibetiséghez asszociálunk. Ráadásul, mindaz, amit tudunk – és még inkább, amit elképzelünk Tibetről, a tibeti emberekről és vallásukról –, annyira bizonytalan, olyan kevés információt találunk ma róla, hogy azt sem tudtam felmérni, mire készüljek, ha oda akarok menni. 

Az utóbbi néhány évtizedben a „világ teteje”-ként emlegetett Tibet, amely átlagosan 4900 méter magasan fekszik a tengerszint felett, földünk legmagasabban fekvő lakott területe. És a bizonytalanságok sora már itt elkezdődött, ugyanis nem egyértelmű, hogy egyáltalán mi minősül tibeti területnek, azaz mettől meddig tart Tibet. Aztán ha ezt nagyjából tisztázzuk, a következő kérdés, hogy abból mi hova, kihez tartozik. Mert Tibet az elején több királyságból állt, amelyeket először a 7. században egyesítette Szongcen Gampo, aki a buddhizmust is bevezette. Szinte mindvégig független volt, sőt egy időben annyira jelentős erőt képviselt, hogy Kínával vetekedett, de közben többen szemet vetettek rá. Ma nagyobb része Tibeti Autonóm Terület néven Kínához tartozik, mert valójában senki sem állt ki hosszú távon mellette a világhatalmak közül, a másik, kisebb részét, India ellenőrzi nemzetközi és civil szervezetek felügyelete mellett.
A tibeti nép eredete is kérdéses. Egyes elképzelések szerint a kínai nép őseiből válhattak le, de vannak más elméletek is. Nagyjából a 7. századtól vannak róla írásos források és viszonylag pontos adatok, ezek ellenben az életstílusukról, szokásaikról, gazdag hitvilágukról regélnek és evilági meg túlvilági életükről, életről és halálról szóló bölcsességeiket rögzítik.
A dalai láma neve, indiai száműzetése, Nobel-díja és több könyve közszájon forog. A Potala-palota képe annyira ismert, mint a Machu Pichué vagy Angkoré. A Tibeti halottaskönyv, meg annak a kétes, de annál nagyobb hírnevű Szögyal Rinpocse (1947–2019) buddhista tanító általi magyarázata is sokakat megfogott. A Kék hold völgye, a Hét év Tibetben (könyv és fim), a Visszatérés Tibetbe, meg a Tibet rózsája csodálatos képet festenek erről az alig ismert, mert nagyon elzár(kózot)t országról, amelyet a kínai megszállás még jobban elzárt. Mire számíthattam 2024-ben egy körút során? Nem sok jóra.
Féltem, hogy semmit sem találok a misztikus Tibetből, meg a magasság okozta rosszulléttől. Sajnos mindkét feltételezésem beigazolódott.