Szociálpedagógus vagyok, de a zene nagyon fontos az életemben. Zenei tagozatos általános iskolába jártam, kórusban énekeltem, néptáncoltam is. Tavaly végeztem Szegeden egy egyéves zenei mediátorképzést.
Amikor három évvel ezelőtt az intézményben elkezdtem a munkámat, az akkori orvosigazgató kéréssel fordult hozzám: a szociális ügyintézések mellett az itt gyógyuló betegek részére foglalkozásokat is tartsak. Felcsillant a szemem, úgy gondoltam, hogy a zene mindenképpen fontos, segít a rekreációban, színt hoz a betegek életébe, pozitív impulzusaival örömet ébreszt bennük, segítségükre van az itt töltött napok lelkileg hasznos eltöltésében. Korábban hosszú éveken keresztül dolgoztam egy bentlakásos idősek otthonában, és már akkor tapasztaltam, hogy a zenei foglalkozások és zenés rendezvények mennyire fontosok a szépkorúak életében.
Nagy elánnal láttam itt is munkához, elindítottam a zenei foglalkozásokat. Ezeket először részben egy-egy szerzőre vagy stílusra alapozva, tematikusan építettem fel, az elmondottakat projektoros kivetítéssel szemléltettem.

Különösen népszerűek a zenei kívánságműsorok, jóllehet az eltérő kultúrájú vidékekről érkezőknek, a különböző ízlésűeknek megfelelni nem egyszerű. A személyes kívánságok teljesítése szeretetélményt jelent a résztvevőnek, egyben átmeneti státuszukban a saját fontosságukat is sugallja. Fontos megemlíteni, hogy a különböző érdeklődésű és korosztályú személyek meghallgatják egymás kívánságait is. Nyilván a kérések az adott személyek kulturális érdeklődését, vagy éppen az aktuális hangulatát is tükrözik. Több mint száz foglalkozás tapasztalatai alapján a jelenlevők általában a klasszikus számok iránt érdeklődnek mind a komolyzenében, mind a könnyűzenében, de a magyar nótában is. A palettán hagyományos népzene, könnyűzenei, operett-, operaslágerek, magyar nóták, lakodalmas zenék szerepelnek. Más alkalommal a klasszikus tánczene, keringő, polka, nagyzenekaros egyvelegek kerülnek az érdeklődés középpontjába. Az ünnepekhez is kapcsolódnak kívánságok, mint például az adventi időszakban a karácsonyi dalok, az év végén pedig az újévi koncert.
A foglalkozásokon azt tapasztaltam, hogy a zenéket a jelenlevők ülve mozogva, mintegy átvéve a muzsika ütemét hallgatják, vagy mint ön is látta, a legutolsó együttlétkor ketten táncra is perdültek. Némi morfondírozás és keresés után jutottam el a szenior örömtánc gyakorlatához, amiből tavaly sikeres oktatói vizsgát is tettem. A kutatások szerint a tánc a legkomplexebb mozgás, ami leginkább lassítja a mentális hanyatlást. A vezetőség pozitívan fogadta ötletemet, s kizárólag orvosi javaslatra, ülvetáncos könnyed mozgásos foglalkozásokat tartok. Ezek főleg szórakoztató, vidám, zenés programok, kedvjavítók és egyúttal közösségformálók is.
Az ünnepekbe is beloptam a zenét. Az idősek világnapja alkalmából egy átfogó program keretében zeneiskolásokat és tanárokat, dalköröket hívok, akik műsorukkal megörvendeztetik az ittlévőket. A tánc világnapján a meghívott szentendrei Kék Duna nyugdíjasklub szenior örömtánccsoportja, máskor a Zene Európai Ünnepén egy neves operaénekesnő tanítványaival együtt szerepelt, a műsorban jómagam is felléptem. A pandémia idején betlehemes játékot tanítottam be verssel, énekkel, sőt hegedűszólóval. A szereplők fele orvos volt, de takarítónő, higiénikus, ápoló és sokan mások is csatlakoztak a társulathoz: a kisded bölcsőjét az itteni asztalos, a díszleteket pedig pszichológusok és orvosírnokok készítették el. A negyvenperces előadás után az egész közönséget megénekeltettük. Ezek a programok telt házasok, s nekem is visszaigazolást jelentenek, hogy érdemes a zenét a gyógyítás szolgálatába állítani.