Utunk következő állo­mása – a kol­lé­gi­um­­­mal szemben épült – re­formátus templom volt. A mé­­re­tes imaházat 1788-ban szen­tel­­ték fel, s az ódon fa­lak között 2500 lé­lek foglalhatott helyet. A temp­­­lom­ban a Szekeresgazda Ha­­gyományőrző Egyesület kép­­­­viselői fogadtak minket, s bőséges betekintést kap­hattunk az egykori ke­res­ke­dőváros nemes cégé­ről, ami nap­­jainkban is a hagyomány és az össze­tartozás képviselője. Tevékenységük összefügg Az arany ember hajósgazdájával. Legkedvesebb regényében Jókai a Szent Borbála tu­laj­donosát, Timár Mihályt a komáromi Domokos Jánosról mintázta. A dúsgazdag ke­res­kedő 1833-ban adta vissza lelkét a Te­remtőjének, s te­metésén a kis­kamasz Jókai is részt vett.

Jóllehet, az író húszéves korában elköltözött a városból, mégis munkásságában kie­mel­ten visszatérő elem Komárom. A már említett Arany ember mellett az Elátkozott család, a Politikai divatok, A tenger­szemű hölgy, A mi lengyelünk lapjain elevenedik meg a kereskedőváros élete, az 1763-as földrengésről, a hősies vár­­védőkről, a felekezeti vil­longásokról lehet olvasni. Az utóbbiról szól az Elátkozott család dráma, amit a ju­bileumi évben mutattak be a Komáromi Jókai Színházban. A veretes da­rabot Telihay Péter rendezte, s kiváló sze­reposztással állították szín­padra. A színmű az első a nagy komáromi történetek kö­zött. „Az élet a poézis; nem az ideállét – írja Jókai a regény vég­szavában. – Az idealizmus megtanítja a költőt az alvó ember munkájára, aki álmokat teremt; az élet megtanítja őt az Isten művére, aki élőket alkot… Az elátkozott család maga az élet.”

A jelenlegi adaptáció az igaz­ság-valóság-képzelet határait, átjárhatóságát feszegeti, s a fő­szereplők igazságát relatívnak ítéli. A lelki béke elnyerésének lehetősége mindenki számára adott, kérdés, él-e vele.
Jókai tehát egy kiváló da­rabon keresztül tért vissza Komáromba. A telt házas né­zőtér igazi sikert takart. Azért bujkált bennem a kisördög, s a darab egyik főszereplőjétől, Kiss Szilviától, a kétgyermekes édesanyától megkérdeztem, hogy a fiatalok számára mit jelent Jókai, olvassák-e köny­veit. „Mi is azt látjuk, hogy Jókai könyvei kissé rímelnek az Egri csillagokra. A kisebb fiam számára egy olyan nyelvezetet jelent, amit már nehezebben ért meg. Felgyorsult világban élünk, s a gyerekek odafigyelési képessége is megváltozott. Egy Jókai-regény nekik las­sú­nak tűnhet. Mi talán sze­rencsésebbek vagyunk, az egye­temi éveim alatt szültem az első gyerekemet, mindkettő belenőtt a színházba. Pontosan azt szeretnénk elérni ezzel az előadással is, hogy szóljon a diáksághoz. Nem egy avítt szöveget hallanak, vetítéssel, kiváló rendezéssel tesszük ér­dekessé számukra a darabot.”
Miközben e sorokat írom, a közmédia egyik csatornáján a Nagy Diák Jókai Teszt adá­sát vetítik. A vetélkedő első fordulójába tízezer fiatal kap­­csolódott be, a döntőbe tí­zen kerültek. Tudásuk fi­gye­lem­re méltó, s egyben reményt ad, hogy az ifjabb generációt is megérintette a nagy író szelleme.