Nagy teret szentelnek alkotásaikon a hangszereknek is a zenekedvelő képzőművészek, főleg a festők. Se szeri, se száma a hegedűknek, a mandolinoknak, az orgonáknak, amelyek precíz kidolgozására is nagy figyelmet fordítottak. Ennek fényében e festmények a régi zene kedvelőit is fellelkesítik, hiszen a műveken ritka, manapság kevésbé ismert instrumentumok is láthatók. Karácsony idején azokból a képekből válogathattunk, amiken a gyermek Jézus is meg jeleneik, ne adj’ Isten hangszert is ragad. 
A Felső-rajnai Mester a XV. században festette meg a Paradicsomkert című képét. A szimbólumokból bőven merítő alkotáson megfigyelhetjük az életet adó vizet, a liliomot, a falakkal körülvett – az Énekek énekére utaló – kertet. A középpontban a virágok közt csücsül a joviális, kerek fejű Kisjézus, s nagy igyekezettel penget egy pszaltériont, a görögök kedves, a hárfára emlékeztető húros hangszerét. A felügyeletet Alexandriai Szent Katalin vállalta, s aggódó szeretettel figyeli Jézuskát, míg Szűz Mária a háttérben egy könyvbe temetkezik.

Kölnben látható a szintén XV. században alkotó Stefan Lochner festménye a Madonna a rózsalugasban. Ezúttal Mária ül a pázsiton, ölében a Kisdeddel. Aranyos háttér és felfutó rózsák teszik különlegessé ezt a kis idillt. Nyugalmukra angyalok vigyáznak, néhányuk hangszerrel a kezében szórakoztatja őket. A „kvartettben” két lant, egy hárfa és egy hordozható orgona, portatív szerepel.
A hangszerek kavalkádját álmodta meg Geert­gen Tot Sint Jans, a feljebb említettekkel kortárs németalföldi festő a Mária gyermekével és angyalokkal című mesterművén. Ezúttal a Jelenések könyve volt az alap: a Jézust tartó Mária fején korona, lábánál a legyőzött sárkány hever. Egy fényes körben pedig több tucatnyi hangszeren játszó angyalok forognak: a szemlélő a kor szinte minden hangszerével megismerkedhet. Katalógust lehetne a látottakból készíteni: lant, viola, trombita, dob, kürt, duda, sípok, fújtatós orgona szerepelhet a leltárban. 
Talán a legérdekesebb számomra egyik kedves festőm, a XVII. században alkotó Caravaggio első nagyszabású alkotása, Az Egyiptomba menekülő Szent Család pihenője. Az Istenanya a háttérben ringatja gyermekét, az előtérben egy hegedűn játszó angyal látható kissé lenge öltözékben. Szárnyait hátravetette, hogy ne zavarják az átszellemült, a család nyugodt pihenését szolgáló játékában. Előtte ül Szent József kottával a kezében, s mélyen a játékos szemébe néz. Ami egyedi a festményen, az a plasztikus partitúra: minden hangjegy kivehető. A hozzáértők megállapítása szerint az (időutazó) angyal a XVI. században alkotó Noël Bauldeweyn flamand zeneszerző motettáját adja elő.